Vajon aki nem tud szoptatni (mert ő azt állítja), az tényleg mindent megtesz érte vagy csak nem akar és ezt nem vallja be?
Ugy látszik nem értitek a kérdést!
Nem mindegy,hogy akarsz és nem tudsz(valamilyen okból)
Vagy tudnál,csak épp nem akarsz(mindenféle jött ment kifogásból)
Egyébként nagyon túlfújják ezt az anyatej dolgot.
Persze, az a legjobb, de pl. az én környezetemben van olyan anyuka, akinek a gyereke kezdetektől tápszeres, és fél éves korára még semmi baja nem volt, az anyatejes 5 hónaposnak, meg hetente kell szívni az orrát.
Vagy pl. itt a párom, aki másfél éves koráig szopizott, tök allergia,ekcéma stb. és vagyok én,aki két hónapos korom után tápszer kaptam és kutya bajom!
Annyira beleverik a nőkbe a szoptatást, hogy sokan nem merik bevallani,hogy hamarabb feladták.
Szerintem is jó kérdés,hogy megéri-e mindenáron szoptatni egyébként!
Én nem írtam olyat, hogy nem jó anya, aki nem szoptat!
Felesleges belevenni a kérdésemben olyat, ami fel sem merült bennem.
Én az elsőt szoptattam kőkemény 2 hónapig. 18 évvel ezelőtt nem volt szokás az igény szerinti szoptatás, 3 óránként kellett cicire rakni a kicsit. Így utólag belegondolva lett volna tejem, mégis elapadt, a gyerekem meg éhezett és tápszeres lett.
Akkor még nem fogtam fel, hogy ez történhetett volna másképp is.
4 év múlva született az öccse. Akkor már volt normális szakirodalom és én is bátrabb lettem, ugyanis elhatároztam, hogy szembefordulok a világgal és csak szoptatni fogok. Minden lehetséges könyvet, cikket elolvastam erről. Mikor babucim megszületett (14 éve), akkor már a kórházban szóltam, hogy ne merjenek adni neki semmit. Éjjel elvitték tőlem, de kérésemre behozták, mikor éhes lett. Eleinte csak pár csepp tejcsi jött, de elég volt neki, hisz a pocakban azért telerakta magát, abban a pár cseppben pedig volt bőven tápanyag.
Aztán hazamentünk és végigvittem a tervem, csak cici volt. Viszont a család támadott nagyon. Szerintük rossz anya voltam, mert nem adtam neki teát, meg vizet. Viszont kicsim úgy hízott, mint egy kisdisznó, és még a háziorvos is rám szállt, hogy ne szoptassak annyit, mert túl kövér a gyerek. Szóval másodikomat ilyen körülmények között etettem. Látjátok, nem voltam megbecsült anya, aki a szoptatást részesíti előnyben. :)
A harmadiknál meg már senki nem mert szólni mikor közöltem családdal, hogy nem kell sem cumi, sem üveg, mert legkisebbem is csak anyatejes lesz. Akkor már békén hagytak. Úgyhogy higgyétek el, hogy én is megszenvedtem a szoptatásért. :))))
Barátnőmre visszatérve: neki a negyedik volt, akiért megküzdött. Csak azért nem adta fel, mert egyszerre szültünk és látta, hogy én állandóan ciciztetem, gyerek eszik, utána tök boldog. Neki az előző hárommal pedig nem volt teje. Legalábbis ezt hitte. Így elhatározta, hogy most tényleg mindent megpróbál és valóban nem adta fel! Csodáltam a kitartását. Jó pár hétig próbálgatott ezt-azt, végül is a homeós bogyók váltak be neki, amit a saját gyerekorvosa ellenzett, mert az nem hitt benne és olyan sok teje lett, hogy az ő kislány másfél évig tudott szopni.
Nem értem, hogy azzal hogy tápszert adok miért adom fel a szoptatást.
8 hetes volt a babám, amikor csökkent a tejem. 1-1,5 óránként cicire raktam, de 2 nap alatt nem javult. Vettem és adtam neki tápszert. Aludtunk 3-4 órát, cici+tápszer, ő aludt én fejtem, borogattam. Talán 5 napig kapott kiegészítést, közben visszajött a tejem. Ebben biztos annak is volt szerepe, hogy többet tudtam aludni és nyugodtabb voltam.
Nagyon sokan pont azért nem tudnak szoptatni, mert a sok szoptatás-fanatikus (ezt most bántásból írom) azt magyarázza be, hogy ha sokat rakod cicire, akkor lesz tej. Azt elfelejtik, hogy akkor közben nem tudsz aludni, enni-inni rendesen, idegileg kikészülsz ami mind rosszat tesz a tejnek.
A másik: már lassan ciki lesz szoptatni a gyereket, mert akkor biztos "tökéletes ősanya" vagyok, aki mindenkit "téríteni" akar meg lenéz, aki nem szoptat. Biztos 5 éves koráig fogom szoptatni, ki tudja meddig velünk fog aludni egy ágyban, 7-8 hónapos koráig csak anyatejet kap majd. És ismételten: lenézek mindenkit, aki nem így csinálja.
Hát NEM! Nem akarom 5 éves koráig szoptatni, még 2 éves koráig sem. Nem hiszem, hogy ettől lesz valaki jó anya. Nem alszik velünk egy ágyba, mert így alakult. Próbáltuk, nem volt jó (persze tudom - messziről jöttem, azt mondok amit akarok és csak nekem nem volt jó, önzőségből alszik külön).
A válasz a kérdésedre: biztos van ilyen. Pont azért nem vallják be, mert Te és egyes szoptatás-fanatikusok (igen, bántásból írom) rögtön úgy kezelitek, mint egy anyagyilkost.
Én is az a típus vagyok, akinek alig indult be egyik cicimből szoptatni is alig tudtam, mellfájdalom, véres cici minden volt, de nem adtam fel mindenáron a megoldást kerestem.(első babámnál) Azért mert magamban csalódtam volna hatalmasat ha nem sikerül. Más meg ÖNMAGÁVAL rendezze le hogy mit érez, mit gondol, ez nem rám tartozik!! Épp ezért ha valaki azt mondja mindent megtett (nem menve bele a részletekbe) akkor én készséggel elhiszem, mert nem voltam az ő testében, nem volt az enyém az ő babája, és nem ismerem a körülményeit. Azért mert nekem így meg úgy volt, az miért lenne garancia arra hogy másnak is ugyanúgy kellett volna csinálnia.
Nekem van olyan barátnőm aki állítása szerint mindent megpróbált, és mindenkinek ezt is mondja hogy az ő babája nem szerette a cicit, de közben meg mivel jóban vagyunk és jobban elbeszélgettünk ezért kiderült számomra hogy hol siklott valószínűleg félre az egész (saját elmondása szerint se bírta hogy állandóan rajta lógjon a gyerek pedig egy pici babánál bizony elképzelhető hogy nem hajszálra 3-4 óránként akar szopni, illetve hogy nyűgös és sír a baba, de pótlást olyan cumin adta amin viszonylag nagy lyuk volt így nem akart megdolgozni a ciciből jövő tejért nyilván és őszerinte nem is hízott eléggé a baba,ebben a védőnők is megtámogatták pedig 400 grammokat hízott havonta ha átlagot veszünk, de voltak hetek amikor csak 30-40 grammot hízott és már megkongatták a vészharangot neki).
Teáztatta is néha merthogy nyár volt de mint tudjuk erre sincs feltétlen szükség, cumija is volt a kicsinek, szóval ezek olyan tényezők amik őt pont hátráltathatták a szopiban.
Nem azt mondom hogy ez minden gyereknél így van mert a harmadik babám nekem is cumis lett annak ellenére szopizik ezerrel (10 hós).
Van olyan aki saját magának sem vallja be hogy nem tett meg mindent, kényelem vagy bármi más miatt (nem bírja hogy fel kell kelni éjjel meg nem bírta hogy fájdalmas esetleg a dolog), van olyan aki mindent megtett és mégsem sikerült.
De abban egészen biztos vagyok hogy a jó anyaság egyáltalán nem függ ettől!!! Van ismerősöm, akinek nem szívesen lennék a gyereke annyira nem jó anya, pedig 2 évig szoptatott...
16-nak:
azt bántasz, akit akarsz, neked kell együtt élned önmagaddal, nem nekem.
Én leírtam a saját sztorim, de mintha ott sem lenne.
És egyáltalán nem kértem azt, hogy mindenki kezdje el magyarázni a bizonyítványát, én csak véleményt akartam, de pár habzószájú már támad is, mintha azt írtam volna le, hogy csak az a jó anya, aki szoptat.
Erre is csak azt tudom írni, hogy ezzel a gondolkodással, hogy belelátsz olyat is a kérdésbe, ami ott sem volt, magadnak kell együtt élni.
17-nek:
ide is csak azt tudom írni, hogy a kérdésemben fel sem merült a jó vagy rossz anyaság, kár ezért támadni.
16 vagyok: a bejegyzésed utána olvastam.
Amúgy miért gáz, hogy "nekem kell együtt élnem magammal?" Mert nem hagytam éhezni a gyerekem, mégis visszajött a tejem? Ez miért lenne szégyen?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!