Van olyan anyuka, aki egyáltalán nem akar szoptatni? Mármint első perctől fogva.

Hál'Istennek többen vagyunk az ellenkező táborban.

De olvastam már olyan anyákat, akik a lehető leggyorsabban találnak kifogást és nem szoptatják tovább a picit.

Ilyen anya szerintem sok van sajnos: a legelső kellemetlenségnél, kényelmetlenségnél áttérnek tápszerre.

Biztos van ilyen, de aki nem szoptat, az többnyire nem azért, mert nem akar, hanem mert nem tud. Ezt a kifogásos miatt írom, mert senki nem lát bele a másik magánéletébe. (Nekem pl meg sem fordult a fejemben egészen kb 4 napos koráig, hogy nem fogok tudni szoptatni, én akartam. Csak éppen nem ment, és nem 1 dolog miatt, mert összetettebb volt. Mikor már láttam, hogy neki is szenvedés, mert mindig csak sírt közben, és nem szopott, na akkor feladtam. Utólag persze könnyű, hogy mit csinálnék másképp, de első babám, kezdő voltam, nem volt hozzáértő segítségem, így maradt a tápszer.:-( És ezzel sajnos nem vagyok egyedül.)

Aki azért nem szoptat, mert teher neki az az idő, vagy félti az alakját, a mellét, azokról nekem is megvan a véleményem, és nem éppen jó...

Utolsónak

Bocsi, ha keményen fogalmaztam...

Persze vannak anyukák, akik mindent megpróbáltak már és nem sikerül tovább szoptatni a kicsit. Ez szörnyű érzés lehet önmagában - tehát nem itélem el.

A kifogásokat komolyan gondoltam. Sajnos volt olyan, hogy ezen az oldalon többen kértük az anyukát, hogy ne tegyen butaságot - de ő hajthatatlanul apasztani akart egy alig egy hónapos baba mellett. Egyébként ez volt a kérdése is - hogyan apasszam el a tejemet...

Olvastam egy másikat is, aki szeretné visszanyerni a mellei eredeti alakját -úgyhogy apaszt.

A másik azért tér rá a tápira, hogy aludja át az éjszakát a gyereke, vagy hogy ne legyen olyan gyakran széklete a kicsinek...

Sajnálom, hogy vannak ilyen anyukák, és ezek az anyukák, bár kérdeznek ezen az oldalon és segitséget is kapnak, mégis mennek a maguk feje után.

Gondolom, hogy mostmár világos, hogy mire gondoltam.

Első válaszoló voltam.

én most kezdem feladni :(

5 hósak leszünk, és már hiába csinálok bármint kevés a tejcsim :( 2 hós kora óta 5kg a fiam :( és hiába eszek, iszok, gyógyszerezek... semmi :(

a jövő héttől sztem jön nálunk is a tápszer.

Szerintem ez nagyrészt kultúra kérdése. Amerikában teljesen természetes, ha valaki vagy el sem kezdi szoptatni a babáját, mert idegenkedig tőle, vagy az első pár hét után feladja, mert fárasztó, fáj stb.

Nálunk elvárás, hogy minél tovább próbáld - és ez kivételesen jó dolog. Ha én is amerikai lennék, én sem szoptattam volna, úgy idegenkedtem tőle. De mivel itthon ilyesmi fel sem merülhet, nekikezdtem. És milyen jól tettem! Természetes volt az első pillanattól, most 6 hónapos, és jól megy neki, szerencsére.

Nem tudom, hányan láttátok a Várandós tinik című műsort az MTV-n. Annak a végén volt egy rész, ahol az összes lány összegyűlt. Valaki megkérdezte őket, miért nem szoptatott egyikük sem. Most megpróbálom rekonstruálni a válaszokat.

Egyik csaj: Hát én két hétig szoptattam és rémes volt! Tele volt a cicim, le kellett szívni, meg melltartóbetétet is hordani!

Műsorvezető (állítólag orvos): Hát igen, a szoptatás nem olyan szép dolog, mint tűnik.

Másik csaj: Én végig úgy terveztem, hogy szoptatni fogom, de amikor bejöttek a kórházba a szüleim, elmondták, hogy mennyire fáj, úgyhogy megijedtem. Meg a babám sem volt túl ügyes.

Harmadik: Az enyém az volt, de én egy hét után azt mondtam, elég volt. Csak zuhanyzás közben éreztem, hogy önmagam vagyok. (???) Szoptatni szörnyű!

(A többi liba nevetgélve helyesel.)

No comment...

Lehet, hogy durván hangzik, de én egyrészt nem értem az ilyen anyukákat, másrészt pedig (magánvélemény, de) szerintem az, aki így gondolkodik, nem eléggé érett. Vagy egyszerűen nincs birtokában annak az intelligenciának ill. információknak, ami az összefüggések megértéséhez kellene, vagy egyszerűen csak nem akar mindezzel foglalkozni, mert pl. az Én előrébb van, mint a Baba.

Mindkét eset már-már patológiás, mert semmilyen szinten nem lehet normálisnak nevezni, ha valaki a természettel, a genetikával, a belénk kódolt viselkedésmintákkal stb. szembe megy. Ma már ugyan nem szó szerinti lét-kérdés a szoptatás, de ettől még ugyanolyan jelentőséggel bír. Aki ezt nem érti, látja, érzi, ott valahol valami nincs teljesen rendben.