Hiperaktív, kezelhetetlen, kiborító. Mit tegyünk?

A gyerek általában azért sír, mert ez beválik neki.Pl. ha leteszed aludni, sír kiveszed és altatod babakocsiban. Tehát megtanulta, hogy működik a dolog. Legyélkövetkezetes és ne hagyd, hogy elérje a sírással amit akar.

A túl sok magyarázat sem jó, akkor is azt hiszi,hogy még van esély. egy magyarázat és utána kategórikus "nem" bőven elég.

Egyetértek az elsővel. Ha folyton engedsz a hisztinek, ezzel csak megerősíted benne, hogy érdemes, hiszen végül mindig úgy lesz, ahogyan ő akarja.

1,5-3 éves kicsikkel dolgozom, hidd el, tudom miről beszélek. Amikor új apróság érkezik hozzánk, első nap kiderül, hogy otthon ki a főnök :=). Persze, nálunk is bevet mindent (sírás, csapkodás, földön fetrengés, rúgás, stb. soroljam még :=) ?), de amikor látja, hogy nem ér el semmit, feladja. A legmakacsabb, legdacosabb kisgyerek is kisangyallá változik max.3-4 nap alatt. Aztán, amikor anyáék megjönnek délután, indul a hiszti - csak nekik.

Én is azt javaslom, hogy bármit tesz, egyszer!!! mondd el (pontosan, érthetően, tömören fogalmazva), hogy mit vársz tőle és kész. Ha hisztizik, hagyd ott. Persze maradjon szem előtt, sose hagyd felügyelet nélkül, de ne törődj vele, ne halld és ne lásd meg, amíg le nem higgad. Akkor elmondhatod, hogy nem szép dolog a hiszti, és akkor is úgy lesz, ahogyan te mondtad, mert...(rövid, érthető indoklás). A lényeg, hogy végig maradj nyugodt, a hangod legyen szeretetteljes és halk. A kicsinek éreznie kell, hogy nagyon szereted, nem ijeszthetsz rá kiabálással, kiborulással! Néhány nap alatt garantált a siker, ha elég kitartó vagy.

Ugyanez a helyzet az alvással. Nem akarlak megbántani, de ezt is te rontottad el, nem tanítottad meg egyedül elaludni a gyermekedet. Alakíts ki pontos, kiszámítható esti rutint, amitől semmiképpen se térj el! A nap vége, amikor befekteted a kiságyba, mellé ülsz és mesélsz neki. Ha vége a mesének, megöleled, megpuszilod, suttogva jó éjszakát kívánsz és leoltod a lámpát, kijössz. Persze résnyire nyitva hagyhatod az ajtót, így ő is érzi, hogy nincs teljesen egyedül. Ha sír, hagyd. 10 perc bömbölés után bemész nyugodtan, megigazítod az ágyában, ha kell, betakarod és megint kijössz. Ne vedd észre a hisztit, ne reagálj rá egyetlen szóval sem! Újabb 10 perc múlva bemész megint, kínáld meg egy kis vízzel, hiszen ennyi bőgéstől biztosan megszomjazik. Megint megigazítod, lefekteted, stb., kijössz. Nem beszélsz, nem öleled meg, nem veszed ki! Ezt türelmesen folytatva biztosan el fog aludni. Következő napon biztos, hogy rövidebb cirkusszal fog elaludni és ha elég kitartó és következetes vagy, kb.1 hét múlva az esti mese és jóéjtpuszi után csend lesz:=).

Sok sikert!

Pár kérdés:

- tényleg _nagyon_ kezelhetetlen?

- szemkontaktussal hogy áll? Néz rátok úgy, mint az "átlagember"?

- Érintésekhez, puszikhoz milyen a viszonya? Szereti?

- Fényre, hangokra nem érzékenyebb, mint ált. a gyerekek?

- A beszéde milyen? Korának megfelelő, vagy fejlettebb?

- Van-e különös érdeklődési köre?

Ha ezek közül többre is eltérés jött ki, olvassatok utána ennek: [link]

Na jó az utsó beírást felejtsd el szerintem, nem kell rémisztgetni az anyukát mindenféle kitalált betegségről!!!!!

Dackorszak és hiszti ennyi!!!! kezelni kell!! türelmesen és okosan ennyi !!!!

Mi is hasonló cipőben járunk, néha kisangyalka, de ha akar valamit...hajthatatlan és képes ő is hányásig hisztizni. Nálunk a figyelem elterelés és a témaváltás idővel beválik.

pl. ha hisztizik, nem figyelek, elkezdek mást csinálni, néha megkérdezem hogy akar e segíteni nekem stb. Vagy kiviszem a gangra sétálni, vagy keresek egyéb olyan dolgot amit szeret csakhogy eltereljem a figyelmét. Nem mindig válik be, de azért 90%ban működik.

Dolgoztam egy családnak ahol a nagyobbik gyerkőc csinálta ezt, hogy sírt aztán hányt...anyja mondta is azért csinálja a gyerek mert tudja, hogy ki lesz cserélve az ágynemű...7 éves koráig a szülei ágyában aludt...olyan nehéz ez. Sajnos muszáj kitartanotok. Tudja, ha sír eléri amit akar.

Van egy holland ismerősöm akit hasonló terrorban tartott a legkissebbik fia olyan 2 és fél éves koráig...aztán meglátogatta egy rokona és mondta neki, miért nem rakod be a szobába, üvöltsön magának aztán ha befejezte bemész, beszélsz vele és vége...a kissrác egy idő után abba hagyta, mert nem volt közönsége. Senki nem bírta már hallgatni az irdatlan üvöltést amit naponta többször előadott.

Persze, hogy mit gondoltam én, az megint más tészta...de működött a dolog. Abbahagyta a gyerek. Augusztusban lesz 3 és olyan mint egy bárány.