Mennyire normális, ha ennyi idősen rosszul vagyok a gondolattól, hogy egyszer anya legyek?

Még nagyon fiatal vagy.

Ebből még bármi lehet :)

Én 27 éves koromig hallani sem akartam gyerekről, most meg már van kettő, és még tervezünk egyet.

Addig is tanulj, dolgozz, az anyai ösztönök meg majd jönnek :) És ha véletlenül nem jönnek az ösztönök, akkor sincs semmi, akkor neked nem lesz gyermeked, ilyen is van, és ezzel nincs semmi baj.

Különbözőek vagyunk.

De te még akkor is nagyon fiatal vagy :)

Benne van persze. De engedd meg, hogy elmondjam a saját történetemet Neked.

Ugyanígy voltam a gyerekvállalással mint te, ráadásul mi a férjemmel már régóta jó körülmények között éltünk, de mégis akartam még karriert, sok külföldi utazást, baráti bulikat, szóval éltük a 30-as, jól keresők gondtalan életét. Saját nagy lakás, jó autó, sok utazás, színház, mozi, többnapos belföldi kirándulások, wellness, stb.. Persze karrier is megvolt már ekkorra.

Aztán 33 évesen (mindketten annyik voltunk) döntöttünk, hogy jöhet a gyerek. Jött is azonnal hálistennek. DE!!! A saját gyerekeddel való törődés, és szeretet (mit szeretet, ez már szerelem) nem ér meg semmilyen karriert. Hihetetlen érzés, amit kapunk tőle, és ami mi tudunk adni neki (most az érzelmi oldalára gondolok). Sosem gondoltam volna. Mindent elsöprő érzés.

Még úgy is, hogy az első 6 hét szinte pokol volt.. a szülőágyas időszak minden szépsége ellenére is, de ezt most nem részletezem.

Most mindjárt 3 éves a lányunk, és sokszor beszélgetünk róla a férjemmel, hogy ha tudtuk volna, hogy ez ilyen érzés, már 13 éves is lehetne a lányunk. :)

Ja, és elhanyagolt sosem voltam, nem kiabálunk a gyerekkel, elég értelmes, okos, szép, büszkén megyek vele akárhová! :)

Azért mert valaki meggondolja magát még nem jelenti azt, hogy mindenki meg fogja. Ahhoz meg senkinek nincs joga, hogy eldöntse, mi a legjobb dolog és lenézze másokét. Csak a saját életében van joga eldönteni.

Szerintem normális, hogy így érzel, kérdező, egyre többen éreznek így mert végre kezdik megérteni hogy van választási lehetőség, nem úgy mint eddig ( a nők számára).

30 éves korodig még annyi minden változhat. Hogy most így gondolkodsz, az teljesen normális. Az anyai ösztön meg vagy megjön, vagy nem. Ennyi idősen én is ugyanígy viszonyultam a gyerekekhez mint te, azt sem tudtam mit szóljak hozzájuk, és egy darabig ez nem is változott. 33 évesem szültem, de nem azért mert annyira vágytam már gyerekre, hanem mert úgy éreztem, hogy már mindenem megvan a gyereken kívül. Úgy éreztem "kicsúszok az időből" és minél öregebb leszek, annál nehezebb lesz gyereket vállalni. Anyai ösztönöm még akkor sem volt, de gondoltam csak megjön, ha megszületik a baba. Hát nem jött meg akkor sem, de kicsivel a születése után már igazi anyának éreztem magam.

És hidd el, nem minden anyuka elhanyagolt, igényesség kérdése az egész, csak kell egy kis időt szánni az embernek magára is a gyerek mellett. Ha te most igényes vagy magadra, akkor ez utána sem fog változni.

Teljesen normális, bár az nem, hogy összehasonlítgatod magad anyukákkal, bármilyen szempontból is. ez önértékelési zavar és az nem normális szerintem. Bár nagyon sokan küzdenek ezzel. Ha meg akarsz szabadulni tőle, fordulj pszichológushoz. Több önbecsülést, mert így a karriereddel sem jutsz messzire, hiszen sosem leszel elégedett.

Egyébként pedig nem tudom honnan veszed, hogy szülnöd kéne, nagyon sokan nem szülnek és nem is szültek soha. Akár sztárokból is fel lehetne sorolni egy csomót, úgyhogy nem egyedülálló az ellenérzésed. Nem akarsz gyereket, hát ne szülj. Ezért adott Isten önálló akaratot az embernek, hogy eldönthesse mi a jó neki és mit akar. De Darwin szerint is ezzel emelkedett ki az ember az állatvilágból.

Lehet, hogy kesobb meggondolod magad, de ha nem is, akkor sincs semmi. Sok no van, aki nem akar gyereket. Enelkul is tudnak teljes eletet elni, ha ezt akarjak. Attol fugg, hogy majd hogy erzel x ev mulva...ez meg ezerszer megvaltozhat.

Amugy en is tartottam a gyerekvallalastol. 21 voltam, mikor ferjhez mentem, gyereket vallaltunk, elotte 1 evvel sem tudtam elkepzelni, hogy gyereket fogok majd a kezemben, milyen lesz majd, mert sosem volt a kicsi a kozelemben, aztan belejottem. Ahogy megszuletik, belejossz gyorsan. Nagyon mas a sajat gyereked, mint mase. Ugy ertem, hogy amig nem volt gyerekem, annyira irritalt a gyereksiras, szabalyosan rosszul voltam tole tinikent, aztan a sajatommal mas lett a helyzet.

szerintem kicsit sem természetes. Bár pszichés zavarokkal küzdő emberek ritkán szokták belátni, hogy nem normális amit csinálnak. Vedd példának Geronazzo Máriát vagy VV Szandikát- ők is azt hiszik magukról, hogy normálisak és természetes amit csinálnak, holott nem.

Normál önértékelésű ember nem így él és nem így gondolkodik.