Megőrülök attól, hogy sajnálom a babám?

Persze. Az első gyereknél szerintem teljesen normális. Viszont tényleg nem tesz jót. Sem neked, sem a babának.

Hidd el, bízhatsz benne, hogy eleget alszik, eleget eszik stb...Bízd rá, mert tudja ő jól, mennyire van szüksége. Az meg, ha sír, sírdogál, nem biztos, hogy azért, mert problémája van.

Ahogy írod 2és fél hetes. Ilyen korban még annyira érzékeny az idegrendszer, hogy gyakorlatilag akkor is sírnak, mikor nincs semmi bajuk. Régen erre dédanyáink azt mondták: "hadd sírjon, fejlődik a tüdeje". Meg: inkább a baba sírjon, mint a mama. Nem kell ennyire sresszelned, próbáld meg lazábbra fogni, mert ki fogsz készülni.

Hidd el, az idősebb generáció tudja, amit tudott. És bizony,akkor még nem volt Pampers, nem voltak kényelmi eszközök, nem volt egy modern világ a maihoz képest. Ugyanúgy bőgtek a kicsik és mégis felnőttek.

Mellesleg az idegrendszer is fejlődik a sírással.

Persze, hogy nem kell túlaggódni (tudom, könnyű ezt mondani), de azért ne hagyd sírni se. Egy ilyen pici baba még sokszor hasfájós pl. a pukik miatt - ami nem is biztos, hogy fáj, csak nagyon ijesztő lehet számára, de bármi is legyen a gondja, te vagy rá a csodaszere. Ha épp nem is tudsz segíteni, érzi, hogy ott vagy, számíthatsz rá.

Szóval arany középút: nyugodtan vedd fel ha sír, nem rontod el, de azért befejezheted a vacsorádat, kimehetsz pisilni... stb. És ne agyalj sokat, ne folyj bele kéretlen tanácsokba, elméletekbe, csak figyeld a te babád jelzéseit - ez egy tanuló időszak mindkettőtöknek.

hormonok!!:)

Első babámat szültem tavaly októberben.

Mikor hazajöttünk a kórházból megnéztem az emailom, mert tesóm mondta, hogy kaptam egy tök béna kis számot a barátnőjétől.Mondta, hogy a férjem, meg öcsém meg mindenki csak nevetett rajta.Hát én végigbőgtem:)

húgom mesélte, hogy nem mert a kisfiára zoknit adni az első időkben, mert félt, hogy túlságosan elszorítja a lábát, nem jut bele vér, elszárad....:D

Én konkrétan nem tudtam fürdetni fiam az első hétben, annyira féltem, hogy kicsúszik a kezemből.

És mindig azt néztem, hogy milyen fejeket vág, mi baja lehet:)

Ez teljesen normális, el fognak múlni ezek az érzések, aztán majd csak mosolyogsz rajta, hogy mennyire aggódtál!:)

Jaa és Te emlékszel arra mikor 1-2-3 hetes voltál??Nem, na látod.Pici lányod se fog emlékezni az idegeskedéseidre, erre az érzelmileg és hormonálisan túlfűtött időszakra.

Meg lesz róla győződve rendíthetetlenül, hogy neki van a legjobb, legszebb, legaranyosabb, legtökéletesebb anyukája!És ez így is van:)

Én is ilyen aggódós voltam,vagyok.Pedig már 3 éves.Én is borzasztó nyomást érzek állandóan,Csak magam mellett érzem biztonságban.És nálam második gyerek.

Nem lesz jó belőle,az biztos.Nem tudok tanácsot adni sajnos.