Ha egy felnőtt embereket öl, lop, csal, hazudik, az a szülei hibája?

Pedig a szülő hibája. Lehet a génekre is fogni, de az nagyon elenyésző és könnyen meg lehet tanulni, hogy valaki ezt elnyomja magában.

Nézegess pszichológia könyveket. Nagyon szépen le van bennük írva, hogy bizonyos életkorban ért vagy nem ért hatások mennyiben változtatják meg az embert később egész élete során.

Születéstől kezdve.

Attól, hogy valaki fel tudja mérni, hogy mi a jó vagy rossz még nem biztos, hogy ugyanazt fogja a jók közé sorolni mint egy "normális" ember.

Minden ember a szüleiről vesz példát és az alapján dönti el, hogy neki hogyan kell élnie.

Bár ez egy kicsit másfajta történet, de pont 1-2 napja olvastam egy tanulmány a sorozatgyilkosokról ( annyiban összefügg, hogy kiskorukban állatokat kínoz(hat)nak és mutatnak némi devianciát).

Neurológus professzor kifejtette, hogy gyakorlatilag magzatkorban kifejlődik az ilyesfajta erőszakor hajlam ami a további MR vizsgálatonál (felnőttkorban) ugyanúgy kimutatható. A szerotonin termelés szinte teljesen leáll, és csak mások bántalmazásában lelnek örömet --> ergo nálunk tök mindegy, hogy budaivillába vagy a nyócba született, ha megvan ez az agyi "deformitás" akkor bántalmazó lesz.........

Amúgy a jelenleg látott kamaszpopuláció alapján akik ilyeneket művelenek:

1. csoport: bántalmazzák otthon ezért válik ilyennné

2. csoport: jó dolgában nem tudja mit csináljon, mert mindene megvan

3. csoport: áldozat, meghúzódó gyerek

4. csoport: nem klikkesedő "stréber" gyerek

(Persze ez csak felületes csoportosítás)

Szerintem nem feltétlenül tehet mindig minden esetben a szülő a gyerek felelőtlenségéről. Te tanítasz valamit neki otthon, majd a társadalmi szocializálódás során elválik, hogy melyik sorba áll be..... Pl.: én mindig talpraesettnek akartam nevelni a fiam, erre akaratos lett (nem, nincs elkényeztetve, és követekezetes is vagyok és voltam is). És most a bölcsiben látszik (2,5 éves), hogy nem lesz tökös, kigyúrt okos fazon, hanem a könyvmoly, okos, realista, és könyörtelenül őszinte fajta embertípusra hajaz (stréber :) )

Valószínű mást írnék,ha nem lenne egy hiperaktív örökbefogadott gyermekem,de sajnos néha a szülő összes energiaráfordítása,igyekezete ellenére sem sikerül a nevelés úgy,hogy egy könnyen alkalmazkodó,felelősségteljes felnőttet neveljen.

Imádjuk a kisfiúnkat,de nagyon letör bennünket,hogy sok esetben érezzük magunkat tehetetlennek a külvilág is szemmel láthatóan sok esetben felháborodva nézi,hogy miért nem bírunk a fiunkkal,nehéz arra ráállni,hogy ne akarjunk mindenaáron a külvilágnak megfelelni azzal,hogy mondjuk ők elvárnák,hogy akár a gyereket üssük meg,mert ők azt tennék,mi viszont más módszerekkel nevelünk.

Nagyon remélem,hogy a sok-sok igyekezet hatására a fiúnk megállja majd a helyét az életben,mert ha nem akkor végképp kudarcot vallottunk.

A viselkedést részben genetikai, részben környezeti tényezők határozzák meg. Így természetes, hogy mind2 a szüleinek köszönhető. Vagy a szüleinek+ aki nevelte őket.

De persze vannak kivételek is, pl. valamilyen trauma hatására vált ilyené magatartásuk.