Aki hosszan szoptat, miért akarja gyorsan leválasztani a kisgyerekét?

néhány hete írtam ki egy kérdést, hogy más, hosszan szoptató anyukának is elege van-e már néha a szoptatásból, mert nekem nagyon. télen lesz két éves a lányom. tejem már alig van. a melleim is teljesen visszaalakultak, kicsik és feszesek már mint lánykoromban. hiába akarok én szoptatni, ha a testem valahogy mást gondol a dologról. valamicske tejecske biztos van még, de néhány milinél nem hiszem hogy több. sokszor már csak cumizik a cicin, és ilyenkor kezdek besokallni. főleg amikor épp olyanja van, hogy napi hatszor is cicizne, na meg éjszaka is. már régóta kap tápszert is. ha csak reggel este meg esetleg délutáni alvásnál cicik, nincs is semmi baj. most épp ilyen korszakunkat éljük, ezért most újra ki vagyok békülve a szoptatással. de amikor épp cicifellángolása van, akkor én is úgy érzem, elég volt ebből az egész cicitémából, itt az ideje hogy abbahagyjuk. ennek ellenére eszembe se jut, hogy hirtelen elválasszam. kíméletesen szeretném, lehetőleg az ő beleegyezésével. úgy gondolom, ha lenne még rendesen tejem, nem okozna gondot. de így elég kellemetlen érzés, bevallom néha még idegesítő is, ha nagyon gyakran kéri.

abban igazad van, hogy sokan nem tudják mit vállalnak fel. én se tudtam. de honnan is tudhatnák az első gyermekes anyukák? ezt nem hiszem hogy bárki szemére lehet hányni. emlékszem, terhesen még megrökönyödtem a két évig szoptató ismerősömön, és kijelentettem, hogy na én tuti nem fogok addig szoptatni. nekem a babám mutatta meg, hogyan kell szívvel gondolkodni, nem elvből választottam a kötődő nevelés útját, nem olvastam erről könyveket, és nem tudtam, mit jelent, nem készített fel rá senki, csak annyit tudtam, ha ösztönösen és szívből cselekszem, annyira nem nyúlhatok félre. senki sem mondta, hogy ez nem is olyan egyszerű, mint amilyennek naivan elképzeli az ember lánya. persze kellemetlen élményeink ellenére én a második gyereknél se fogom másképp csinálni, ugyanúgy velem alszik majd, szopizik amennyit csak akar, sokat fogom hordozni és eszem ágában sem lesz sírni hagyni. csak már felkészültebben fogok nekiindulni.

amúgy én nem találkozom olyan sokáig szoptató anyukákkal, akik csak úgy sitty-sutty abba akarják hagyni a szoptatást a gyermek ellenkezése ellenére. neked honnan ez a tapasztalatod?

belefáradnak. teljesen érthető. a "hosszan"-on gondolom az ilyen 2 éves korig, meg ilyeneket érted. hát azalatt meg lehet unni simán :P én 5 hónapig szoptattam, az sem volt semmi, de két év, az már teljesítmény. nincs semmi furcsa abban, hogy gyorsan abba akarják hagyni. vagy pl. a GYED után visszamennének dolgozni (mivel a gYES hideg vízre sem elég), és úgy nem lehet, ha közben szoptatnak (ezutóbbi esetben mondjuk lehetett volna előre látni, és időben megkezdeni a leszoktatást).

szóval szerintem fentiek miatt...

Mi mindent próbáltam ki hogy legyen sok tej? Hát kezdjük... homeos bogyó, sok folyadék, more milk, akár másfél óra elteltével cicire tevés, ami 1 órán át is tartott, összebújás, pihenés, 2 szoptatási tanácsadó segítsége.. és az eredmény: 4 hónapon keresztüli szenvedés, mert folyamatos tejcsatornaelzáródásaim vannak (a nagyokosok is csak hümmögtek..., nem tudok egy cicifixet se fölvenni, és mindemellet konkrétan 2 és fél hónapos korára a gyerekem fogyott csak a születési súlyából!!!! Egész nap éhesen sírt..., na akkor kapott tápszert és van egy boldog kiegyensúlyozott kisbabám!!! Mellette szopik is, 5 hónapos és 2,5 óránként kér enni, és kap, mindig cicizik, bár utálja, de hát jótermészetű gyerek, belenyugszik, hogy ez anya mániája, hát akkor sírva, keservesen, de nyammog rajta, hogy azt a max 40 milit kiszopizza. Ja, fejtem is, kézi, gépi fejő, majd a kézi fejés elsajátítása.... egy sem segített. Tejcsatornaelzáródásaim miatt hol négykézláb, előtte meleg zuhannyal szarakodtam, és amúgy mozdulni se tudtam... most 3 hete javult a helyzet.... remélem így is marad.

Szóval ha 6 hónapos koráig tartott volna, akkor nem tudom, hogy mennyire erőltetem volna továb...

Nem vitázni akarok, csak engem annyira bántott, hogy nagyon sokan megvetettek, amikor tápszert adtam, de ők nem tudják, milyen szívszorító, amikor egész nap éhesen sír, és csak kifogyja a ruháit...

És hogy mikor hagyom abba? Nem tudom, de az biztos, ha folytatódik ez a mellproblémám, akkor nem fogom 1 éves koránál tovább, úgy érzem, hogy elég volt.

És igen, nem jó érzés, hogy mindenre hasfájásosan reagál a kisbabám, még úgyis, ha csak ezt a pici anyatejet kapja, és nem szeretem, hogy fáj a mellem, és a férjem hozzá se tud érni. És nem tudok sportolni se (utálja utána a szopizást), pedig korábban ez a lételemem volt. Persze most sokkal jobb minden szempontból, mint a korábbi életem, de ez is hiányzik, na...

:)