7 éves hiperaktív kisfiam nevelésére nagyon nagy hangsúlyt fektetünk a családommal, ennek ellenére lassan úgy érzem feladom. Normális, hogy ezt érzem?
Indulatos,önfejű,én pedig szépen nyugodtan beszélek vele.
Jól tudja ,hogy milyen szavakat nem szabad mondani,ennek ellenére belefoglalja a mondandójába egyfolytában,direkt...csúnya szavakkal illet enegem,egyébként pedig nálunk itthon ez sosem volt szokás.
Szégyenkeztem én már annyit,hogy néha már úgy érzem,hogy soha nem térül meg a rengeteg türelmem,a szeretetem,a sok-sok odafigyelésem...
Nincs annál fájóbb amikor mások azt hiszik,hogy bizonyára egy elhanyagolt,neveletlen gyerekről van szó.
Nem engedem más gyerekekkel játszani úgy,hogy én nem vagyok jelen és ha elfajul a helyzet azonnal lépek.
Sokszor már annyira belefáradok a helyzetbe,hogy ráhagyok dolgokat,mert úgysem ér semmit az,hogy én elkövetem a tőlem telhetőt.Már nem reménykedem csodában,én már megszüntem létezni,én csak egy kudarcos anya lettem,egy nagyon szomorú,elkeseredett,tehetetlen anya...aki persze nagyon szereti a gyerekét,de lassan feladja...mert úgy érzi hiába a sok éves igyekezet,az erőn felüli önfeladás,a gyermeknek és az anyaságnak való teljes alárendelődés.A testvére szegény hosszan el van magában,alig jut időm rá,a nagyobb állandó felügyelete ,fegyelmezése mellett.
válasza:Ne örülj, mert nem tudok segíteni! Csak megosztom veled gondolataimat...
Három kicsi gyermekünk van: 3, 5 és 8 évesek, a legkisebb kisfiú, a nagyobbak kislányok! Mi a legnagyobbnál éreztük azt, hogy közel áll a hiperaktivitáshoz, de rájöttünk, hogy a kb 10 dologból csak 7 igaz rá. Szóval nem az, de mi is kifáradtunk tőle rendesen. Azóta 3 van és persze a helyzet egyre rosszabb lett. Hát csak azért, mert jelenleg egy kicsi faluban lakunk és jómagam Budapesten dolgozom rokkant nyugdíjasként, hogy egyáltalán pénz álljon a házhoz. Ezáltal könnyű kitalálni, hogy a csekély 200 km-re lévő családunkat a nejem tartja össze. Illetve csak próbálná, hiszen ő egyedül van, míg a gyerekek hárman! Hidd el, ő is ki van és sokszor elmondja ugyanazt, amit te! Ő is lemond önmagáról, nem tudja érdekelni a világ, mert nincs rá ideje és sokszor ő is lehetetlennek tartja a dolgok (másnak normálisnak tűnő) megoldását. Egyedül van velük, ha beteg, ha nem maradéktalanul el kell látni őket, hiszen a legnagyobb sem akkora, hogy sokmindent rá lehetne bízni.
Sokszor beszélgetünk erről, de arra mindig büszke, hogy mennyire jól látszik a törődés a gyerekeken, hogy szépek, okosak, csinosak. Megtanulta ebben kiélni a vágyait és tényleg kiszakította magát a társadalomból - hiszen abban a faluban alig 2700-an laknak és semmit nem lehet tenni az éhenhaláson kívül. Így csak szenvedünk mindnyájan, ő gyűri a gyerekeket (óvoda, iskola) én meg gyűröm a munkát és hol hazajutok, hol nem egy-egy hétvégére.
Csak egy tanácsom van: kitartás, mindenek felett!
Tudom, ez sovány vigasz ... de ugyan mi mást mondhatnék?!
41/F
válasza:Kedves szülő!
ne add fel! Pontosan ilyen helyzetekkel foglalkozik a : A nevelés mindennapi művészete c. könyv. Ismerősöm testvérének két gyereke van, kezelhetetlen főleg a nagyobbik. (személyesen nem ismerem őket)
Mindent úgymond feladott már az anyuka, azt mondta ő már nem olvas semmiféle könyvet, mert semmi sem használ. Akkor ajánlottam be a fenti könyvet. Elkezdte olvasni, és a leírt konkrét példákat alkalmazta a fiánál. Bejött, siekrült, használt. Azóta nagyon lelkes, jegyzeteket készít a könyvből. Neki sikerült a könyv alapján javítani a helyzeten, nem is kis mértékben.
Szerezd meg a könyvet mindenképpen, csak ezt tudom ajánlani. Nagyon sok példa van benne, biztosan találsz nektek valót is. Remélem segít a dolog! HA igen, kérlek írj, hogy tudjam :)
szép napot, sok erőt és kitartást!
üdv
ors
válasza:Diagnosztizált hiperaktív a gyermek? Gyermekpszichiátriai kivizsgálás történt? Menjetek vissza, kérjetek kontrollt, és szükség esetén fontoljátok meg a gyógyszeres kezelést is. Ha nem vizsgálta pszichiáter, itt az ideje. A Gyermekpszichiátriákon szülőcsoportok is működnek (a Vadaskertben legalábbis tudtommal igen) egy ilyenbe is érdemes volna bekapcsolódnotok.
A jelen helyzet mindenkinek rossz, a gyereket is beleértve, mert hidd el, ő is szenved, ha nem is mindig látod rajta. Ezen kívül neki, a testvérének és nektek szülőknek is elemi érdeketek, hogy normálisan tudjon működni a családotok.
És felejtsd el, hogy kudarcos anya lennél. Megtettél mindent a gyerekeidért, érte is meg a testvéréért is, de ahogy egy vakot nem fogsz tudni megtanítani normál írást olvasni, egy valódi hiperaktívnak sem segítenek a szokásos módszerek önmagukban. És ahogy a vaknak Braille-könyvet adnak, a féllábúnak meg mankót vagy műlábat, a te gyereked is megérdemli az esélyt, hogy megmutathassa a valódi képességeit és egyéniségét. Ha ehhez mesterségesen kell pótolni egy anyagot, ami nem termelődik normál módon a szervezetében, akkor ezt kell tenni. Szerintem.
Igen orvosilag diagnosztizált hiperaktív.
Túl vagyunk már a pszichiáteren,a pszichológushoz járáson ,a pszichológus semmit sem segített,hiába tanulta ,de mégis olyan volt mint akinek fogalma sincs róla milyen egy hiperaktív gyerek,nem tudott segíteni.
Egyedül maradtam a problémával,a nagyszülők,barátok mindenki inkább hárítja már a velünk való találkozást.
Egy időben még mindenféle nevelési tanáccsal szolgáltak,aztán látták ők is,hogy nem igazán válik be itt semmi.
A férjemmel nagy csoda,hogy még együtt vagyunk,mert sem nappalunk,sem éjszakánk nincsen,nem tudunk váltani két szót egymással,mert a fiúnk minden figyelmet kikövetel.
Látom a férjemen is,hogy nagyon szomorú,ő is kizárólag apaként funkcionál már csak itthon.
Arról szó sem lehet,hogy bárki elvállaná a kisfiunkat csak egy órára is,mert nincs már senki aki vállalkozna erre,a férjemmel egymást szoktuk elengedni,hogy például a másik menjen el vásárolni,addig is kikapcsolódik a gyerek nélkül,közös programok rémálmok,mindenki mindenhol bennünket néz,tanácsokat osztogat.
válasza:23:43
Ó igen, gyógyszerezd be!
Csináljatok belőle egy szobanövényt!
Esetleg zárasd be, az mindent megold.
Gratulálok!
Kedves Kérdező!
Csak biztatni tudlak, a sok törődés meg fog térülni!
A férjed is biztos szeret és kitart melletted,
nemsokára a gyermeked is nagyobb lesz és megváltozik.
(Kinövi, megérti...)
A könyvet én is csak ajánlani tudom!
Szorítok!
Az én kisfiam is 7 éves, ő Asperger Szindrómás. Nálunk is pontosan ez a helyzet, mint nálatok. Folyamatosan idegileg és érzelmileg is 100%-ig jelen kell nála lenni, mert 2 perc alatt is képes valami olyat tenni, ami megbotránkoztatja az embereket. Átérzem teljesen a helyzetedet. Igazából most azért érzed úgy, hogy nincs erőd folytatni, mert totálisan kimerült vagy. Valahogy arra kéne megoldást találni, hogy picit tudj pihenni. Ha a férjed partner, akár bevállalhatna 1-2 óra plussz stresszt, addig te kizásólag magaddal törődnél (barátnőzés, alvás, bármi, ami feltölt) Emellett a vitaminok, omega3 és omega6 zsírsavak, C vitamin sokat segíthetnek a gyerkőcnek. Nálunk ezek ideig-óráig segítenek. Vagy meg lehet próbálni homeopátiás szereket is.
Szomorú, hogy csúnyán beszél veled, nem tisztel, de hidd el, hogy ő is szenved emiatt. Ha esetleg vannak nyugodtabb percei, el lehet vele beszélgetni, hogy mit szabad, és mit nem. Amikor pörög, úgysem figyel rád.
válasza:16.03-as 63%-os
Nincs teljessen igazad,mert eljön az a pont,hogy nem fogja tovább bírni arról nem beszélve,hogy van neki még egy 'egészséges gyereke'akinek szüksége van az anyjára!!!Igen is, ha másképpen nem megoldható,akkor le kell nyugtatózni,hogy az örjöngést befejezze.A szomszédunkban lakott egy ilyen kisgyerek,az anyja apja,nagyanyja teljessen tönkre mentek idegileg.Míg végül a nagymama lépett,és kérte az orvostól a gyógyszeres kezelést a saját maguk védelmében,mert az őrület szélén voltak mind.Húúú én biztos nem bírnám egy percig sem elviselni.
válasza:kedves kérdező! megdöbbenve olvastam az írásod! tényleg van ilyen? nagyon sajnálom! komolyan!
mióta tart ez az állapot? mikor kezdődött a gyereknél ez a furcsa viselkedés?
nagyon megértelek! borzasztó lehet, hogy csúnyán beszél veled, amikor te mindent megteszel érte! én biztos összeomolnék ilyen helyzetben.
ovis vagy már iskolás? ott hogy viselkedik?
válasza: válasza:Bocsánat, nem tudom milyen a hiperaktív gyerek, de nem segít ha lekeversz neki pár pofont...? Vagy mondjuk sokat...
Azért azt csak érzi, hogy fáj és nem jó.
De lehet hülyeséget mondok, mert az ilyesmi nem hat, de én pár pofontól annó simán észhez tértem. És most normális vagyok, szóval nem lesz semmi baja a gyereknek a pofontól...
20L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!