Hosszú a kérdésem nappali-éjjeli szoptatással kapcsolatban, kérlek olvassátok el lent?!

Ez sajnos nem a jóllakás-nem lakás kérdése.

Ilyen a babád. Nem csak az éhség miatt szopizik.

BIztatót én sem tudok írni, csak együtt érzek.

Első gyerekem 6 hetes korától aludt éjjelente, a második (két év korkülönbség) 20 hónapos koráig minden éjjel "műszak volt". Napközben kell aludnod, amikor ők is alszanak. És sok segítséget elfogadni, amire van lehetőség, és olyankor pihenni, a házimunkát meg a gyerekek ébrenléte alatt végezni. Hosszú távon nekem ezek segítettek.

Zombi lettem én is a végére, de aztán elmúlt, és most a harmadikat várjuk... :o)

Nem tudom, hogyan alszotok, de ha módod van, vedd magadhoz közelebb a picit, hogy ne legyen annyira megterhelő ébredni hozzá. Ha nem akarsz/tudsz közvetlenül mellette aludni egyelőre, akkor legalább oldalkocsisan próbáljatok, hogy csak ki kelljen görgetni a kiságyból, szoptatni és utána vissza.

Én még nem javaslom neked, hogy bármilyen egyéb szoktatással próbálkozz, mert nagyon kicsik vagytok. Írtad is, hogy eddig cserélte a napszakokat... épp elég neki szerintem most, hogy ezt sikerült visszaállítani. Elhiszem, hogy nehéz ilyen gyakran kelni, főleg, ha még egyhez kell - de mondjuk az együtt (vagy legalábbis közel) alvás abban is segíthet, hogy jobban összecsiszolódjon az alvásritmusotok, így ritkábban ébrednél fel a mélyalvási szakaszból.

Bizony, nagyon hasznos tud lenni a közelség. :) Egyrészt energiát spórolunk vele, másrészt, ha elég ideig csináljuk, összeállnak az alvási ritmusok; az anyuka automatikusan akkor ébred, amikor a baba is szokott, és szinte fel se ébred teljesen arra a pár mozdulatra, amíg mellre teszi a babát. Én is ugyanígy tapasztaltam, ahogy az előttem író.

Az Éjszakai gondoskodás írója a könyvében a "lusta mamák módszerének" is nevezi az együttalvást. :) De igaz is, ha valaki hónapokig szoptat éjjel, idővel nagyon nem lesz mindegy, mennyire kéynelmesen teheti..