Kicsit félek a szoptatástól, megnyugtatnátok?
Nem tudom megmagyarázni, de tartok is tőle és idegenkedem is. Megnéztem pár youtube-os videot, de valahogy semmi érzelmileg felemelőt nem látok benne, nem lábad könnybe a szemem egy szopizó babától, egyszerűen látom magam, amint majd csak túl akarok esni rajta.
Fog ez változni? Nincs valami jó könyv/video tippetek, ami segíthet? Nem maga a szoptatás élettana vagy a tejelválasztás stb. érdekel, hanem hogy hogyan tudnék megbarátkozni a dologgal és természetesnek tekinteni.
Az is zavar, hogy mindenki ezzel macerál, hogy meddig és hogy akarok szoptatni, hogy ő hogy szoptatott, anyósomék jönnének nézni az első szopizást, szóval egyszerűen fursztál már ez az egész, hogy mindenki tanácsot ad meg számon is kér, de nem érti senki, hogy nekem ez nem olyan szívrepestető téma, csak egy muszáj.
Fog ez változni, mit tegyek?
Légyszi a fikázós szaranyavagy hozzászólásokat mellőzzétek, meg a bezzegénkétévigszoptattam hszeket. Tippeket kérnék, hogy hogyan tudnék ezen változtatni, kell-e egyáltalán, eröltessem-e vagy fejjem le és cumisüveg stb.
válasza:Én is így voltam vele. Még a szülőszobára menet, két fájás között is eszembe jutott, hogy hamarosan szoptatnom kell, ne már... Aztán megszületett, a mellemre tették, és egyből a világ legtermészetesebb dolgává vált, szoptattam is vidáman egyéves koráig. Hormonok.
Nagyon sokan éreznek várandósan úgy, mint Te, aztán a szülés után minden további nélkül szoptatnak. Nem vagy csodabogár, nem kell ezen stresszelni. :)
válasza: válasza:Kérdező, ha van módod és kedved, kereshetsz egy szoptatós csoportot is, hátha hallanál-látnál ott valamit, ami (jó) hatással lesz rád. A La Leche Liga szervez pl. ilyeneket, de sajnos csak a nagyobb városokban vannak jelen. Ott akár élőben is látnád, milyen szoptatni, illetve bátran kérdezhetsz, elmondhatod az aggályaidat stb. A legtöbb helyen nyitottak és kedvesek mindenkivel szemben. :)
És valóban, ne aggódj, nem abnormális, amit érzel. Valami miatt feszültség van benned a témával kapcsolatban, de ez szerintem kezelhető. Sőt, legyél büszke magadra, mert már most foglalkozol ezzel és ahogy látom, megpróbálsz rá megoldást is találni. Ez pedig mindenképp jó! :)
köszönöm, aranyosak vagytok.
megtörtént anyósom lebeszélése a folyton beavatkozásról és ez már tök jó, mondtuk neki, hogy kórházba jöhet a 3 nap alatt, de utána se hazakisérni minket, se ott maradni "segíteni" kösz de nem.
megnyugodtam egy kicsit, szerintem fog ez menni, csak le kell állnom a témával a következő két hétben, hogy mire jön a baba, kicsit természetesebben álljak hozzá
köszi még 1x, mentek a kezek
válasza:Szerintem ez teljesen normális. Az viszont már nem,hogy anyósodék bámulni akarnak,én erről leállítanám őket. Annyira közönséges,egyesek azt hiszik,azért mert szoptat valaki már mindenkinek megmutogatja a mellét,mintha természetes lenne hogy az egész családnak végig kell néznie egy szoptatást..
Az is durva,mikor idegenek kérdezgetnek ilyen intim témákról,én elütném valami szúrós megjegyzéssel vagy visszakérdezéssel (és a te melleid hogy vannak ma?) . Pofátlanság. Eszembe sem jutna soha,még a barátnőimtől sem kérdezgetni,meg a családban nézegetni ahogy más szoptat,szerencsére nekik sem.
Sziasztok
gondoltam írok
megszületett a kislányunk,egy tündér és képzeljétek..szoptatom:)
tényleg tök természetes lett a dolog, gátlás nélkül előkapom a mellem és tömöm a szájába, mert ahogy tud nézni meg cict keresni, hát arra nem is lehetne máshogy reagálni. szerencsére a nézősereget kizártuk, szóval így meg pláne oldottabb a dolog
amúgy egy kis zabagép, szóval nincs mese, szoptatnom kell, mert nagyon követeli magának a kaját.
köszi még egyszer, hogy bátorítottatok
:)
válasza: válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!