Olvastátok Ranschburg Jenő könyveit, mi a véleményetek róla?

Sok igazság van benne. Két gyerekem van, sose hagyom egyiket se sírni.

Pl. Altatásnál is az igényeket követtem, szopiba hagytam belealudni, ringattam, dajkáltam mindkettőt. Kinőtték. Sírtak én ugrottam. Kiegyensúlyozott vidám gyerekek.

Látom benéztek ide a gyereket sírni hagyó, hidegen nevelő szülők is! :D

Hajrá! Lehet megint lepontozni!!! :D

Akinek csak ez okoz örömet... :D

Bizonyám utolsó! És még jöttek az általánosító, ismeretlenül is vádaskodó anyukák is. Így már jól megleszünk:)

Utolsó előtti voltam.

Margot Sunderland: Okosan nevelni tudni kell

Ebben a könyvben a szerző pontosan, részletesen leírja, hogy a rendszeres sírni hagyás milyen helyrehozhatatlan neurológiai károkat okoz a gyermek agyában, személyiségében. Az állításait kutatási eredményekkel, MR felvételekkel és szülői tapasztalatokkal támasztja alá. Aki sírni hagy, az csak a saját kényelmét nézi.

Azt is leírja, hogy az együttalvás valójában csökkenti a bölcsőhalál kockázatát, feltéve, ha az együttalvó szülő nem iszik, nem drogozik, és betartják az alapvető biztonsági szabályokat (pl nincs nagy párna az ágyban). Az ázsiai kultúrákban és a természeti népeknél, ahol a csecsemővel való együttalvás minennapos, a bölcsőhalál gyakorlatilag ismeretlen fogalom, és ez számokkal, statisztikával bizonyítható is. Az észak-amerikai színesbőrű, szegény, sokgyermekes családoknál viszont, ahol gyakori a drogfogyasztás és az alkoholizmus, magas a bölcsőhalál. Egy részeg szülő simá ráfekszik a gyerekére, egy józan szülő viszont soha.

látsd még: [link]

A nevelés születéssel kezdődik... de kérdés, hogy ki mit nevez nevelésnek... Amúgy szerintem emberi reakció, hogy nem hagyom a másikat sírni. Egy felnőtt embert se hagyok, hanem megpróbálom megvigasztalni.

Én nem tudok jól aludni a babámmal egy ágyban, sőt, egy szobában sem. Ő is, én is rengetegszer felriadunk. Külön szobában érdekes módon nem. Ja, amúgy csak éjjel van a szobájában, és ebből sose volt gond. De ő ilyen baba, ő nem szereti, ha este ringatják, énekelnek neki stb. Annál inkább imádja napközben. Nekem sose sír így mikor leteszem aludni, ezért szerintem babánként változó. Amúgy ismerek olyan babát, akit hagytak sírni hagyni, és teljesen kiegyensúlyozott felnőtt lett. Amúgy engem anyum nem hagyott, nővéremet még igen. A nővérem sokkal kiegyensúlyozottabb gyerek volt és felnőtt is lett, mint én.

Három nap próbától szerintem nem lesz semmi kára a babának, ha hagyják sírni (ismertem olyan babát is, akinél ez volt) és egy hét alatt megtanult simán sírás nélkül elaludni.