Olvastátok Ranschburg Jenő könyveit, mi a véleményetek róla?

Nem értem! A 10.40-es válaszadó előtt én semmi utalást nem látok a sírni hagyásra, akkor valaki felháborodott kicsit. De min? Kin? Vagy csak én nem látom? Akkor elnézést a figyelmetlenségemért!

Egy empatikus, józanul gondolkodó anya észreveszi azt, hogy mikor van oka a sírásnak, amikor a gyereknek haladéktalanul segít, illetve mikor alkalmazza a csemete azt a sírást, amivel el akar érni valamit. Hát ezt kell egyénre szabott módszerekkel kezelni.

Egytértek és üdvözlöm a Tanár Úr nézeteit! :)

Még azzal is egyetértek, hogy a gyerek jelzéseihez kell alkalmazkodnia a nevelési módszereinknek, és hogy szülőként idővel tudnunk kell "olvasni a sorok között". Mert ugye ki fog bővülni a gyerek viselkedési repertoárja és tényleg meg fog majd jelenni nála a másik "manipulációjának" eszköztára.

De, itt fel is hívnám a figyelmeteket arra, amit az utóbbi időben sokszor olvasok különböző alvástréninges könyvekben: "már a csecsemőt is meg KELL nevelni, rendre KELL szoktatni". - Nem, egy csecsemőt nem lehet/érdemes/szabad idomítani, mert az ő kis értelme ilyen dolgokat még szimplán nem képes felfogni!

Nem mondom, hogy napra pontosan 3 éves korig kéne várni az "igazi" neveléssel, de szerintem ezt Ranschburg se szószerint veszi. :) Sokkal inkább arról van szó, hogy figyelni kell a gyerekre és meg kell érezni, hogy mikortól lehet megpróbálni bevezetni nála is bizonyos szabályokat. És ez nem egy éles határvonal lesz, mert különböző szabályokat más-más életkorokban lesz képes megérteni és használni. De én nagyon azt látom, hogy 1 éves kor előtt szinte lehetetlen és értelmetlen (komolyabb) rendszabályokkal kísérletezgetni. Majd idővel, ahogyan értelmileg is fejlődik, kinyílik a gyerkőc, akkor igen. Lassan, fokozatosan.