Miért adják fel olyan sokan a, szoptatást már az elején?

19,neked mi bajod? Feltettek egy kérdést társalgás céljából, sehol senki nem vádaskodott... Attól, hogy esetleg neked nem sikerült, lehet beszélgetni a témáról, nem?

Hogy válaszoljak is: nálunk a rengeteg rossz tanács volt a probléma az elsőnél. Nagyon kicsi a mellem, és alapból úgy mentem szülni, hogy hallgattam, hogy ilyen pici ciciben nem lesz tej. Én meg elhittem és még el se kezdtem, de már elengedtem a dolgot. Egyébként volt tej, de nagy baba volt és születése után azt hallgattam, hogy ekkora gyereknek biztos kevés a tejem, így minden éves előtt, után méricskéltem és ha nem a tk szerinti mennyiséget ette, pótoltam, így pikkpakk cumizavar lett és oda lett a tejem.

Másodiknál volt jól, már okosabb voltam, és igyekeztem bízni magunkban, de pár hetesen stressz hatására szinte 0-ra csökkent. Sikerült onnan visszahozni, fél éves koráig kapott anyatejet, de pótlással.

3. gyermekem 5 hetes, tudatosan készültem, hogy igenis sikerülni fog. Jelenleg 100% anyatejes és még fagyasztani is tudok minden nap egy adagot.

"első nehézségeknél elkezdik tápszerezni a babát"

Innenstől fogva ez már egy rosszindulatú kérdés. Azt feltételezed ugyanis, hogy 1 oka lehet, mégpedig a kezdeti nehézség és a többi nő csak úgy "feladja". Nem mindig ez az oka, és igen, sértő hogy szoptatósként erről akarsz diskurálni.

Kíváncsi vagyok te mennyire ügyi bügyin szoptatnál, ha hetekre intenzív osztályra került volna a babád és napi egyszer láthatod. Amit te kezdeti nehézségnek állítasz be az maga volt a pokol. Kívánom ne kelljen átéld soha, de ha mégis, majd jöjjenek megmondó anyukák, akik az életed egy fájdqlmas pontjáról akarnak "diskurálni".

Nem hiszem el, hogy nehéz megérteni, hogy ez egy szenzitív téma sokaknál, miért kell sóval hinteni?

Én szerettem volna szoptatni, de több oka is volt, hogy áttértünk tápszerre.

Elsőnek az, hogy már a kórházban belém tették a kétkedést. Második naptól mérni kellett a fiam, etetés előtt/után. Akkor még csak előtejem volt egy kicsi. Mivel a mérleg nem mozdult sosem, mérések után mindig szomorúan battyogtam a csecsemősökhöz a pótlásért. Illetve meg se mutatták rendesen, hogy kell jól mellre tenni, annyit mondtak, hogy majd jön ösztönből, hogy kell csinálni. Ráadásul csak az egyik mellem "funkcionált", a másikból véres tej jött, így abból nyilván nem adtam neki.

Itthon próbáltuk elhagyni a tápszert. 2 hétig szenvedtünk. Amint beindult a tejem (kb a 4. napon), nonstop melltartót kellett hordjak, betéttel, különben minden tiszta szmötyi lett. Így aludni kényelmetlen volt, ráadásul csak én tudtam enni adni a picinek, hiába kelt fel az apja is hozzánk. Kómásan, félcsukott szemmel szoptattam éjszakánként, volt hogy 1 órát is, plusz még egy óra volt a visszaaltatás. Majd egy kevés alvás után előröl az egész. És akkor még szerencsés voltam, ha ennyivel megúsztam az éjszakát, mert sokszor már akkor bukott, míg mellen volt. Mondanom se kell, milyen jó félálomban ágyneműt cserélni.

Már az első héten jelentkezett nálam a kialvatlanság, feszültség, állandóan tiszta ideg voltam, és ezt ugye a fiam is megérezte, folyton nyugtalan és nyűgös volt, sose lakott jól, nehezen aludt el. Teljes kudarcnak élem meg ezt az időszakot. Könnyű mondani, hogy csak ki kell tartani, de mikor már naponta 3x fogott el a sírógörcs, elgondolkodtam a tápszeren. Mikor először adtunk neki itthon, leírhatatlan megkönnyebbülés volt látni, milyen jóízűen eszik, és hogy jóllakott végre.

De utána jöttek az orvosi látogatások. Mindegyik ferde szemmel és rosszallással nézett, hogy már nem szoptatok, mert "túl könnyen feladtam". A mai napig baromi rosszul esik, pedig lassan 5 hónapos a gyerekem.

Tele a gyk ilyen kérdésekkel, ami arra megy ki, hogy a tápszetező nők mit bénáznak annyit, meg miért ilyen szaranyák, a végén meg mindig jön 1-2 okostojás aki még minket állít be frusztráltnak? Hát nem tudom tényleg itt is ki a frusztrált. Mutassatok már csak 1 olyan kérdést ami arról szók, hogy a nők miért szoptatnak. Nincs olyan, mindig a tápszerezöket veszik elő, kérik szàmon, mintha a gyerekük és a mellük köztulajdon lenne. Ehhez képest ezredjére kéritek ki magatok a szoptatásnaci kifejezést, miutan ezredjére rúgtazok belénk.

Csak igy tovább...

Ugyanaz nálunk is, amit 18 írt. Egy gyermekem van és ugyanezeket éltük át, sárgaság,izomtónus probléma, ami csak 9 hónap után derült ki, az arcát is kellett kezelni. 12 órás szoptatás után megkaptam hogy mért nem vagyok elég kitartó. Tápszeres pótlás kellett minden szoptatás után, eleinte éjszaka is és megnyugodott ês tudott aludni órákat, gyarapodni kezdett ♥️. Érdekes hogy cumizavar helyett van olyan is hogy egy baba négy hónaposan a tápszert utasítja el. Másfél éves és alváshoz még mindig szopizik ♥️.

Én teljesen megértem ha egy Anyuka úgy dönt hogy tápszerre vált, ennek mindig oka van, szerintem ez a szimplán nem is tervez valaki szoptatni jelenség nagyon ritka, komoly gondokat élnek át, és azért vált tápszerre aki vált, ilyenkor meg a leszólás még pluszban bántó lehet...

26

M8ndig azt látom,hogy pont a tápszerezők kezdenek el ősanyázni, meg szoptatás nácizni.nézd vissza ezt a topikot is,itt is egy tápszeres kezdett pattogni és utána jött a lavina. Nekem az is kiveri a biztosítékot,hogy " nincs élete" aki szoptat. Nem is értem ezt a kijelentést,nagyzoló,fellengzős és ezt pont az írja,aki lepasszolja a gyereket nagyihoz,az tudja tápszerrel is etetni,ő meg megy wellnesbe..

Én nagyon megküzdöttem a tejemért,de szoptatni akartam.

Ha valaki nem tud,nem ítélkezem. Több barátnőm is olyan gyógyszert szed,ami kontraindikálja a szoptatást, ez van. Van,aki bármit megtesz,megsincs teje.

Aki csak azért nem szoptat,mert félti a cicit meg nem akar otthon ülni,mert bulika és egyebek,azokról van meg a véleményem.

Alapból a kérdés elindítása felhívás keringőre. Kérdőre vonni a tápszereseket, hogy ugyan miért adták fel. Láthatóan megint a szopisok kezdték, de valahogy sose érzékelik, hogy nem kéne. Ez az alap teremti meg a beszólásokat.

A kérdezőt láthatóan nem érdeklik a válaszok, csak ami az ő szájízének megfelelő, illetve jött ide egy kis hátbaveregetésért, hogy milyen ügyes volt.