Mit tennél, ha tudnád hogy csak hónapjaid vannak hátra és egyedül neveled a babádat?

jééézusom..remélem ez csak elméleti kérdés...:-((

Én mindenkit számba vennék, és beszélnék a "jelöltekkel".

Döntenék, hogy kire bíznám nyugalommal, ki az aki úgy érzem igazán szeretné, és képes lenne sajátjaként nevelni, és beszélnék vele...Ha bele megy, akkor megkérném, hogy tegyük meg a szükséges lépéseket, hogy hivatalossá váljon a dolog...

Én azt hiszem, hogy van egy házaspár barátunk, ahol nincs gyerek, és nagyon megbízhatóak...Őket kérném fel, remélem, hogy elvállalnák...

De még a hideg is kiráz..:-''( remélem ilyenre nem kell hogy sor kerüljön...

Én mindig mondom a féjemnek, adja anyámnak a gyereket ha meghalnék, mert tudom ők jól nevelnék, imádják, gondoskodnának róla!

Férjem 6-17 dolgozik, hètvégèn mehetne hozzájuk!

Amit mèg kérek tőle, vegyen meg mindent a gyereknek amit szeretne!

Anyós az, akire nem szeretnèm a gyereket bízni!

Szerintem a testvéremet (és feleségét) kérném meg. Anyukám és apukám, sőt anyósomék is jó jelöltek lennének, de már mind 60-on felül vannak, így talán hosszú távon ez a jobb döntés. És tudom, hogy vállalnák és szeretetben nevelnék. (Mondjuk, én remélem nem vennének meg neki bármit, amit kér, mert így is vezérjellem :)

Aztán meg szerencsére elég normális a rokonságunk, sok B-tervet el tudnék képzelni...

Egyébként nálam "rezgett is a léc" gyermekágy alatt, hogy így alakul, de nem vagyok egyedülálló. Akkor nagy, bár ezúttal jogos önsajnálatomban azon gondolkoztam, hogy ha ez a forgatókönyv, remélem, talál a férjem majd valakit, aki szerető, "stabil" anyja tud lenni a fiamnak is. De nem úsztam meg, nekem kell annak lennem. :)

percekig magam elé meredve gondolkoztam, hogy kire merném rábízni, és nem jutott eszembe senki, aki érdemes lenne rá :(

szerencsére itt a férjem, és ha velem történne valami előbb vagy utóbb találna egy kedves nőt, aki a lányunkat sajátjaként szereti.