Az együtt alvás jó! Olvastátok ezt?

Olvastam.

de a csecsemőhalált sztem ezzel nem lehet megakadályozni,arra nem fogsz felébredni ha nem vesz levegőt.

Nálunk egy szobában alvás volt,mivel egy szobás lakásunk volt,de ha lehetőség lett volna rá,külön szobája lett volna a kezdetektől.

"De mi lesz a szexszel? A felmérések azt mutatják, hogy ezen családoknál nincs gond a házasélettel, sőt."

Itt felnevettem és erősen megkérdőjelezem a felmérések hitelességét.

De ez egy olyan téma, hogy mindenki csinálja, ahogy jónak látja, úgysem lehet meggyőzni a másik tábort. De csak ezen az oldalon van napi 5-6 olyan kérdés, amely olyan problémával foglalkozik, ami az együttalvás miatt alakult ki (kipihentség, szex hiánya, csak hogy a leggyakoribbat említsem).

Az együtt alvás valóban jó. Nekünk.

Másnak meg nem. Az külön altatja a gyerekét.

Ennyi.

Amúgy nem értem, miért ne lehetne szexelni, amikor melletted alszik a gyerek??? Ki tiltja meg? Kit zavar? Ha apát és anyát nem, akkor kinek mi köze hozzá?

a cikk jó, köszi:)

Én is az együtt alvás híve vagyok, így jobban alszik a fiam:)

Már egész picinek köztünk aludt pólyában, apa vigyázott meg én is, nem volt baj.

persze mindenki úgy csinálja ahogy akarja, de az én véleményem az, hogy kegyetlenség egy újszülöttet külön szobába tenni egyből.

De ez csak az én véleményem:))

Nekem is pont ez tűnt fel, hogy apa időnként morog, de azért klappol minden. Persze. Anyuka szerint biztos. Azért én elbeszélgetnék azzal a férjjel is...

Kisfiam első éjszakától kezdve külön ágyban, külön szobában aludt. Rögtön első éjjel csak 1x kelt fel, és ezt a jó szokását 6 hetes koráig be is tartotta, majd azután egyszer sem kelt fel, szépen végigalussza az éjszakákat.

Az együttalvás kérdése nálunk több szempontból is megbukott:

- 140-es ágyunk van, épphogy elférünk rajta mi ketten

- párom horkol, én verekszem, rugdosódom, és álmomban beszélek

- a szobánk is olyan kicsi, hogy a gyerekágy sem fért volna el a mi ágyunk mellé

- két lépésre van a szobája a miénktől, így azt az éjjelente két lépést egy alkalommal igazán meg bírtam tenni, amikor át kellett hozzá menni szoptatni, egyáltalán nem volt fárasztó.

Ráadásul légzésfigyelőt is használtunk, így teljesen biztonságosnak éreztük a külön alvását.

Egy hihetetlenül kiegyensúlyozott, a szüleihez nagyon is ragaszkodó, 22 hónapos nagyfiam van, akinél picit sem láttuk hátrányát, hogy ezt választottuk.

Mert hol szexelsz? Most komolyan mondod, hogy az alvó gyerek MELLETT? Hát az beteg dolog már ne is haragudj. Ha meg kimész akkor ugyabnúgy nem vagy a gyerek mellett, akkor meg nem mindegy hogy melyik szobában van? Ha máskor arról van szó, akkor a kismama siránkozik, hogy még wc-re menni sincs ideje, enni, vagy átöltözni, de szexelni azt van ideje, amikor abban a pici időben amikor kettesben lehetnének, ott alszik a gyerek?

Meg hogy normális amikor tizenévesek az anyjukkal alszanak?

Ha mindig csak azon igyekezik az ember hogy a gyereknek nehogy kicsit ne legyen tökéletes, akkor hogy fog később a világhoz szokni?

Bár nekem a cikk nem tetszik, de mi is együtt alszunk a gyerekkel, és nem én találtam ki, hanem az apja, mikor már kezdtem zombisodni, mert mi ráadásul egy beteg gyermeket nevelünk. Na, nem súlyos szerencsére, vagyis reméljük, de elég kellemetlen tünetekkel jár.

A saját szobájában is aludt egy jó darabig a gyerek hajnalig (14 hónapos koráig), aztán jött közénk, de télen súlyosbodtak a tünetek, így a férjem megkérdezte, hogy ugyan miért egyszerűbb százszor kimászni az ágyból, minthogy magamhoz ölelném a gyereket és ő is aludna, meg mi is. Hát ennyi a mi együttalvásunk története. :-)

A szexet meg tényleg meg lehet oldani, de kár hangsúlyozni, mert ugye azt szokták mondani, hogy nem beszélni kell róla, hanem csinálni.

És ahogy több válaszoló is írta, kinek-kinek hogy jó, hisz a gyerekek sem egyformák, van, akit zavarnak a szülők a neszekkel. Én nem akarok meggyőzni senkit sem pro- sem kontra, nekünk így jó, de azért a címbeli kijelentést tenni felkiáltójellel... merész.

Az első külön szobában aludt kezdetektől, soha nem aludt velünk együtt. Fel sem merült. Aztán eltelt több mint tíz év, új házasság, új baba, és - bár van külön ágya - sokszor köztünk köt ki. Sajnos sokkal rosszabbul alszik, mint a nagy, sokszor ébred, kell vele foglalkozni, és nyugodtabbak az éjszakák, ha időnként magam mellé veszem. Van külön szobája, de átmenetileg még a mi szobánkban van a kiságya (1 éves).

Nővéreméknél van különszoba, de a rossz alvó babájuk mellé át kellett költöznie a nővéremnek, ott is ragadt két évre... Sok helyen látom, hogy anyuka a gyerekszobai kanapén alszik, ez se a legideálisabb megoldás. legjobb persze, ha a baba elalszik este, és alszik reggelig. Volt benne részem, de nem minden baba képes erre.