Szerintetek egy nagyon elhízott gyerekből lehet boldog, nem önbizalomhiányos és kiegyensúlyozott felnőtt?

nem olvastam végig minden hozzászólást, de leírom a saját történetemet. mindig is kövér, gombóc kislány voltam. aztán elkezdtem lovakkal foglalkozni 10 éves koromban, minden nap átkerékpároztam a lovardába, segítettem körülöttük. ebben az időben lassan, de biztosan lement rólam pár kiló, feljött pár kiló izom, és még az önbizalmam is több lett, mert több emberrel találkoztam és úgy éreztem, tudok bánni azokkal a fél tonnás állatokkal. csak egy pöccintés a lapockájára és már arrább is állt. nemrég kaptam kutyát, vele naponta 4 órát sétálok (felosztva), ezzel még többet fogytam. többen meg is jegyezték, hogy nagyon jól nézek ki, mit csinálok? mióta megvan a kutyus, az önbizalmam nagyot ugrott, ha ott van velem, bárkivel tudok normálisan beszélni, még fiúkkal is, pedig nálam ez nagy dolog.

másik dolog, hogy én kövéren is elfogadtam magam. engem nem érdekelt, hogy tetszek a fiúknak, nekem az volt a fontos, hogy jól lovagoljak és eredményeket érjek el. mióta úgy vagyok vele, hogy kövéren is szép vagyok, azóta magától mennek le a kilók...

a lényeg: sok mozgás, fogadja el magát, járjon közössége és mutassa meg önmagát (bejött, önmagamat mutatom, a vicces embert, mindenki ezért szeret),akarjon elérni valamit.