Az létezik, hogy a másfél évesünk hiperaktív lesz? Tudom, hogy még korai, de szerintem akkor is az. (bővebben lent)

A fiam hasonlóan viselkedik, mint a kislányod. Ő koraszülött volt, 3 napig lélegeztetőgépen, stb, tehát oxigén problémák nála is voltak. De semmi baja, a fejlődésneurológus a 6 hónapos kontrollon közölte, hogy utolérte az időre született társait minden szempontból, behozta a lemaradást (3 hónappal született hamarabb).

Most 2,5 éves, nyughatatlan sajtkukac, az éjszakát talán 2-szer aludta át életében, nagyon nehéz lekötni bármivel, de figyelemzavara (persze ennyi idősen korai ez a fogalom) egyáltalán nincs, mert ami érdekli, azzal 30 percet is elbíbelődik. De rettenetesen kíváncsi, minden érdekli, folyton felfedez. Ha elesik nem sír, ellenben naphosszat nyafog, ha bal lábbal kelt fel, azaz 7 napból 6-szor egy héten. :) Anno a lányom negyed ennyit nem nyafogott. :)

Beszélni nagyon hamar kezdett, még nem volt 2 éves, amikor megmondta a nevét, hol lakik, bővített mondatokban beszélt, mondókázott.

Szerintem ők ilyen típusú emberkék, ilyen a személyiségük, elég nehéz sokszor kezelni, de türelemmel, megértéssel, sok szeretettel "nyesegetni" kell őket. :)

hiperaktivitás az tulajdonképpen figyelemzavar, nem pedig túlaktivitás ahogy írod.

ez a betegség 6 éves kortól diagnosztizálható, 3 éves kortól lehet gyanút felállítani. baba korban pedig a szokásosnál jóval előbb beindul a maozgásfejlődés, nem tünete a mozgásforma kimaradása, csak a gyorsasága (pl. 8-9 hónaposan már járnak)

én azt mondanám, hogy először olvass utána, mert nem is igen tudod mit jelent ez a betegség és ezt nem bántásból írom!

az oxigénhiány miatt én mindenképpen elvinném neurológushoz, de önmagéban amit leírtál, azok inkább életkori sajátosságok.

de tényleg majd 1-2 év múlva lehet csak tudni ha gond van, addig nem sajnos, ez az iskolában jön elő, előtte meg a figyelemzavar olyan gondokat okoz mint pl. nem képes leülni kirakózni, nem bír 1 dologgal 2 percig játszani, stb...

Nekem a fiam ADHD -s ,nagyon hamar megfogalmazódott bennem ,hogy probléma van ,elaltatni lehetetlen volt ,etetni szintén .Túlmozgásos volt ,nulla veszélyérzettel.

A kislányomnál nagyon féltem ,hogy vele is probléma lesz ,de leszámítva azt ,hogy egészséges gyermeki mozgásigénye van semmi gyanús nincs nála 3 évesen ,eszik ,alszik,irányítható és nem produkálja a bátyjára jellemző kiakadásokat... amikor érthetetlen és értelmetlen módon elakad egy dolognál és tehetetlen az ember.

Bátyus 7 éves és tipikus figyelemzavaros hiperaktív ,izgága ,nyugtalan ,szétszórt ,mindent leejt ,mindent félbehagy ,iskolába csak jövőre megy majd,bár csoda addigra sem fog történni ,ezt ugyanis nem lehet kinőni ,így születnek és igy halnak meg ,bár életkoronként más nehézségeik vannak .

Kedves Kérdező, az én kislányom kettő és fél éves, de kb. másfél éves korában, de inkább hamarabb bennem is megfoglalmazódott, hogy később esetleg hiperaktív lesz. Nála minden mozgásforma sorrendben megvolt, csak éppen minden hamarabb. 6 hónaposan állt fel, 10 hónaposan már járt, örökké ment, ha megindul, akkor csak fut. Nem is igazán tud menni, csak szaladni, rohanni. Oxigénhiány nála is volt, neurológiákat jártunk, TSMT tornáztunk, sokat használt. Örökké csinál valamit, megy, pakol, segít, szinte nem is fárad el, fő jellemvonása viszont a futkározás. Mostanában gondolkodom azon, hogy talán mégsem hiperaktív, csak túl élénk, mert szépen el tud bíbelődni kirakókkal, könyvekkel 20-30 percre is (bár ez ritka), szépen beszél is, örökké igényli a társaságunkat, segítségünket, kér, kérdez, választ vár, kommentál, állandó mozgásban van, minden érdekli, veszélyérzete nem sok van, néha a hajam tépem, viszont ügyes, nem csetlősé-botlós, illetve emellett incselkedős is. Gyakorlatilag az örökös futása meg mehetnékje az egyetlen probléma, leginkább azért, főleg nekem, mert halál fáradt vagyok munka után még utcákat lefutni, ő persze nagyon élvezné. A szomszéd utca lakói meg csak röhögnek rajtunk, mert esténként mi vagyunk az "örök futók". Bölcsis egyébként, ott nyugodtabb, csendes, szófogadó, illemtudó, szabálykövető.

A mi lánykánknál felmerült az Asperger gyanú, ez irányban időnként megjelenünk vizsgálatokon. Dührohama nincs, de korlátozzuk is. Ha valami nem, akkor nem, még ha sír is. Az elalvás nálunk is nehézkes, viszont ha végre elalszik (mondjunk még mesét, fogjuk meg a kezét, ide-oda pakolja magát, átrakodja a pülss vackait), akkor átalussza az éjszakákat, szerencsére az éjszaka átalvással nincs és nem is nagyon volt gond.

Mi bevezettük azt, hogy ha nem fogad szót, akkor megy a szobába gondolkodni. Ott marad egy ideig, időnként megkérdezzük, hogy "na gondolkodtál-e már?" Mire jön a válasz, hogy "igen, nem csinálok ilyet többet", akkor kijöhet és persze bocsánatot is kell kérnie. Na persze, ezek csak másnapig tartanak. De legalább tudja, hogy vannak határok.

Én azt gondolom, hogy a te kislányod az enyémhez képest jóval mozgékonyabb és elevenebb, talán - és nem rosszindulatból írom - kezelhetetlenebb is, egy része a viselkedésének életkori sajátosság, egy része a szülői "ráhagyás", tudom, mert sokszor mi is inkább ráhagyunk dolgokat, így könnyebb és egyszerűbb. Talán később hiperaktivitás is bebizonyosodhat, de én elvinném egy TSMT terapeutához, ott részben készül egy játékos formájú felmérés, itt megtudhatod, hogy miben jobb, kevésbé jobb a kislánykád. Plusz hidd el, nemcsak saját tapasztalat, de rengeteget tud segíteni a TSMT torna, mégha nehézkes is csinálni, mert nem feltétlenül együttműködő a gyermek. De hasznos nagyon és ezzel még idejekorán valahol meg tudod fogni a kislányodat, mert minél idősebbek, annál nehezebb.

Érdemes lenne még figyelni a kislányt olyan téren, hogy vannak-e szülőként is látható eltérések, akár furcsaságok, például fura, visszatérő, ismétlődő mozdulatsorok, szemkontaktus tartás erőssége-gyengesége, használni kezdi-e az igen szót, elkezdi-e a kérdezősködést. Nem annyira jó jel, hogy - ahogy írtad - néha "elmennek otthonról", mert összességében a viselkedése felvetheti azt a bizonyos autizmus spektrumzavart is, aminek állhat a nagyon enyhe oldalán is.