Ha valaki nem tud sokáig szoptatni, miért kell itt rögtön lenézni?

(fili)

Most végképp nem értem mi a problémád.

Ezek szerint neked volt szopis tanácsadód is és minden ok volt amikor kórházból hazamentél.

És ha mások miatt írsz nem értem megint mit vársz el.

Lobbizzunk a tápszer mellett? Arra biztassuk aki kérdez, hogy adjatok minden kis probléma fellépése esetén tápot?

Ami megnöveli az allergiák kialakulásának esélyét a gyerekeknél, megnöveli a gyermek esélyeit az otitis mediára (középfülgyulladásra, megnöveli annak kockázatát, hogy a gyermeknél I. típusú (fiatalkori, inzulinfüggõ) diabétesz alakuljon ki. A tápszerrel táplált gyermekeknél nagyobb valószínûséggel alakul ki ekcéma. A tápszeres táplálás összefüggésben van az alacsonyabb IQ-val.

És írjak még egy-két szörnyűséget ? Nem én találtam ki ezeket. Itt olvashatsz egy pár tudományos munkát. [link] És különben azt gondolod aki a kérdezőt egy fórumon a szoptatásra biztatja egy rosszindulatú, aljas ember? Most tényleg nem értem mi a haragod oka.

Én szemszer azért vagyok megrögzött szoptatáspárti és részben tápszerellenes, mert magamon tanultam meg, hogy hogyan (nem) érdemes csinálni. 10-ből 9 esetben a régi önmagam látom viszont, amikor az anyuka kétségbeesetten írja, hogy nem tud magából több tejet csiholni sehogysem és teljesen ki van bukva miatta stb...

Én szerencsés voltam, mert a szoptatás gyakorlati megoldása relatve gyorsan ment - de a lelki megnyugvás már sokkal lassabban: kereken 11 hónapig! Addig minden egyes napom azzal telt, hogy ezen paráztam, idegeltem magam; de csakazért se adtam fel. És sikerült a végére! Összesen 40 hónapig szoptattam, pedig nem egy nehezítő tényező állt fenn nálunk sem, sőt.

És amiért én itt vagyok és "hangoskodom": mert azt látom, hogy igenis megéri kitartani. Nyilván nem vagyunk egyformák és (bocsánat a kifejezésért, de) nem is mindenki alkalmas/képes arra, hogy teljesen, sikeresen végig küzdje a magáét, de AZOKNAK, akik kellően nyitottak pl. az én tanácsaimra, igyekszem segíteni. Én nem minősítek senkit, aki nem megy el a végletekig, mert nem tudhatom, ki min megy keresztül; de az is igaz, hogy nekik túl sok szoptatásra buzdítót már nem is lehet mondani egy pont után. Viszont azoknak, akiken érezzük, hogy akarják, próbáljék ÉS még bírják is egy ideig cérnával, szerintem kötelességünk segíteni. (Sokszor már a kérdés kiírásán érezni lehet, hogy az anyuka hol tart a folyamatban.)

Ha tehetném, virtuálisan küldeném át az energiát és a nyugalmat mindenkinek, aki belejutott a frusztráció ördögi körébe, de nem lehet. Nem tudok/tudunk mást tenni, mint itt próbáljuk bíztatni és tanácsokkal ellátni azokat, akik még próbálkoznak, hátha mégis sikerül.

És - lehet, hogy egyeseket ez érzékenyen fog érinteni -, de talán néha itt is igaz a mondás, hogy nem zörög a haraszt. Azok, akik rendszeresen és/vagy nagyon felhergelik magukat ezen a "szoptatáslobbin" (ami sokszor tulajdonképpen nem is nekik/róluk szól már), lehet, hogy azért éreznek így, mert bizonyos mondatok vagy tanácsok pont az elemükbe vágnak. Lehet, hogy a beszélgetést olvasva itt-ott rádöbbennek, hogy bizonyos dolgokat ők is kihagytak vagy épp rosszul csináltak anno; pedig lehet, hogy az volt a megoldás kulcsa. És ilyenkor újra, megkésve ismét csalódnak magukban, mert azt érzik, sőt, már bizonyítékát is látják annak, hogy tényleg nem próbáltak meg mindent, pedig úgy hitték.

És végül, a stressz, a frusztráció levezetésének az egyik gyakori és hatásosnak tűnő módja az, ha hangot adunk a felháborodásunknak, sőt, esetenként másokat vádolunk a saját problémánkért, kudarcunkért. Vagy akár már az egész témakört, amiben csalódtunk (itt a szoptatás fontossága) elkezdjük hárítani, elutasítani, lekicsinyíteni. - Pedig a kettőnek semmi köze egymáshoz.

Én nem tudom, mi játszódik le azokban, akiknek végül nem úgy alakul, ahogy tervezték, a fenti csak egy tipp-sor volt, ami nem biztos, hogy (mindenkinél) így van. De szerintem logikus.

Sajnálom azokat, akik így járnak, de nem nézem le őket, nem kisebbek ettől a szememben. (Bár mondjuk mindig arra bíztatom őket, hogy a legközelebbi szoptatásra alaposan készüljenek fel, hogy ennyivel is jobbak legyenek az esélyek.)

Viszont azzal már nem értek egyet, (ha arról van szó), hogy egyesek a segítők munkáját és esetenként "lobbiját" kritizálják olyan esetekben, amikor már nem is róluk van szó. Tudom és megértem, hogy ők is együttéreznek a kínlódó anyukával és a maguk módján ők is támogatni szeretnék - csak épp a másik oldalról teszik ezt, lebeszélően, néha már-már aláásva ezzel a segítők munkáját, vagy épp lohasztva az addigra nehezen felépített kitartást és motivációt.

Nehéz azt kívülről megítélni, hogy meddig érdemes valaki idegennek próbálkoznia és mikor jön el az ideje, hogy fealdja. Ezt mindenkinek magának kell eldöntenie. De én azt tapasztaltam, hogy nagyon sokáig el lehet ám menni, ha valaki kellően elszánt és mondjuk még segítsége is van hozzá. Persze ez se garantálj a sikert, de növeli az esélyét. Ezért vagyok itt és ezért "nyúzom" az anyukákat a szoptatásért, mert szeretném, ha nekik is sikerülne, hiszen ez a cél.

És ezért nem értek egyet azzal, amikor valaki (aki esetleg tapasztalatlan és/vagy helytelen gyakorlata volt korábban) megpróbálja lebeszélni a még küzdőket arról, hogy folytassák. (Pedig lennének/vannak itt olyanok, akik támoganák még és tanácsokkal látnák el.) A szándékot értem és megértem, de nem értek vele egyet.

Mi sem "megerőszakolni" akarjuk az anyukákat vagy a szoptatás ügyét - de akik tapasztaltak vagyunk, tudjuk, miről beszélünk és tudjuk, miért javasoljuk azt, amit. Aki nem akar ebben hinni, ne tegye, de aki szeretné, annak hagyjuk meg a legetőséget.

Kedves Szilvia,

Amiket írtam tudósok írták le nem én találtam ki.

Ezek amiket írsz csecsemőkori fejlődési fokozatok nem azok amikről szó van. És vsz. igen ritka, hogy az IQ lesz alacsonyabb és nem is általánosítható.

A kérdezőnek: „okoskák szerint a tápszer növeli az allergia esélyét”

Nem akarlak megbántani, de te felülbírálod a kutatókat?

Ok. Akkor csak az én esetem nézzük. Szerinted biztos öreg hülye vagyok. Azt meg sem említem, hogy szakmában dolgozó. Neonatológus profokkal, főorvosokkal vagyok napi kapcsolatban a munkám során vsz. ők is nagyon "csúnyák", hogy a szopira biztatták a lányom és mindenkit.

A lányom szoptat 8 hónapja. Megszenvedett ott voltam mellette, és sikerült neki. És nem használt az én tanácsomra /szidhatsz/ semmilyen fejőgépet csak a két kezét. Csodálattal és fájdalommal nézem, hogy nekem miért nem sikerült anno. Pedig őt már 5,6 hónapig tudtam.

Akkoriban mikor a fiam szültem, nem volt ennyi segítség és nem sikerült nekem sem csak 3,5 hónapig szoptatni. 6-7 éves korukig állandóan betegek voltak télen és tavasszal.

Furcsa módon a kis unokám egy –két hónaposan már a mínusz 5-10 fokokban volt levegőztetve és azóta sincs burokban. És egyszer sem volt beteg. Sőt úszni hordják most van a 9.hónapban.

Ha ezt én tettem volna a gyerekeimmel…

Igen Szilvia a fiamnál és a lányomnál sincs az IQ-val gond diplomás két nyelvet beszélő csodálatos emberek. Viszont 14 éves korától a fiam allergiás nem tudjuk mire, bizonyos ételektől szörnyű hasmenése van, 16 éves korától rendszeres otitis medea (középfülgyulladás)/a hülye tudósok írják /van. Mindkettőnél kialakult NAGY KORUKRA egy bőr allergia.

Mintha a buta tudósok leírásait másolnák. Viszont a két hónappal tovább szoptatott lányom sokkal jobban ellenállóbb a betegségekre és neki nincs ennyi mint a fiamnak.

Csak becsülöm a Stefi féléket, azt hiszem az én lányon is hasonló dolgokon ment át mint Ő. És szerintem senki nem akarja itt bántani a nem szoptatókat, csak segíteni akar.

Viszont akinek valamilyen oknál fogva nem ment, és most ráébredt mint én, hogy elrontott valamit, támadásba lendül. Csak én nem támadok, hanem saját káromon tanulva inkább biztatok. Gondolom ez a hibám.

Nyugodtan mehet a piros.