Milyen eszközeitek vannak kisgyerekeitek nevelésére, büntetésére, ha sokadszori kérésre sem teljesíti amit kértetek?

szia, ajánlom a köv. könyvet, én így csinálom:

[link]

nem a büntetésen van benne a hangsúly, hanem fel kell ismertetni velük a tetteik következményét.

most csak egy banális példa: ha pl. a gyerekem összefirkálja a falat, pedig pontosan tudja, hogy a fal nem arra való,akkor nem azt mondom neki, hogy te beste kölök! ezért most nincs vacsora! vagy nem nézheted a mesét! hanem na nézd csak, most állhatunk neki lemosni a falat. hozz csak lgyszíves egy lavór vizet meg egy szivacsot! aztán segíthet lemosni, vagy ha nagyobb akkor ő maga egyedül lemossa. utána meg meg lehet beszélni, legközelebb ha nagy vágyat érez a falra firkálásra, akkor ragasszunk fel egy lapot a falra, és oda firkálhat amennyit akar. így "bünti" is volt, mert mosnia kellett a falat, miközben játszhatott is volna, és szembesült azzal is, hogy ez sajnos a cselekedete következménye. míg ha megvonod e mesenézést vagy a vacsit, ő csak utálni fog, mert mi köze a falösszefirkálásnak a mesenézéshez, semmi, nincs közte számára kapocs, milyen szemétség viszont azt érti, hogy csúnya dolog falat firkálni, jogos a kérés, hogy segítsen takkerolni. nem utolsó sorban megtanulja, felnőttkorára, hogy vállalja a felelősséget, ha tesz valamit. és még alternatívát is kapott, legközelebba jól felfogott érdekében nem fog falat firkálni, mert akkor jön a mosás. míg a mesenézés megvonás nem biztos hogy eszébe jut, mert mint mondtuk , nincs semmi kapocs a kettő közt.

na én mindenben ezt alkalmazom, felhívom a figyelmét. nálunk újjabban a z itthoni cipő/papucsfelvét a necces. nem és nem akarja. iylenkor mindig kérdezem tőle, akarsz megfázni, beteg lenni, tüsszögni, köhögni? mert akkor ne vedd fel! 2 éves de ezt már simán érti, és felveszi egyből. volt 1 alkalom nemrég, hogy nem vette fel. én meg mondtam neki, hogy rendben édesem, akkor majd megbetegszel, sőt az is lehet, hogy elcsúszol ahogy itt rohangálsz (parketta van). na rá 2 percre elcsúszott, és nagyot koppant a feje, sírt mint a zápor. megvigasztaltam, majd ahogy megnyugodott, megbeszéltük, miért is lett volna jó, ha most rajta van a kiscipő. azóta direkt elegendő, hogy megemlítem, emlékszel, múltkor mi volt, hogy nem volt rajtad a cipő? elcsúsztál és bekoppant a kis fejed. ma reggel már maga vette fel, szólni sem kellett, nagyon megdicsértem érte. :)))

bocs ha hosszú volt.

ha valami butaságot csinálni készül, figyelmeztetem , ha direkt azután megcsinálja, rászólok és együtt javítjuk ki a hibát.

ha nagy rosszaságot csinál, vagy ha elharapódzik a hisztije akkor szólok, hogyha nem fejezi be , akkor beültetem a büntihelyre. és ott ücsörög, amíg, rá nem jön, hogy nincs értelme. majd egy percre rá jön ki mosolyogva és megölel.

Mi mágnesgyűjtők vagyunk.(3,5lány és 8 éves fiú)

Együtt megbeszéltük,hogy miért lehet kapni,és miért elveszíteni 1-1 hűtőmágnest.Ha összegyűlik x mágnes,akkor a nagyobb pénzre (drága játékra gyűjt amit másképp soha nem kapna meg),a kisebb kiváltságokra válthatja be amit szeretne,de nem engedünk..(pl anyával alvás,fürdés)

Ki van írva a hűtőre pontosan a rendszer...és így apa,és mama is alkalmazni tudja.

Nálunk ez nagyon beválik,csak annyit mondok "ki szeretne mágnest?"és szaladnak összepakolni a játékot...:)

Az egyéb fenyegetések,mint nem lesz este mese,nincs számítógép,nem lesz szülinapi zsúr stb...nekem nem igazán tetszik,mert nem csak büntetni,hanem pozitív megerősítéssel motiválni is szeretném őket.

Jól hangzik ez a mágneses dolog csak az a bajom vele, hogy ha nagyobbak lesznek mit fognak gyűjteni?Pénzt esetleg mobilt vagy mivel lehet majd őket inspirálni 10-15 évesen.

Az anya mellett alvás még se legyen már a a jutalom,mert ez olyan mintha a szeretetet is ki kellene érdemelni mondjuk 3 összepakolással.Én dicsérettel és sok puszival öleléssel jutalmazom őket nem pedig tárgyakkal.Ne azért legyen jó gyerek és tegyen rendet mert kap valamit hanem azért mert a rend pl jó és anyának ezzel örömet szerzünk.És nagyon büszkék is magukra!

"ha nagyobbak lesznek mit fognak gyűjteni?Pénzt esetleg mobilt vagy mivel lehet majd őket inspirálni 10-15 évesen."-ezt még nem tudom,nem tartunk még ott..

"Az anya mellett alvás még se legyen már a a jutalom"-sarkítva látod, a külön ágyban alvás nem zárja ki az egymás iránti szeretetet,és annak egyéb kifejezését.

" A rend jó és anyának ezzel örömet szerzünk.És nagyon büszkék is magukra!"_igen kell mellé dumálni,is ezekről velük,de miért is ne kaphatnának jutalmat is?

Istenigazából nekem kell ez a rendszer nem is a gyerekeimnek,mert nem tudok következetes lenni,csak ha ÉN tudom a szabályokat.A következetlenségnél meg szerintem bármi jobb.:)

Nem veszekedni akarok.Ez csak egy vélemény:)

Nálunk büntifotel van. Épp a dackorszak közepén járunk, és csak ez vált be.

Hát a falmosáson jót röhögtem. Képzeld el,hogy rajzol a gyerek a falra. Rászólsz, hogy nem szabad. Hozod a vizet, hogy lemossátok együtt. Erre jön a dac, és rádborítja a vizet, vagy épp földhöz vágja magát.

Ez nem jelenti azt, hogy nem kell lemosnia, de először jön bünti, ha már lehiggadt, jöhet a falmosás. De az nem büntetés. A házimunka nálunk soha nem bünti, hiszen akkor felnőttkorában is annak fogja érezni.

Ugyanígy vagyok a jutalmazós házimunkával. A kötelező feladatokért nem jár sem jutalom, se nem bünti a feladat.

Hiszen, ha nem akarok jutalmat, akkor akár egy trágyadombon is élhetek.

Kötelező feladatok:

-terítés (soron következőnek)

-a játékok összeszedése a játékidő után

-a nagyobb kiviszi a szemetet minden másnap (9 éves)

-cicának enni adni

Bünti, akkor jár, ha egyszer figyelmzeteted, és folytatja ott, mintha meg sem jelentél volna.

Amúgy nekem fontos, hogy minden nap leglább fél órát szánjak minden gyermekemnél arra, hogy csak kettesben (vagy hármasban apával) leüljünk és megbeszéljük, hogy mi történt aznap.

Általában ez este elalvás előtt szokott lenni, hiszen nem egyszerre fekszenek le korukból adódóan. Megbeszéljük, hogy mi bántja, minek örült, és mit tervezünk másnapra. Fontos nekem, hogy tudják bármikor számíthatnak ránk. VAn, hogy napközben jön oda a nagyobb, látja, hogy nem érek rá, szól, hogy szeretne beszélni, de úgy, hogy csak rá figyelek. Ilyenkor felírja egy kis cetlire, hogy biztos ne felejtse el miről, és bedobja a dobozomba (konyha falán kis postaláda), ahogy végzek leülünk és nyugiban megbeszéljük.