Szoptatás, de milyen áron?

Első gyerekkel nekem sok tejem volt, hízott, mint a malac, egész nap vele voltam, nyugiban, ha aludt, akkor házimunkáztam. Éjjel is aludt, nyugodt voltam, kipihent.

2. gyerek, 20 hó korkül, éjjel órákon át fogni kellett, hogy ne verje fel a családot az ordítással, egész nap két gyerek+háztartás, gondolhatod, gyerek fogyott, 10 perc szopás után elfordult. Próbáltam gyakrabban szoptatni, de lényegesen kevesebb tejem volt, főleg a kialvatlanság, a strapa és idegesség miatt. 11 hónaposan elválasztottam, mert elegem lett, 10 hósan meg tápot kapott éjjelre, azóta alszik mindenki.

Mondd, hogy szopik, mellé kap tápot és senkinek semmi köze hozzá, kb. egy évig érdekes, hogy ki szopik, ki nem, utána nem téma. Ha meg a másfél éves szopik, akkor meg lesnek rád az emberek, mint egy őrültre, hogy méééég mindig szopiiik????

Nekem nem volt már elég tejem sem egy idő után, a fiam nem akart szopizni sem. Elfordította a fejét, mindent érdekesebbnek tartott, a tej vizes volt és nem lakott jól vele.

Orvossal beszéltem, ő tápszert javasolt. Ismerőseim kiakadtak hogy lehetek ilyen hülye, hát hívjak inkább fel szopis tanácsadót, stb. Nem tettem, mert TUDTAM, nincs értelme.

Szóval maradt a tápszer, kisfiam jóllakott volt és szépen fejlődött végre, mára kétéves egészséges kisgyerek :)

Az ismerős gyerekekkel ellentétben (akik anno le akartak beszélni a tápszerről), egyik mindenre allergiás, másik kéthavonta beteg....én fiam eddig háromszor volt náthás a két év alatt :) Izmos, formás gyerek. Ijesztgettek, hogy majd jó duci lesz a tápszertől. Hát, nem lett.

Ugyanez volt nálunk is, csak nekünk egy sima náthánk volt. (nekem meg a két gyereknek) nem volt 4 hónapos, mikor elpakoltam a mellszívókat, napi 20 ml-t tudtam fejni, azt is az etetések után gyakorlatilag órákig. Előtte azért annyit le tudtam fejni, hogy este azt kapta. Szopizni akkor már pár hete nem akart, de mielőtt befejeztem, még kétszer meg tudtam szoptatni, el is aludt rajta. Szép lezárás volt.

Most lassan 6 hónapos, én úgy érzem, rettenetesen sok tápszer fogy, a hozzátáplálás meg egyáltalán nem megy. A fiamnál egyszerűbb volt.

De ugyanaz,amit írtál, hirtelen rengeteg időm lett (már amennyi két gyerek mellett lehet) hogy nem szarakodok órákat a szoptatással meg a fejéssel.

Én úgy érzem, mindent megtettem, iszonyatosan bánt amúgy, hogy nem volt tejem, mert mindkét gyerekem ügyesen szopizott, de egyszerűen nem volt mit. És persze mindenhol azt látom, hogy az anyuka simán szoptat, egy éves kor után meg gondolkodik, hogy leválassza-e.

Ó, bárcsak lett volna tejem...

Szia!

Én is sokat kínlódtam, nekem sok tejem volt, de a mellbimbóim nagyon befelé fordulnak, és nem tudott rákapni a kicsi, ezért kisebesedett. Próbáltam millió féle bimbóvédőt, de mikor láttam, hogy tömény vér jön egy percig utána indult meg a tej, már görcsbe rándult a gyomrom. Aztán jött a fejés, az elejét a véreset kiborítottam, a többit oda adtam, csak hát a fejéssel dupla annyi időbe telt az etetés. Aztán 3 hónaposan lett tápszeres, ami nekem is megváltás volt. Később viszont rettentően bosszantott, hogy még a 80 éves bácsika is azt kérdezte, mikor belenézett a babakocsiba, hogy szopik a baba? Amikor beteg lett, akkor meg lelkiismeret furdalásom volt, hogy talán ha tovább "kínoztuk" volna egymást, és tovább szopott volna erősebb lett volna az immunrendszere. Na meg mindenkinek magyarázkodni, hogy miért csak ilyen rövid ideig szopizott, ezt utáltam a legjobban. Amikor az oviba írattam be, megkérdezték, hogy nem szopik már? Majdnem elájultam!

Szia! Én a nem kötekedő válaszoló vagyok. :) Nekem annyi szerencsém van, hogy első babáról beszélek, tehát nincs tesó, akivel foglalkozni kellene.

Hat hónapos múlott a kislányom. Kb. 5-6 hetes korától átalszik minden éjszakát. Ellenben ekkoriban a nappaljaink rémálmok voltak. Nem volt hajlandó normálisan szopizni, vagy nem tudott, vagy nem jött rendesen, vagy lusta volt... Elképzelésem sincs mi volt az oka. Nagyon kis súllyal született, hat hetesen is mindössze 3100gr volt. Az egész napunk abból állt ki, hogy szopott valamennyit (50-80ml), közben ordított, csapkodott. Ebben természetesen jól elfáradt, bealudt, majd max. egy óra múlva kezdtük az egészet előröl. És ez így ment estig. Minden áldott nap. A lakás nálunk is romokban volt, főzésről álmodni sem mertem. Estétől reggelig aludt ugyan a kisasszony, de addigra persze már én is hulla voltam, nem ám, hogy nekiálljak valaminek is! :O Aztán egyszer ezt megunván a lefejt tejet megpróbáltam üvegből adni, s lám 160ml megevett, s boldogan aludt több órán keresztül. Itt jöttek az újabb problémák. Persze már csak nekem, Ő boldogan, s jóllakottan töltötte az idejét. Elkezdődött a fejés időszaka, hiába volt elektromos, mégsem olyan mintha a baba szívná. Tehát úgyanúgy elment az egész napom erre, változatlanul semmi sem készült el otthon. Természetesen a csak fejéstől a tejem is kezdett csökkenni, de négy hónapos koráig megszenvedtük/tem az anyatejért. Volt mellette otthon tápszer, ha épp nem tudtam annyit lefejni amennyit igényelt, kapott mellette azt is. Két hónapja viszont szinte egyik napról a másikra elapadt teljesen, azóta tápszer (+hozzátáplálás) van. És mily érdekes: van otthon főtt étel, ki van takarítva, sokkal többet tudok foglalkozni a kisasszonnyal, meg persze az Apukájával is! :) Azóta sokkal jobban érzem magam. :D:D:D

Én vagyok az a szerencsés, akinek minden gyerekével bőven volt teje, nem okozott problémát a szoptatás.

Viszont úgy gondolom, vagy egy határ, amin túl nem érdemes erőlködni, mert megsínyli az anyuka, a baba, a tesó, a család, szóval mindenki.

Azért írok választ a kérdésedre, mert a barátnőmnek meg egyik gyerekével sem volt teje, csak néhány csepp, és bármit csinált nem tudta szaporítani. Ő nem csinált ügyet ebből, elfogadta, hogy neki ez nem megy, és a gyerekei tápszert kapnak. Aztán ikrei születtek, az egyik ráadásul nagyon kicsi súllyal. Hasfájósak, székrekedésesek voltak a tápszertől. Velük még többet kínlódott, hogy legalább néhány csepp anyatejet kapjanak, de nem ment neki. Mivel én is akkoriban szültem, a felesleges 7-8 dl tejet átadtam nekik, így legalább a székrekedés kérdés megoldódott. De akkor sem csinált lelkiismereti kérdést a tápszerből.

Szerintem ez így is helyes. Ha tudsz szoptatni, szoptass. Ne add fel az első nehézségnél. De ha már ekörül forog minden, akkor többet tudsz a gyerekednek úgy nyújtani, hogy tápszert kap, és van egy nyugodt anyukája.

Bocs, hogy kicsit off voltam, csak olyan sokszor olvasom szoptató anyukáktól, hogy mindenáron szoptatni kell. És bár nem jártam soha ebben a cipőben, átérzem, hogy nektek hol szorít.