Aki hosszan szoptat, miért akarja gyorsan leválasztani a kisgyerekét?

Ja, és még valami (12:49-es vagyok.)

Kötődő nevelés... hát nem vitázni akarok, csak leírom, hogy igen, van olyan baba, aki kis "ellenálló":)

Az én babám nem szeret velünk egy ágyban aludni, folyton forgolódik. Ha beteszem a kiságyába, csatt, elalszik, hajnalig alszik, ha velünk van, akkor megy a nyűglődés, és megmondom őszintén, hogy a nyűgi miatt én sem tudok már nyugisan aludni.

Hordozás...: mindent próbáltunk, a kendőtől a mei-tai-on át a csatos változatokig... hát mindegyikben hisztis volt. Aztán egy babybjörn kengurut egy imerősünk kölcsönbe adott... na, beletettem, és azt szereti..., egyszerűen nem hittem el, de ez jön neki. Jó, nem sokat bírja abban sem, de 1 óra azért már jó időnek számít nálunk. Amit imád, az egyedül a babakocsija..., ezért inkább azt használjuk.

Szóval ő máshogy fog kötődni hozzám, ill. hozzánk...:D

Hú, a tejjel kapcsolatban nekem is volt egy nagy harcom, de szerencsém lett:)

Az a véleményem, hogy ha anyának és babának is jó, akkor szoptassanak sokáig, ha nem jó, akkor meg hagyják abba.

Amit megpróbáltunk a drasztikus előtt (ekkor már csak egyszer szopizott elalvás előtt):

cumi - nem kellett

cumisüveg - nem kellett

kiskeze - nem kellett (szerencsére)

összebújás cici nélkül, simogatás - nem kellett

napirendváltoztatás - nem vált be

figyelemelterelés - ideig óráig vált be

maci - nem vált be

aztán egy este elmentem otthonról, és otthagytam őket apával. Sírdogált, keresett, de elaludt, reggelig fel se kelt.

Másnap ugyanez, apa adott neki cumit - elfogadta.

Harmadnap maradtam, kért cumit, és össze kellett vele bújnom, cicit nem keresett.

Így elég drasztikusan, de elválasztottam.

Számomra a szoptatás nem az intimitást és kötődést elősegítő dolog, hanem egy etetési forma babáknak. Szoptatni is lehet személytelenül. pl. közben tévét néz anyuka, utána fogja és "elhajítja" a gyerekét. Nem ezen múlik. És mivel csak egy aranyos etetési formakánt tekintek rá, így nem is tartom normálisnak, hogy egy nagy gyerek az anyja mellén lógjon. Még másfél éves kor körül elmegy, de 2-3 éves gyereknél már számomra visszataszító. Egyen rendes ételt, üljön az ölembe, öleljük meg egymást, bújjunk összes, stb. de ne a mellemet nyalogassa a szeretete kifejezéseként.

Mondom ezt úgy, hogy van 3 gyerekem, a legkisebb 19 hónapos, szopik, és fokozatosan szoktatom le róla. Már csak éjjel kapja meg, ha felkel, és nagyon balhézik érte. De lassan elfogadja, hogy teát kap pár kortyot és simogatom, egyre kevesebbet kéri a cicit.

Igen, bele lehet fáradni. Egy gyerekkel még a strapabíróbb anyukák kibírják, ha éjjel 20-szor kel felkelni, mert a gyerek igényli anya cicijét a boldogsághoz. 2-3 gyerekkel ez már nem megy. A középsőm 15 hónaposan fél óránként kelt fel éjjel 5 mp-ig nyammogni a cicin, aztán kéredzkedett a saját ágyába. Mellette volt egy örökmozgó, rosszul alvó 3 évesem. Azért mindennek van határa azt hiszem.

Nem vette zokon, nem balhézott, elsőre elfogadta, hogy nincs cici. Mai napig is béketűrő, alkalmazkodó gyerek, nincsenek problémái a kötődéssel. Nulla köze van sztem a szoptatásnak ehhez.

Ezek szerint a tápszeres gyerekek szülei alapvetően rossz szülők? Kevésbé szereik a gyereküket, vagy az őket?

Pl. én ettől a kérdéstől akadtam ki : http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__szopta..

Én amúgy nem tartozom a sokáig szoptató anyukák közé, mert én is azt a nézetet vallom, hogy a szoptatás táplálási forma, ami nagyon jó a babának és az anyukának, de komfortszopizásnak már nem nagyon vagyok híve. Pedig mindhárom lányom igény szerint szopizott, és 7 hónapos korukig még vizet sem ittak anyatejen kívül. Mindehárom magától választódott le 13-16 hónapos kora körül.

Mikor a második lányomat szültem, akkor szült a kolleganőm is. (ő is a másodikat)

Az első gyermekeink is egyidősek, így sokat beszélgetünk a gyereknevelésről.

Anno, úgy lettünk várandósak, hogy mindketten szoptattuk még első gyermekünket. Az enyém a terhességem alatt teljesen leszokott, el is felejtette a cicit, mire megszületett húga.

A kollegínőm ezzel ellentétben erőltette végig, ha nem akart a fia szopizni, akkor is, mer ő nem adja fel a terhessége miatt stb.

Ugyanezt eljátszotta a lányával is. A férje mesélte, hogy egyszer jött haza a munkából az anyuka, a gyerekek rohadtul nem akartak szopizni, a nagy 4 éves, a pici 2 volt ekkor. Erre elkezdte őket zsarolni, mindenfélét igért nekik, ha hajlandók szopizni. Másnap megkérdeztem, hogy ezt miért csinálta, mert valószínű, hogy a gyerekei már nem vágynak rá. Erre közölte, hogy mert majd szétdurrant a melle és fejni nagyon fárasztó dolog.

jelenleg, a nagy 7 éves, a pici 5. Apuci a nappaliban alszik, ő a gyerekivel. A pici cicivel a széjában alszik, a nagy "csak" büngyörgeti, ahogy ő fogalmaz. Házas élet semmi.

Most, hogy a nagy megy iskolába szeptemberben, próbál különböző trükköket bevetni:

-szörnnyé változik a cici, és éjszaka bekap titeket

-beragasztotta ragtapasszal, hogy bibis, és nem szabad hozzányúlni

-bekente valami avas zsírral, a saját elmondása szerint egész éjszaka nem aludt, olyan büdös volt

egyik sem vált be neki

Tehát szerintem anno 3 éve, neki kellett volna felfognia, hogy a gyermekei nem szándékoznak tovább szopizni, mert akkor valami nagyon beteges kötődés alakult ki köztük.

És nem mondanám, hogy amúgy nagyon kiegyensúlyozott gyerekekről van szó.

2 év 9 hónapos gyerek anyukája vagyok,és mi is szopizunk ezerrel.A nappali most már csak elalváskor szükség,de éjjel van ,hogy háromszor is kell neki.Nekem is voltak olyan pillanataim,amikor azt mondtam,kész bármi áron elválasztom,mert nem bírom az éjszakai ébredéseket már.Ezt persze a környezet nyomására,mert mindenki azt mondta,ha elválasztom akkor aludni fog.De az elválasztás csak futó gondolat szintjén történik,mert a szívem mélyén érzem ,hogy rábízom.Akkor is ha naponta többször lehülyéznek és azt mondják,hogy ezzel akarom magamhoz láncolni.

Én csak azt szeretném ami neki jó.Nem első gyerek,az első elválasztotta magát 9 hónaposan,vele más volt.9 év a különbség köztük,36 évesen másképp látom a dolgokat.

Aki közel 3 éve több mint 3 órát nem aludt folyamatosan,csak az tudja,megmondani,honnan jön a hirtelen leválasztás.

Én örülök,hogy nem tettem meg,pedig már a férjem is kért rá,szerinte mindenki szenved,mert én mindig hulla fáradt vagyok,és nincs türelmem senkihez.Az ilyen állapotok általában akkor jelentkeznek,mikor nagy a környezet nyomása.De most lenyugodtam,nem harcolok önmagammal.Ha 4 évig fog szopni,akkor addig adom neki.Köszönet ezért azoknak akik csak pozitív dolgokat írtak a hosszú szoptatásról.

Az en sajat tapasztalatom az hogy a szoptatasnak vannak mélypontjai,amikor az anyának már elege van belőle,és ilyenkor jon a hirtelen elválasztás gondolata.

Nekem sokszor volt ilyen a 8 év szoptatás alatt.Főleg most hogy tandem szoptattam,nekem nagyon megterhelő volt.Alig vártam hogy a nagyot elválasszam,aki egyebként már 3 éves persze kiméletesen jelenleg már csak reggel szopizik.

A kicsit viszont 5 hós szívesen és örommel szoptatom még,gondolom később itt is lesznek mélypontok de átvészeljük,és megvárom amíg magától elválasztódik.

4 gyrkőc anyukája

Szerintem azért, mert nem megy lassan... hogyis mondjam... hiszen van egy nap, amikortól már nincs több cici... és akárhogy is nézzük, az egy gyors pillanat.

Elvben lehet, hogy megvalósítható, hogy csak napi 2, napi 1, majd 3 naponta, majd hetente, majd havonta, de hát ilyen nem létezik. Mivel nincs olyan tej, ami 1 hónap utána is legyen. A babáknak, (gyerekeknek, ha hosszú szoptatás ugye kinél mi), ahogy nőnek, egyre hülyébb indokokat kell kitalálni, hogy miért nem.

És tényleg nem értem, hogy ha egy gyerek 7 éves korig szopna, akkor miért nem 8 éves korig? Ha abba akarja hagyni 1-2 évesen, miért fogjuk cicisztrájkra, és erőltetjük, hogy csak azért is szopjon? Aztán meg sírunk, hogy jaj, most meg nehéz leszoktatni... de hát még sem mehet suliba, úgy hogy szopizik.

Mondjuk nem lennék annak a porontynak a helyébe, akinél elhangzik a köv. mondat: "Fiam, holnaptól ovi/suli, úgyhogy nincs cici se, legalábbis napközben." Mert lehet, hogy bekalukulálod, és előtte egy hónappal próbálod leszoktatni..., de nem jön össze. Na, erre van példa sajnos. Szóval ez lehet egy igazi mélypont szerintem...