Ki mennyire szeret/szeretett szoptatni? Tényleg olyan csodálatos és gyönyörű érzésnek éled/élted meg ahogy ezt sokan mondják?

Nekem egyáltalán nem csodálatos érzés.

Örülök neki, hogy van tejem, mert ez a legjobb, amit adhatok a babámnak, eszem ágában sincs elapasztani a tejem, remélem legalább 6 hónapos koráig lesz neki elég.

Ennek ellenére nekem sokszor kellemetlen.

Az elején kisebesítette, szinte mintha kést szúrtak volna a mellbimbómba, azt éreztem minden szoptatás elején kb. 3 hetes koráig.

A mai napig is kényelmetlen, mert akárhogy ülök fáj a derekam, fekve sem a legjobb, mert hatalmas a mellem, ráadásul lapos a mellbimbóm, folyton fognom kell, hogy beigazodjon a szájába és közben kapjon levegőt.

Ha ráharap, rosszul veszi be, az is borzalmasan fáj.

Ráadásul a szoptatás miatt a férjem sem tud segíteni, éjszakánként is nekem kell kelnem 2-3 alkalommal.

Vagyis összességében jó dolog a szoptatás, mert a gyermekemmel jót teszek, de ha már nem lesz tejem idősebb korában, nekem könnyebb lesz.

Az elsőnél azt tudom mondani hogy 100% kötelességnek tartottam, 3 hónapig fájt minden egyes szoptatás, a bimbóm többször volt véres, mint nem...sose volt úgy kifejezett sok, mindig vagy épp elég volt vagy nagyon küzdöttem hogy a mennyiséget feltornázzam kicsit, szóval 5 hónap szenvedés volt (addig kapott csak anyatejet a babám) aztán végül 1 éves koráig szoptattam szerencsére ő szokott le róla fokozatosan és 1 éves kora után nem kérte már.

Örültem hogy vége.

A második babámnál már hálistennek nem fájt egyáltalán de csak azért mert szó szerint ÉRZÉKETLEN lett a mellem (ami más szempontból meg nagyon rosszul érintett engem is, a férjemet is...) úgyhogy ott már fájdalom nem volt, a mennyisége is rendben volt, a lányom 14 hónapig szopott úgy hogy 10 hónaposan is még napi 5-6szor. (evett persze mást is de a cicizés az maradt).

14 hónap alatt úgy hozzászoktam meg mivel nem fájt nem volt kellemetlen ezért már nem volt nyűg számomra, hogy ott kicsit "megsirattam" mikor egyik napról a másikra nem kérte többet, utólag belegondolva inkább nem is a szoptatást magát bántam hanem a kisbaba korának a végét sajnáltam.:)