Szerintetek az normális, ha egy nő nem akar szoptatni, irtózik tőle, akkor az már nem jó anya?

Nem elítélendő. Sokan azért nem szoptatnak,mert féltik a mellük alakját. Igaz,hogy ez hiúság,de akinek ilyen a lelkibeállítottsága, az nem tehet róla.

Viszont az is igaz,hogy a babának az első hónapokban az anyatej a legfontosabb tápláléka,sok betegségtől megvédi.Ezt a tápszerek semmi módon nem pótolják,sőt. Lehet,hogy inkább ártanak neki.

Aki úgy érzi,hogy nem akar szoptatni,az okosabb,ha jól meggondolja,hogy szüljön-e gyereket! Ha a szoptatás nehezére esik,akkor nagy az esély arra,hogy a gyerekhez sem lesz türelme. Akkor pedig valóban nem lesz jó anya.

Kérlek, legközelebb keress rá a hasonló témájú kérdésekre, mielőtt kiírsz egyet, mert speciel ez a téma általában heves vitákat szokott itt kiváltani - és mégis legalább hetente 1x beírja valaki. :-S

Ez mind ilyen téma: http://www.gyakorikerdesek.hu/kereses.php?keres=nem+akar+szo..

Ez az alakféltés számomra nem egészen világos. A terhesség alatt alapból megváltozik a mell felépítése, formája - ez akkor mégsem baj? (Persze kinek baj, ha nagyobb.:) Ez önmagában nem módosítja egyáltalán a mell formáját? Szoptatás nélkül ugyanolyanra csökken vissza, mint előtte? Nyilván eltart egy ideig, amíg utána visszaáll a mell az eredeti méretére (visszahúzódik a mirigyállomány és visszanő a zsírszövet), és nyilván a szoptatás=igénybevétel az, ami megnyújtja. De én úgy gondolom, hogy azért akkor sem lesz már utána pont olyan, mint előtte.. vagy?

És egyébként az alakféltés mit jelent? Mellalakot vagy testalakot? Miért annyira fontos ez? Mert persze hogy fontos a "drága férfiak" miatt :-S, de akkor is. Ilyenkor szerintem nem ez a legfontosabb. Kicsit később úgyis újra el lehet kezdeni tornázni, ha valakinek ennyire lényeg..

Szerintem a szoptatás nemcsak a türelemmel van összefüggésben, hanem emellett kvázi az összes pozitív erénnyel is, amik szintén nagyon kellenek a "sikeres" gyerekneveléshez. Én nem mondom azt, hogy aki ilyen hozzáállásból nem szoptat, az nem jó anya - de én is úgy érzem, hogy nagyobb eséllyel végezzük majd jól a dolgunkat, ha szoptatunk (is). Nem maga a szoptatás ténye az, ami itt igazán számít, hanem a felelősség vállalása, a racionálisan végiggondolt áldozatvállalás stb. A tudat, hogy ezzel mennyi jót adhatok a gyerekemnek és (ha másért nem is, de) ezért megteszem. Valahogy azt érzem, hogy aki nem így gondolkodik, az nem nagyon tudja (még szükség esetén sem) önmaga elé helyezni a gyerek érdekeit. Mert szerintem minél kisebb a gyerek, annál inkább muszáj így tenni - nagyobb korban már jobban lehet vele alkudni, újra visszaszerezhetjük az "identitásunkat". Nem tudom, én nem érzem tehernek, hogy szoptatok, pedig az elején mi is sokat küszködtünk. Sőt, csendesen büszke is vagyok a több, mint 2 éves eredményünkre, mert a lányomon látom, hogy mennyi pluszt adtam neki ezzel. Ő is kitartott és én is edzettem a türelmemet és a kitartásomat, amire mostanában elég sok szükség van. :)

Én nem ítélem el azt, aki nem így gondolja, de nem értek vele egyet és valahol természetellenesnek tartom. (Nem azért, mert a társadalmi normával ellenkezik, hanem azért, mert a genetikai kódunkkal.)

Szerintem fura, afejekben van a baj, már bocsi.

A tremészet így találta ki, hogy a nő szoptasson és ez teljesen természetes.

Ha valaki mindent meg akar adni a gyerekének, akkor nem fosztja meg az anyatejtől, csak mert nem akar szoptatni, félti a mellét...ez önzés.

Amíg nem volt választás, vagy ahol nincs, ott nem is gondolkodnak ilyen dolgokon.

Ugyanolyan fura, ha valaki csak azért szül csáászsárral, mert nem akar simán szülni.

Szerintem az "utolsó" válaszoló csak arra akart utalni, hogy ez a mai húdejó modern világ - amiben mindenki maga döntheti el, hogy mit tesz - sok tekintetben (épp az előbbi miatt) már igen szépen kinevelte belőlünk azokat a TERMÉSZETESEN JÓ dolgokat, amik régen megvoltak. Én teljesen egyetértek az ő véleményével.

És arra azért rávilágítanék, hogy a 'természetes' szónak két jelentése is van, amiket jól összemostunk itt: az egyik a TERMÉSZET ADTA, a másik pedig a NORMÁLIS (NORMA-SZERINTI). "Mi" az előbbi alapján mondjuk azt, hogy a "nem akarok szoptatni"-hozzáállás problémás. Nem (kizárólag) azért, mert ez nem normális - tehát nem ez az elvárás, az általános közfelfogás -, hanem azért, mert a Természet nem így rendelte el.

Ha valaki kicsit is belegondol a biológiába és az evolúcióelméletbe, hamar rájöhet, hogy valószínűleg azért tudunk még 2 millió év után is szoptatni, mert ez a fajunk számára a legelőnyösebb. A Természet sosem pazarol és (ahogy a korábbi példában is írták) kiszelektálja a "rosszat". Pl. a Neander-völgyi és a Cro-Magnon-i, bár biztosan nem ilyen okból, de kihalt. Helyette lettünk mi. Ellenben én még nem hallottam olyan tézisről vagy pláne bizonyítékról, hogy bármikor is létezett nem emlős emberfaj. Ami szerintem azt jelenti, hogy mi nagyon is jól funkcionálunk utódot szoptató fajként.

Szóval a nemakarom hozzáállást simán lehet az erkölcsi normákra hivatkozva (is) támadni: hogy milyen önző vagy disszociális stb. magatartás. De ezek nagyon nehezen megfogható "filozófikus" dolgok. Az viszont, hogy ez a hozzáállás már a saját fajunk biológiai törvényeivel is szembe megy, vitathatatlan. Illetve lehet vele vitatkozni, de értelmetlen, mert a fenti állítás kvázi egy axióma. ;)

Ha ismeritek Freud 3-as személyiség-elméletét: ez már az a kategória, amikor a Felettes Én TELJESEN felül akarja bírálni az Ösztön Én működését. (Pedig az az optimális, ha a kettő egyensúlyban van: ez az Én feladata.)