Neveled arra a gyereke (i) det, hogy környezettudatosan éljenek?
Nyilván későn érő típus vagyok, mert bár a természetet mindig szerettem, de csak azóta figyelek arra igazán, hogy minél kevesebb szemetet termeljek, hogy ne pocsékoljam a vizet, stb., mióta gyerekem lett.
Szeretném, ha legalább még ő láthatna vadon élő állatokat, ha nem kellene szomjaznia/éheznie, ha az élelmet a későbbi generációk sem csak óriási génkezelt állat- és növénytelepekről szerezhetnék be.
Tudom, hogy „elszálltan” hangzik, de mostánában több világlátott barátommal beszélgettem, és ledöbbentem rajta, hogy konkrétan nincs már hely a Földön, ami ne lenne nagyon durván szennyezett.
Azt gondolom, csak az egyes emberek szintjén lehet bármilyen kicsi lépést is tenni ez ellen: pl. szelektív hulladékgyűjtés, komposztálás, takarékoskodás a vízzel.
Van még, aki arra neveli a gyerekét, hogy éljen ésszel, mert azt gondolja, hogy csak a gyerekek, a jövő felnőttei által lehet tenni valamit?
válasza:
válasza:A kisfiam 3 éves.
Igen, igyekszem a minimális alapokat megtanítani neki, ami a környezettudatos élethez szükséges.
Arra nevelem, hogy mindig szedje össze a szemetet maga után- és ha úgy adódik, hogy más ott felejt pl. a játszótéren üres zacskót, üveget, akkor vigye el azt is, hiszen nem fáradtság.
Már érti, hogy elzárjuk a vizet, amikor nincs rá szükség (pl. nála az 5-10 perces fogmosás közben nem kell, hogy zubogjon)- külön elvisszük az utca végére a kartonpapírt, dobozokat, flakonokat, üvegeket, már tudja, melyik színt kell nézni melyik hulladékhoz. Nagy örömmel dobálja be.
Otthon az olajat nem öntögetjük a lefolyóba pl. és mindig viszünk magunkkal bevásárlótáskát, kosarat.
Szívesen vesszük meg a magyar termékeket, energiatakarékos gépeket és izzókat vásárolunk, vízszűrőt használunk, kevesebb ásványvizet veszünk üvegesen, a klímából kicsöpögő vizet a lépcső felmosására felhasználjuk, frosh termékekkel és forró gőzzel takarítok otthon, újratölthető elemek vannak a játékokban.
ha választhatok pamut és biopamut ruházat között, akkor az utóbbit részesítem előnyben.
A használt ruháinkat, játékainkat, megunt berendezési tárgyakat stb. elvisszük olyan szervezethez, ahol még tudják használni vagy továbbadni.
A munkahelyemen, irodában keletkezett elrontott nyomtatásokat elviszem a bölcsődébe a gyerekeknek, hogy a másik oldala rajzlap legyen.
Ilyenekre nevelem- tudom, hogy ezzel nem váltjuk meg a világot, de szeretném, ha természetes lenne ez számára.
Effélére gondolsz?
Köszi a válaszodat! Igazad van, persze, rengeteg olyan területe van az életnek, amit látva csak a jövő generációkban bízhatnánk, hogy talán nekik sikerül rendezni.
Azonban én sok esetben úgy látom, nem néznek tovább az emberek „az orruknál”, az itt és most számít, és semmi más, pedig amiket írtál (hozzáállás, tolerancia, de még az is, hogy a szemetet hogyan gyűjtjük) nem pénz kérdése.
Például azt sem értem, miért fogadjuk el, miért nyugszunk bele, hogy szar egy gyereknek az iskolában, miért mondjuk azt, hogy „az életre kell nevelni”, mert az emberek rossz fejek, és meg kell tanulnia küzdeni. Nyilván mindig lesznek „rossz fejek”, de ezt éppen a gyerekeken keresztül lehetne megváltoztatni, ha nem gondolnánk azt, hogy a társadalom, az emberi kapcsolatok, a világhoz való hozzáállás egy statikus valami, és ehhez a „nyomorhoz” kell őket hozzászoktatni, hogy felnőttként jól át tudjanak gázolni másokon a saját egyéni céljaik érdekében – hanem, hogy a mostani gyerekekkel létrehozható egy jobban működő rendszer.
(A 2. hozzászólónak)
Igen, erre gondolok pont. Azért írtam ki a kérdést, mert kíváncsi vagyok, vajon sokan vannak, akik hasonló „egyszerű, de nagyszerű” dolgokkal próbálnak valamit tenni a jövő érdekében, vagy sem. Mert a házunkban lakók közül nem sokan foglalkoznak ezekkel, simán bedobják a műanyagpalackot a kukába, pedig nem lenne nagy erőfeszítés egy utcával arrébb vinni…
válasza:Amiket most láthatnak tőlünk:
- a felfújható kis medencéjük vizét este apa a növényekre önti
- a cica vizét a virágokra öntöm
- nem engedem, hogy kint a hangyákra tapossanak, mindig elmondom, hogy csak akkor bántunk állatot, ha veszélyeztetnek minket vagy lakóhelyünket
- szelektív hulladékgyűjtésből még csak annyit látnak, hogy a pelenkájukat külön gyűjtjük
- látják, hogy beszerelünk egy új melegvíz-tárolót, s hogy apa napkollektort épít
Szeretnék komposztálót, de nem félek, hogy nem túl nagy hozzá a kertünk, és megvárnám vele, míg a legkisebb gyerek is kicsit nagyobb lesz.
válasza:Persze, „csepp a tengerben”, de legalább a remény megvan arra, hogy egyszer valami változzon.
Persze lehet, hogy én vagyok idealista, és valójában az élet rendje az, hogy ezt a bolygót ellepje a rengeteg ember a még több szemetével, hogy kiirtsuk a rajtunk kívül élő fajokat egytől egyig (hiszen majd klónozunk az állatkerbe úgyis helyettük), és a leszármazottaink egy bűzös aszfalttengerben, emberek közt nyomorogva éljenek, és végül csak az maradjon, aki bekerül valami űrprogramba, hogy egy másik, élhető bolygón új kolóniát alapítson.
Mindenesetre egyelőre szeretném azt hinni, hogy lesz erre megoldás. (Bár már most túl sok ember van a Földön ahhoz, hogy ez reális legyen.)
válasza:Nem nevelésnek mondanám, inkább példamutatásnak. Hogy a gyerekeim számára ez a természetes.
A hulladék külön megy nálunk is: műanyag, papír, komposzt és egyéb kategóriába. Kútból locsolunk, nem a vezetékes vízzel. Rengeteg élelmiszert barterezünk ismerősökkel, tudatosan törekszem arra hogy minél kevesebb ipari szennyet egyenek, így a hús, a tej, a gabona, a zöldség/gyümölcs nagyja az "tiszta". Nem vásárolunk sok játékot, ruhát, azokat is inkább csereberéljük ismerősökkel, rokonokkal, kinek mire van épp szüksége. Nagypapától örököltünk petróleumlámpát, esténként az adja a hangulatvilágítást, nem az áramot fogyasztjuk. Kézzel kaszálok, nem motoros "lóbálós" kaszával. Meg ilyen apróságok.
Meggyőződésem, hogy az az idő, amit az ember a munkahelyen tölt pénzkereséssel, hogy aztán a pénzt elköltse olyan dolgokra, amik "megkönnyítik" azt életét, őrültség. Ugyan azt az időt el lehet hasznosan is tölteni, persze nem azt mondom hogy pénz nélkül lehet létezni a mai világban, mert én sem akarok lemondani az áramról, egy autóról meg a netről, de sokkal-sokkal kevesebb pénzzel is lehet élni mint azt általában gondoljuk.
Persze ezek nagy része olyan dolog amit egy nagyvárosban nehezebb kivitelezni.
Szerintem a járható út az, ha minél kevésbé függünk a nagyoktól (áram, víz) és lehetőleg ne váljunk a fogyasztói társadalom rabszolgáivá.
Köszönöm a válaszaitokat!
Igen, igazad van, én sem konkrét nevelésre gondoltam, hanem példamutatásra. Nálunk ovikezdéskor kapott minden gyerek egy kis csomagot az önkormányzattól, amiben a szelektív hulladékgyűjtésre buzdító kis sztorik voltak, meg matricák, ez szeirntem nagyon pozitív (nem tudom, azóta is kapnak-e ilyet a gyerekek).
Az is igaz, hogy városban valóban nehezebb magunkat függetleníteni, sőt, még az is nehéz, hogy ne mindenféle kemikáliával szennyezett élelmiszert vegyünk.
Azért sajnálom, hogy ilyen kevesen válaszoltatok, ez azt a félelmemet támasztja alá, hogy a többségnek nem igazán fontos dolgok ezek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!