Miért adják fel olyan sokan a, szoptatást már az elején?

Mert hiába lógótt nonstop a mellemen, fejtem, ittam a tejszaporítókat, fogadtam tanácsadót, egyszerűen nem volt egy kortynál több sosem. Nálunk az egész família genetikailag is ilyen. Van, aki ezt nem bírja felfogni, de attól még létezik ilyen is. Amikor már kezdett rámenni a dolog a lelki világomra meg az idegeimre, hagytam a fenébe az egészet. A gyerekem tápszeren felnőve is erős, egészséges, nem beteges, és nekem ez a legfontosabb. Nem érdekel egy okoskodó szoptatásnáci véleménye sem. Senki sem kérdezi meg tőle felnőttként, mit evett baba korában. Nem ettől lesz senki vagy valaki.

Ja, lehet lepontozni ;)

Nekem kudarc volt az egész szoptatás téma, kényelmetlenül éreztem végig magam. Nem szerettem, a gyerek is tekergett, feszengett a kezemben. Kényelmetlen volt.

Mivel annyi tejem nem volt, hogy fejjek és mondjuk éjjel a férjem etesse cumisüvegből, ezért nekem kellett kelni folyamatosan. Ez teljesen kicsinált szellemileg, 3 hét után már sírtam a kialvatlanságtól és attól, hogy a cicijeim sebesek voltak, a gyerek meg folyton sírt. Ezen nem segített az sem, hogy már csak a szoptatás gondolatától feszült lettem.

4 hétig próbálkoztunk a szoptatással, számomra az az időszak rosszabb volt, mint a szülés... Végül áttértünk tápszerre és mintha egy csapásra kicseréltek volna engem és a lányunkat is. Sokkal kiegyensúlyozottabbak lettünk mind a ketten, nem feszengtem az etetésekkor, a lányunk is szépen evett, gyarapodott. Akkortól kezdtem el igazán élvezni az anyaságot.

Most már 5 éves nagylány, nem lett egy beteges, elesett gyerek, ahogyan az sem igaz, hogy kevésbé ragaszkodna hozzám amiatt, mert tápszeren nőtt fel. Egyedül azt bánom, hogy egy hónapon át kínoztam magunkat az elején.

Mert többet ér nekik a lelki egészségük, és úgy gondolják, hogy a gyerekük mellé egy kiegyensúlyozott anya kell, nem pedig egy szoptatás náci anya, aki mindig mindent feláldoz a szent szopi oltárán.

Az a gyerek nem fog belehalni, hogyha tápszert kap.

Amit 1 leírt ahhoz annyit fűznék, hogy van olyan is aki nem hajlandó vállalni a kezdeti kényelmetlenséget. Hát nehogy már mindig cicizzen az a gyerek. Neki van saját élete. Biztos nem szoptat sebes bimbóval..... Stb

Nekem volt olyan ismerősöm aki csak időre volt hajlandó szoptatni, mérte mindig és ha nem evett eleget akkor tápszer. Ha 2 szoptatás között kellett neki akkor tápszer. Persze egyre több lett a tápszer. Közben mondta nekem hogy alig várja hogy elapadjon és cigizhessen