Egyedül maradtam a családommal szemben, mit tennétek?

50!

Kérlek nevezd meg, melyik kommentben volt az, hogy ütni kell a gyereket, vagy hogy azt írta volna a kommentelő, hogy üti a gyereket.

Emberek itt egy 2,5 éves gyerekről beszélünk, aki az alapvető szabályokkal tisztában kell, hogy legyen. Pl nem bántunk senkit, ha mérgesek vagyunk, köszönünk ilyenek. Nem 1 éves, 2,5. Nagy különbség.

Itt igenis a szülő a felelős. Ha nem akarja visszaadni, ne tegye, fogja kézen, vezesse be a szobájába és mondja el neki, hogy itt kitombolhatja magát, ha befejezte megbeszélik. Ennyi. Nem kell túlmagyarázni, egy hisztiző gyereket nem lehet észérvekkel meggyőzni, hogy anyának ez fáj meg ilyenek.

Nrm lesz tőle lelkisérült, mert anyuka nem bedzélgetéssel várja meg a hiszti végét.

Annyira divat lett ez a jaj, nehogy csunyán nézzünk a gyerekre, mert a lelke sérül, jaj ne hagyjuk a földön fetrenge hisztizni. Az én fiam 1x csinálta nyilvánosan a busz kellős közepén. Nem tutujgattam, átléptem és megmondtam neki, hogy fájni fog, ha rálépnek. Soha többet nem dobta fel magát. Na és? Okos értelmes gyerek, persze néha igen, szófogadatlan amíg rá nem szólok, de melyik gyerek nem próbálja meg a határokat átlépni? Én nem vagyok híve a kérdező módszerének, sem a nagyszülőkének. Sem a hiszti közbeni simogatásnak.

Mi a csuda az a cucu madár??

A gyerekem volt bölcsis, klassz környéken, bizony mindenki durvult, mert megbeszélni nem tudták a problémát, szerencsére a gondozónők képben voltak, és megoldották a dolgokat, példát mutattak a helyes megoldásra.

A gyerekem a bölcsiben első nap megharapták, utána romlott nagyot nála az egész, előtte semmi gond nem volt harapással, csak csípés volt meg rugkapálás, csapkodás, onnantól tanult valami újat.

2 fajta kisgyerek létezik, a passzív szorongó és az aktív cselekvő.

Születés után dől el, ki hogy kezeli a stresszt, a csecsemőkor alapján, el tudom képzelni, hogy más gyereke stresszre fél és belül tombol, miközben kívülről csak sírás látszik(sírni hagyott gyerekek), amíg az enyém ki meri fejezni a belső vihart, ami minden kétévest jellemez stresszhelyzetben(magukat biztonságban érző gyerekek).

Én az első voltam, mintagyerek(de szorongó, félős, erős szégyenérzettel és félelmekkel, bizonytalansággal), a gyerekem a második típus, semmit sem tart magában, és én ennek örülök.

Abszolút nem érdekel, hogy másoknak kényelmesebb egy légtérben tartózkodni a félős-sírós gyerekekkel, nem akarom, hogy olyanná váljon az enyém is, mint én voltam.

A gyerekek szenvednek a számukra fel nem fogható konfliktusok/stressz miatt, amit nem tudnak megoldani gyerekésszel(dackorszak!), egészséges gyermeken ennek látható jelei vannak, tombol, amíg másokkal elnyomatják az érzést, csendes, sírós.

Ugyanazt élik át, csak máshogy látjuk kívülről, mert az egyikben nincs gát, hogy ne mutassa az érzéseit, amíg a második nem meri.

Ja, tehát onnan lehet a jó szülőt felismerni, hogy verekszik a gyereke, és rettegésben tart másokat... Köszönöm, nincs több kérdésem. Veregessétek csak magatokat vállon, hogy milyen szuperül neveltek, hiszen a gyereketek agresszív, hisztis és kötekedő, csak arra kérlek, hogy a mi környékünket kerüljétek el messziről, mert én egészen más értékeket szeretnék átadni a gyerekeimnek.

Mindenesetre tanulságos volt ez a beszélgetés, most már legalább látom, miért van annyi olyan osztálytársa a gyerekeimnek, aki kizárólag hisztivel és fizikai erőszkkal képes az ügyeit lerendezni. Valószínű, az ő szüleik is a saját nevelésük sikerét látják ebben a viselkedésben.

?? Ki beszélt itt iskolásokról??

Ez 2 évesekről szólt! És igen, az egészséges kétévesnél jelen van a sírás és a düh, frusztráltság kifejezése!

Jó lenne, ha nem másokat hibáztatnál, amiért áldozattípust sikerült nevelned a gyerekedből a módszereiddel, akit iskolás korban bántanak, és nem meri/nem képes kezelni a problémáit, de itt beszélni képtelen 85 centis gyerekekről volt végig szó! Mert az átlag kisgyerek ilyen!

Az enyém is ilyen volt, és tádámm, most lesz 5 éves, nem harap, nem bánt másokat, mert megérett a helyes konfliktuskezelésre az idegrendszere.

Mire suliba megy, ami jó 2-3 év, rengeteget fog még fejlődni!

Ne érvelj hamis ok-okozati összefüggésre alapulva!

Egyáltalán nem azok bántják a gyereked, akiket 2 évesen nem csíptek vagy akiknek nem ütöttek vissza!

Sőt, manapság úgy tartják, hogy akinek az agressziójára agresszióval reagálnak, az válik bántalmazóvá, vagy pont belőlük lesz az áldozattípus.., agresszióval(visszacsípés, visszaütés, megalázás) csak szélsőséges viselkedést lehet elérni gyerekeknél.

Ja, nyilván azoknak a szülőknek a gyerekei képesek később értelmesen megbeszélni a problémákat, akikre rácsaptak:D

Logika level sokszáz

Még mindig keveritek a szezont a fazonnal. Nem kell cspkodni a gyereket. Először nyilván elmondja az ember,nehogy ne csinálja, nem szabad, faj. Ha a sokadik alkalom után se fogja fel, akkor bizony vissza adja neki az ember, de nyilván nem erőből, hanem úgy, hogy érezze az a gyerek, hogy kellemetlen, de nem kell fájdalmát okozni.

És igen, az agresszív 2,5 éves 85 centisből lesz majd a társait terrorizáló hatodikos is.

:D Bocs, de ezen most hangosan felröhögtem. Az utolsó, amit a gyerekeimről el lehet mondani, az, hogy áldozattípusok. És igen, az én fiamnak is volt verekedős korszaka 2,5 évesen, de mi ezt nem a fantasztikus nevelési módszereink eredményének láttuk, hanem megoldandó problémának. Megoldottuk. Jó fej, vagány gyerek lett belőle, aki népszerű az osztálytársai között, de tudja, hol a határ.

A verekedés semmilyen életkorban nem normális! Előfordul, önmagában nem nevelési kudarc, de ha nem teszünk ellene semmit, hanem elintézzük azzal, hogy, minden egeszséges gyerek agresszív, akkor azzá válik. Mert ha 2,5 évesen nem akarod benne tudatosítani, hogy ez nem.elfogadható, akkor mikor akarod elkezdeni? 4 éves korában? Vagy 10? Eddig verekedhettél, de most mar nem? Jóval egyszerűbb lenne a nemkívánatos viselkedésformákat a kezdetektől kezelni, és nem akkor próbálni nyesegetni, amikor már rögzült.