Rossz anya az aki - bár van teje - nem szoptatja a gyerekét, mert nem olyan kényelmes?

Én ezzel sok szempontból nem értek egyet. Elsőgyerekes anyáknál az anyukának is egy tanulási folyamat ebbe belejönni, meg mindenki máshogy, más rutinnal csinálja. Ha ő ezt nem tartja értékesnek, az az ő dolga, de többnyire ez szülés utáni depresszió tünet szokott lenni.

Aztán más kérdés, hogy viszont lefejt anyatejjel eteti, vagy egyből tápszerrel? (Amerikai divat amúgy ez a tápszerezés.) Mert az anyatej a babára van szabva, olyan az összetétele, anyánkénkt is változhat. Sőt, ha lány vagy fiú a gyerek, akkor is már, bár ha az első gyerek lány volt, és a második fiú, akkor is hormondúsabb a második gyerek esetén a tej (a lányok gyorsabban nőnek, hiszen a serdülőkor is hamarabb jön el, nekik tápanyagdúsabb tejet termel az anya).

Viszont ami miatt leginkább nem értek egyet vele: a szoptatás egy bensőséges idő anya-gyerek között, bőrkontaktussal, kedves szavakkal. Azt nehéz pótolni bárhogy máshogy. Oké, még nem annyira divat az sem, hogy apuka hasán is töltsön sok időt a gyerek, de majd 10-20 év múlva ez lehet, hogy meg is látszik a gyerek pszichéjén - persze akkor már az ő dolga lesz elfogadni a saját idegrendszerét, vagy ha félresiklik az élete, elmenni pszichológushoz, és felderíteni a kötődési problémáit. De aki egy újszülöttnek a táplálásában kiskapukat keres, az nem tudom, mit fog kezdeni egy kiskamasszal...

Az ilyen nem való anyának. Nem viccből létezik a tej, és a szoptatás sem. Azt még megértem, ha néha lefejti valaki és úgy adja a babának, sőt. De az, hogy egyáltalán ne szoptasson, mert neki ez kényelmetlen meg időigényes... Erről szól a gyerek az első 12-14 évben, ez fogja meghatározni az életének alapjait.

Gondolom az ilyenek azok, akik a már beteg, lerobbant szüleiket is csak bebasszák egy otthonba ott pusztulni, és sose látogatják meg őket, hisz az is idő meg nyűg. Hányni tudnék az ilyen véglényektől.

Elso gyereket 2 evig szoptattam. Masodikat 2 honapig, epp ezert, nekem ebbol eleg volt, sajat akaratbol. Egy babanak tenyleg a legjobb az anyatej, en ezt alairom, de innentol kezdve senkinek semmi koze hozza, hogy egy anyuka szoptat vagy sem.

Nem rossz anya, mert ha a jo anya-gyerek kapcsolat csak a szoptatason mulna, akkor nem lenne ennyi lelkileg megnyomoritott felnott.

Engem anyam szoptatott, aztan megis mit kezdjek vele, ha amugy meg tonkretette az eletem? Annyira de annyira nem szamit.

Mivel a nyilatkozó szül. utáni depis is volt, így a véleménye számomra nem igazán releváns.

Azt se értem miért volt éjt nappallá téve cicin a gyerek. Ha cumiztatja az nem ugyanolyan fárasztó? Még melegíteni is kell a tápszert. Itt inkább vm pszichés gát van az anyában.

Jó, jó, ha neki nem kényelmes, akkor ne tegye, inkább, mint a depi megint, de ne reklámozza. Ez a döntés is legyen mindenkimagánügye.

Igen, a kisebb szemebe tudok nezni, foleg, hogy igy nem vettem el meg tobb idot a nagytol.

Vegre szabad volt mind a ket kezem, tudtam vele jatszani ugy, ahogy o akarta. Nem azt latta, hogy az “uj gyerek” anyan log 0-24 es emiatt sokszor el kellett utasitanom ot valamilyen szinten. Onnantol kezdve, hogy abbahagytam a szoptatast, a kicsivel se volt mar olyan ellenseges es a testverfeltekenyseg is kezelheto szintu lett.

Nagyon jol dontottem🥰