Igény szerint szoptattok vagy rendszer szerint?

Na, azért nem kell ennyire végletekbe elmenni. :) Az igény szerinti szoptatás azért nem feltétlenül azt jelenti, hogy bármikor bárhol ha kicsit sír a gyerek már szuszakoljuk a szájába a cicit. :D Nyilván minden gyerek más, mások az igényeik és legfőképp mindenki másképp csinálja. Csak hogy legyen kicsit elképzelésed, leírom, hogy a gyakorlatban én hogyan csinálom. Nem ez a követendő, nem is azt mondom, hogy így kell csinálni, csak azért írom, hogy legyen fogalmad, rálátásod, hogy pl. nekem mit jelent az igény szerinti szoptatás. Két gyerekem van, a kisebbik most lassan 4 hetes, a nagyobbikat is igény szerint szoptattam, most a kicsit is, de mégis különbözőek. Az első 6 hét a gyerekágyas időszak, ezzel nem hiszem, hogy újat mondtam. :) Amint lehetett szülés után a babákat már próbáltam cicire tenni. Az elsőt azért nem tudtam igazán, mert egyrészt első baba volt, fogalmam nem volt, hogy jól csinálom-e, aztán besárgult, de szerencsére 1-2 napon belül beindult a tejem és szoptattam, igaz, a cicimen vérhólyag lett, a könnyem folyt közben, de küzdöttem, mert mondták, hogyha nem eszik eleget és nem múlik a sárgaság, akkor fény alá fogják tenni. Így amikor kinyitotta a szemét, már kapta is a cicit, hiszen néhány perc szopi után úgy bealudt, hogy ébreszteni sem lehetett. Szerencsére kb. 1 hét alatt belejöttünk a dologba, így hazaengedtek a kórházból is, a sárgaság is múlóban volt, a cicim is kezdett hozzászokni az igénybevételhez, bár kb. 2 hétig tejlázam volt, ami nem volt kellemes. Most a kicsit 1 naposan tudtam szoptatni, ő be sem sárgult. Kb. 3 naposan kezdődött, hogy szinte állandóan cicin volt, de mondták a kórházban is, hogy ez természetes, ez egy ilyen időszak, hogy ürüljön a szurok a bélrendszeréből, majd el fog kezdeni hízni. Hozta a papírformát a gyerkőc, azóta is gömbölyödik. :) Rengeteget olvastam az igény szerinti szoptatásról, illetve magáról a szoptatásról is. Az első hetek azzal teltek (1. babánál), hogy ismerkedtünk. Amikor sírt eleinte én sem tudtam, hogy miért sír, pelust néztem, ringattam és ha más nem volt, akkor kapott cicit. Eleinte nagyon gyakran kellett szoptatnom, volt hogy óránként, és persze az időtartamok is teljesen kuszák voltak, volt amikor csak néhány perc volt, volt amikor 2 óra hosszáig cumizott a cicimen. Én nem bántam, a mellem is bírta a gyűrődést, a védőnőm is tudta, csak arra hívta fel a figyelmem, hogy arra vigyázzak, hogyha túl sokáig van a baba cicin, kiázhat a bimbóm és elfertőződhet. Szerencsére nem volt ilyen, viszont bőven volt tejem. :) Éjszaka pedig végig aludt a babám, illetve egyszer ettem hajnalban, de akkor sokszor fel sem keltettem, csak cicire raktam, ő közben szinte aludt is (álometetés). Büfiztetni sem kellett, mert neki nem volt rá igénye, magától büfizett ha kellett neki és hasfájós sem volt soha, akármit ehettem. Ahogy telt az idő, úgy rendszereződtek a szoptatások is maguktól, egyre ritkábban kérte a babám a cicit és egyre hamarabb lerendezte. Egy idő után már tudtam, hogyha megszoptatom, akkor mennyi idő múlva fog újra éhes lenni, így a programokat úgy igazítottam, hogy beleférjen. Megfigyeltem, megtanultam, hogy mikor miért sír a babám. Tudtam hogy éppen pelenkázni kell, vagy éhes, vagy csak nyűgös és a közelségemre vágyik. A babakocsiban úgy volt felöltöztetve, hogyha kell, fel tudjam venni, vagy volt egy plusz pléd, amit ráteríthettem. Nyilván volt olyan is, mikor csak úgy sírt és fogalmam nem volt, hogy miért. :) Akkor addig próbálgattam a lehetséges okokat, amíg abba nem hagyta. A dolgaimat úgy intéztem, hogy lehetőleg ne éhezzen a baba, de persze volt, hogy kicsit tovább tartott, vagy hamarabb éhezett meg. Ilyenkor kerestem eldugottabb helyet és megszoptattam. Akinek normális felfogása van, nem hiszem, hogy megbotránkozik azon, ha egy kisbabát meg kell szoptatni. Ismerősnél, rokonoknál megkérdeztem hol tudok szoptatni és ott. Ha nem tudtam teljesen elvonulni, volt nálam mindig textilpelenka, azt a vállamra terítettem meg a baba fejére, így senki nem láthatta mit csinálok. Így szoptattam autóban is, parkban is, meg még néhány extrém helyen. Amúgy azért elég ritka volt, hogy "nyilvánosan" kellett a babám megetetni. 6 hónapos koráig csak anyatejet kapott, utána kezdtük a hozzátáplálást. Végül 27 hónapig szoptattam. Soha nem cumizott, cumisüvegezett. Mikor nagyobb volt, akkor előfordult, hogy az utcán kérte volna a cicit, de olyankor kapott vizet, vagy valami rágcsálnivalót és így nem is szokott hozzá, hogy máshol is van cici, mint otthon. Nem történt olyan sosem, hogy utcán vagy máshol a ruhámat tépje cicit követelve, nem hozott emiatt kellemetlen helyzetbe. Akinek nem mondtam, az nem is tudta, hogy még szopik a gyerekem. 1 éves kora után mondjuk már csak az elalváshoz kapta és éjszaka ha felkelt. Bölcsikezdés előtt kezdtük szépen sorban abbahagyni. Most a kicsivel még az ismerkedős fázisban tartunk, túl vagyunk azon, hogy egész nap csak cicizzen. Kb. 2 hetes kora óta 2-3 óránként eszik. De nála mégis másképp alakulnak a dolgok, mert őt muszáj büfiztetni, különben sokat bukik, oda kell figyelnem, hogy mit eszek, mert vannak dolgok amiktől fáj a hasa (pl. káposzta, szőlő). Ő éjszaka magától felkel ha éhes, bár csak 2-3 alkalommal, ami még teljesen belefér. De már sokkal több rendszert látok felfedezni mint annó az elsőnél (vagy csak úgy emlékszek). :) A kicsi kb. 20 perc alatt teleeszi magát, aztán alszik. Persze van olyan, hogy evés után kb. fél órával bukik és még kér enni, akkor megszoptatom természetesen. Egyébként meg elég egyértelmű, hogy mikor mi a baj, mert vagy tele a pelus, (azt a legkönnyebb észrevenni,) vagy büfizni/pukizni kell (akkor nagyon tekergeti magát, erőlködik), vagy ha éhes, akkor fordul mindenfele nyitott szájjal, hátha elkap valami ehetőt. :) Meg persze fájhat a pocija, vagy csak ölben akar lenni, akkor az ölünkben megnyugszik. Ha nem éhes, akkor hiába dugom én a cicit a szájába, kiköpi.

És csak úgy általánosságban:

- ha egy kisbaba csak anyatejjel táplálkozik, akkor nem lehet túletetni, bár kivétel mindig van, egy ismerősöm gyermeke pl. éppen azért volt hasfájós, mert nem tudta mi az elég és állandóan evett, ha kellett, hanem. Mikor gyerekorvos tanácsára beálltak 2-3 órás etetésre, akkor megszűnt a hasfájás.

- általában a kisbabák felkelnek, ha éhesek, de mégis vannak olyanok, akik nem! Erre felhívták a figyelmem a kórházban is, hogy bizony van olyan baba, akiben valami miatt kezdetben nincs meg az "evési kényszer" (most nem jut eszembe pontosan milyen szóval mondták), a lényeg, hogy esznek ugyan, de nem eleget, illetve nem kelnek fel rá, őket bizony ébreszteni kell. Illetve ha besárgul a baba az első napokban, akkor sem kel fel az éhségre, mint pl. az én első gyermekem.

- olyan NINCS, hogy nem elég tápláló valakinek a teje. Az anyatejet nem nagyon lehet befolyásolni, az mindig pontosan olyan összetételű és tápláló, mint amire a babának éppen szüksége van! Max. a mennyisége lehet kevés, amin legfőképpen a baba tud változtatni, meg persze vannak mindenféle praktikák. Az, hogy az anya egészségesen táplálkozik az teljesen jó, hiszen az ő szervezetéből szívja ki a baba azt, amire szüksége van, és ha neki valamiből hiánya lesz, akkor a babának is. De az anyukán hamarabb fog jelentkezni a tünete, mint a babán. Emiatt kell változatosan enni, sokat inni. Emiatt ajánlják, hogy szoptatás alatt is szedje az anyuka a terhesvitamint.

Bocs, hogy hosszú lett, csak annyi furcsaságot és féligazságot olvastam, hogy nem bírtam megállni. :)

Egyébként tényleg mindenki maga tudja, hogy mi fér bele az elképzelésébe, az életvitelébe. Hiszen minden akkor működik jól, ha babának és a mamának is jó. Van aki cumiztatja, teáztatja a babát, mégis egészséges. Mindenkinek vannak elvei, nekem is és én sem engedtem, hogy beleszóljon bárki is (még anyukám sem). Nyilván ha a babám másmilyen lett volna, talán nem így alakulnak a dolgok, talán most a másodikkal később már másképp lesz. :) De én bízok az ösztöneimben és az eddig szerzett tapasztalataimra támaszkodva én is a legjobbat szeretném a babámnak adni, mint minden édesanya. Ha van kérdésed egyébként ezzel a szoptatás dologgal kapcsolatban szívesen válaszolok.

Boldog babázást neked is!!! :)

Az igény szerinti szoptatás azt jelenti pontosan, hogy a baba akkor kerül mellre, amikor szopizni szeretne. NEM akkor, amikor én azt gondolom, hogy most éhes lehet vagy éppen szopiidő van! És NEM is csak akkor, amikor nyilvánvalóan az éhség miatt szeretne szopni! Nem - MINDEN olyan esetben, amikor SZOPÁSI IGÉNYT jelez, mellre tesszük, függetlenül az időtől.

Ez a szopási igény lehet az éhségtől, szomjúságtól, de lehet a fáradtság, álmosság jele, okozhatja fájdalom vagy "anyahiány" stb. A gyakorlat szempontjából tulképp mindegy, MIÉRT szeretne szopizni - ha kér, kap, aztán majd ő eldönti, mihez kezd vele.

Ezt a szopási igényt jelezheti sírás is, igen - ez azonban már KÉSŐI jel!!! Nagyon nem ajánlott mindig azt megvárni, hogy a baba sírva jelezzen, ezzel ugyanis csak azt tanulja meg, hogy hangosan kell szólnia ahhoz, hogy észrevegyék... (Arról nem beszélve, hogy a síró babát nehezebb mellre tenni. Először meg kell nyugtatni ahhoz, hogy szopizni tudjon - viszont a szopi a legjobb nyugtatószer... fából vaskarika.)

A síráson kívül a szopizó szájmozgás, a fej oldalra forgatása, a nyelvvel cuppogás, ökölrágás, a szem jellegzetes kereső forgatása, később pedig jellegzetes hangadások (nyaffantás, köhécselés stb.) utalnak arra, hogy a baba valószínűleg szopizni szeretne. Minden baba saját nyelvet alakít ki idővel, amivel jelez - nekünk csak az a dolgunk, hogy próba-szerencse alapon megtanuljuk, mikor mit szeretne. De ha mégse vagyunk biztosak a dologban, egyszerűen teszünk egy próbát: a baba mellre téve vagy szopizni fog vagy nem. Ha nem kér, akkor pedig tovább próbálkozunk dajkálással, vagy amit éppen adekvátnak gondolunk.

Megjegyzem, azért is hasznos ezt a módszert gyakorolni és nem a sírásra várni vagy időhöz kötötten szoptatni, mert utóbbiakkal értékes információkat veszthetsz el a babádra vonatkozóan! Az igény szerinti szopi sokat segíthet abban, hogy kifinomultabban tudj kommunikálni a babáddal, hiszen "muszáj vagy" türelmesebben, nyitottabban állni őhozzá, hogy mindig az ő igényeinek megfelelően tudd gondozni.

(Én anno időhöz kötötten kezdtem szoptatni a nagyot - nekem majdnem 1 év kellett hozzá, amíg végül megtanultam "beszélgetni" vele, megérteni, hogy mikor mit akar. És nem utolsó sorban eddig tartott visszanyerni az önbizalmamat, hogy ismerem a gyerekem, tudom, mit akar... amit a kezdeti rossz módszer egy az egyben elvágott. Olyan sok infótól estem el az elején, hogy ennyi időbe tellett, amíg mindent felépítettem a semmiből.)

Kérdező, az, hogy a babád fél órát "hisztizett", szerintem simán jele lehetett annak, hogy szopizni szeretett volna. Az, hogy ennek hiányában mégis elaludt, számomra nem azt bizonyítja, hogy tutira nem szopit akart (bár lehet, hogy éhes éppen nem volt), inkább arra utal, hogy megfelelő anyai válasz nélkül "muszájból", jobb híján inkább elaludt. Ha ugyanis rendszeresen nem azt kapja egy baba, amit vár, simán ki lehet belőle nevelni az adott viselkedést. (Ezt hívják a pszichológiában kioltásnak. Pl. az alvástréningek is ugyanezt csinálják.) Ha ez sokszor megismétlődik, azzal azt tudod csak elérni, hogy idővel esetleg már ne akarjon szopizni se....

És végül igen, az igény szerinti szoptatás, főleg, ha kizárólagossággal is párosul (se itatás, se cumi, se egyéb), non-stop elfoglaltságot jelent. Én mindkettőt gyakorlom, ami azzal jár, hogy kvázi bárhol és bármikor megszoptatom az 5 hós fiamat, ha úgy alakul. Pontosabban, igyekszem így tenni, mert nyilván nem mindig van rá mód. Ez pedig értelemszerűen a nyilvános szoptatást is szükségessé teszi - én házon kívül is minden további nélkül szoptatok, max. egy pad kell hozzá, úgy kényelmesebb. Most a hidegebb időben kicsit macerásabb, valóban, de már gyűjtöm a tippeket, hogyan lehet jól megoldani. (Pl. úgy, hogy hordozom a fiam és akkor alapból jobban fel van öltöztetve. Vagy a kocsiban is sok ruhát adok rá és csak egy vékonyabb takarót, így nem fog megfázni.) És vendégségben is, ha kell, 15 percenként elvonulok (volt már példa erre is). Éjjel pedig együtt alszom a fiammal.

Szóval, nem lehetetlen mindezt megoldani, csak elszántság és némi leleményesség kell hozzá. De mivel tudom, mennyit nyerhetünk vele, nem is jelent többé akadályt.