Hallott már valaki olyat, hogy a szobatisztaságra nevelés eszközeként a gyerek fejét bele kell nyomni a saját ürülékébe?

38 évesek vagyunk, így nem gondolom, hogy a férjem ilyen ostobaságot viccnek tekintene.

Este újra rákérdeztem, mert nem tudom elképzelni, hogy valaki ilyet tegyen egyetlen gyermekével (férjem egyke).

Sajnos komolyan mondta.

Arra pedig, hogy mi ez az anyós utálat csak annyit tudok írni, hogy az én anyósom bőven tett azért, hogy utáljam és lenézzem. Egy kutyát nem bíznék rá, nem hogy egy gyermeket.

Az pedig, hogy a férjemhez hozzámentem, az annak köszönhető, hogy a férjemnek volt egy édesapja is, aki próbálta anyós butaságait ellensúlyozni és volt egy nagyszerű tanítónénije, aki észrevette, hogy több van a férjemben, mint amit a szülők gondolnak, ezért a szárnyai alá vette.

És sajnos, nem kamu a kérdés (bár csak az lenne, mert most újra megbotránkoztatott anyósom nevelési elve).

Anyós iránti tisztelet: teljes mértékben hiányzik belőlem. A férjem egész gyerekkorában azt hallgatta, hogy tönkre tette anyós életét, mert 17 évesen megszülte és apósom mellett maradt, hogy ne kelljen szégyenbe felnevelkednie elvált szülők gyermekeként.

Nem tudom tisztelni, de ha jön hozzánk, igyekszem készülni rá, finom ebéddel várni, kicsit beszélgetni vele, de közben forog a gyomrom tőle.

Apósom sem volt egyszerű ember, mert ivott, de az emberi értékeit tiszteltem és szerettem. Boldogabb ember lennék, ha ugyanezt elmondhatnám anyósomról, de nem lehet, mert nincs miért.