Egyedül maradtam a családommal szemben, mit tennétek?
Nem annyira gyereknevelési, inkább felnőtt-kommunikációs probléma.
A kislányom 2.5 éves lesz. Újabban csíp, karmol minket dühében, még vicsorog is. Szerintem nem "előre megfontolt" rosszakaratról van szó, csak nem tud uralkodni magán - utána simogat, vigasztal. Próbálom higgadtan kezelni, lefogni a kezét, következetesen elmondani, hogy nem csípünk, az fáj... Néha rá is kiabálok, én se vagyok fából.
A családban mindenki más (a férjem, a szüleim, a tesóm) meggyőződésesen vallják, hogy vissza kell neki csípni, majd leszokik róla.
Velem is ezt csinálták, mikor kicsi voltam: visszaütöttek/csíptek, a számra ütöttek, ha nyelvet nyújtottam - a mai napig emlékszem arra a tehetetlenségre, hogy dühös vagyok, kitörne belőlem, de nem szabad, mert szájon vágnak és kizavarnak... Néhányszor fordult csak elő ez, de a mai napig bennem van az emlék. Nem mondom, hogy ezért, de még ma is problémáim vannak az indulataim kezelésével, sokszor azon kapom magam, hogy legszívesebben ütnék.
Na ettől meg szeretném kímélni a kislányomat. Ésszel, türelemmel szeretném nevelni, hogy ne az agresszió legyen az első reakciója, de hiába kérem őket, főleg a férjemet, hogy ne már a fizikai erőszak legyen a legjobb eszköz egy kétévessel szemben, azzal hurrognak le, hogy az én hűde-liberális módszerem szemlátomást nem működik, hiszen még mindig csipked.
A szüleimmel nem tölt olyan sok időt a kicsi, és őket nem is csípi annyit, de ha mégis, ismerem őket, hogyan reagálnak. Nem tudom, ezt a berögződést hogyan tudnám kibeszélni belőlük. Amúgy imádják, odavannak érte, a kislány is nagyon szereti őket. De agresszióra agresszióval felelnek, mint a kutyák.
Az jobban fáj, hogy a férjemet se tudom meggyőzni. Ővele is így bántak gyerekként, a pofon, elfenekelés, bezárás gyakori volt, és nincs más eszköze. És hát be kell látni, a "Nem csípünk, anyának fáj" módszer nem hoz épp látványos eredményt.
Hogy tudnám ezt kommunikálni a "túlerővel" szemben?
válasza:
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:Addig örülj, amíg csak csíp, a sok frusztrált 2 éves, akik nem tudnak beszélni, a bölcsiben, de a konfliktus zavarja őket, harapnak, mint a csuda.
Ha megtanulni beszélni, elmúlnak a gondjaitok, addig kitartóan mantrázni, hogy a fájdalom rossz, hogy jobban beleívódjon, mint az itt válaszolgatókba.
Felfogják itt egyesek, hogy egy németjuhásznak jobb a logikai képessége, mint egy 2 éves gyereknek??
Nem kell neki magyarázni, nem kell erőszakosan viselkedni vele, el kell hárítani a problémát, elmondani tömören, ami fontos(nem szabad, fáj nekem!), lefogni a kezét, és mutatni valami mást, amivel elterelődnek a gondolatai.
válasza:Ellent kell mondanom az utolsó néhány válaszolónak: ez a viselkedés nem normális. Vagy ha valahol az is, az semmiképpen nem az, ahogyan a Kérdező ezt kezeli (vagyis nem kezeli.)
Jöttök a szakirodalommal, hadd idézzek akkor én is szakértőket: a kisgyereknek korlát kell. Ahhoz, hogy biztonságban érezze magát, olyan felnőttek kellenek, akik képesek számára világos határokat meghúzni. Amelyik kisgyerek számára ez nincs megadva, az veszélyben érzi magát és szenved.
Itt egy 2,5 éves pici lány, aki tele van frusztrációval , üti-vágja a felnőtteket, és az anyja szerint ez normális. Kétségbeesetten keresi a korlátokat, amikbe beleütközhet, de ezek a korlátok nincsenek számára kijelölve. Azt csinál, amit akar, és ez számára mindennél ijesztőbb. Ő a "falkavezér" a családban, akinek az agressziójára a sokkal erősebb, és az ő védelmére hivatott felnőttek meghunyászkodással válaszolnak, pedig neki egyelőre nem ez lenne a szerepe!
Higgyétek el, nem én mondom, hanem nálam sokkal okosabbak, hogy a ma divatos, szélsőségesen liberális nevelési módszer, ahol a szülő fél biztonságot nyújtó tekintélyszemélyként fellépni, ugyanolyan káros, mint a régi nadrágszíjas módszer. Ugyanolyan szorongó, bizonytalan gyerekeket eredeményez, akik félnek a világban.
válasza: válasza: válasza:Par evvel ezelott megbuvolten figyeltem, ahogy egy kb 5 eves kisfiu rugdosta izombol a nagymamajat a repteren. Es apuka es anyuka nem tette helyre. Azota sem tudom ezt a sztorit hova tenni, de mar ertem, mibol fajult idaig. Biztos ok is ilyen minta szulok voltak, mint te.
Ha a 2,5 eves gyereked csip es harap az NEM NORMALIS. Es az sem, ha a duhet mashogy nem tudja kielni. Pl bemegy a szobajaba es szetdobalja a jatekait (amit utana o szed ossze persze). Nem kell agyonvagni, de az gressziot ami masik ember ellen iranyul azonnal, hatekonyan es erelyesen kell kezelni. Ha mas nem megfogod es bezarod a szobajaba AZONNAL. Nem anyanak faj, jajjj jajjj. Hagyjuk mar a hulyeseget. Ez a gyerek a fejedre nott.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!