Mit tegyek hiperaktív kisfiam agressziójával?

Az én kisfiam is hiperaktív,nála is jelen van ez a probléma,engem is aggaszt.

Az agresszió mint tettekben,mint szavakban jellemzi a viselkedését néha,a kistestvérét ő is bántja.

Igyekszem türelmes lenni,mert ha indulatosan reagálom le ,akkor mégjobban bevadul,és a viselkedésemmel mintát is szolgáltatok a további agresszióra,szó nélkül nem hagyom viszont .

Néha ha olyant csinál elszakad nálam a cérna és kiborulok,rendszerint ilyenkor jön bújik,vezekel...

Nagyon nehéz,csak a szeretet erejében bízom és,hogy később jobban képes szabályozni az indulatait,szerintem mivel ez az állapotukkal jár nem szüntethető meg egy csapásra teljesen,viszont megértéssel,türelemmel megkönnyíthetjük neki,hogy minél előbb beálljon a javulás

Nekem a pszicholófgus nem győzte hangsúlyozni,hogy mennyire fontos egy ilyen gyereknél,hogy ne veréssel,agresszióval reagáljuk le az ő agresszióját,maradjunk nyugodtak és következetesek,ne szabjunk ki nagy bűntetést amennyiben rövid idő alatt képes abbahygani az agresszivitást,már azért is dícséret jár,ha még a hatalmas dühroham előtt lecsillapodik .

Nagyon nehéz ez a gyermekeknek is hidd el,ők saját magukkal is sokszor összeférhetetlenek,nyugtalanok,kiegyensúlyozatlanok,azért az agresszió kifelé is!

Huh, nem irigyellek. Valahogy le kellene kötni az energiáit, járasd focizni, vagy küzdősportolni, vagy bármi egyébre (bár nem írtad mennyi idős, lehet-e már). Tudom, hogy ez csak időszakos megoldás.

Talán az sem mindegy, hogy hogyan bünteted az ilyen kirohanásaiért, fontos lenne, hogy érezze súlyát, hogy rosszat tesz. Pl. egy büntiszéken 5-10 perc ülés egy helyben talán elgondolkoztatja.

Ez az, amit szerintem szakember segítsége nélkül megtehetsz, amúgy a pszichológus igazán adhatott volna néhány használható ötletet.

Alvásprobléma együtt jár egy komolyabb hiperaktivitással ezt a neurológus mondta legutóbb nekem,az enyém alvajár,pavorozik,nem tud elaludni csak elájulni végkimerülésben,100 x forgolódik az ágyában.

Nekem is vannak hullámvölgyeim,ilyenkor felteszem a kérdést magamban,hogy miért pont az én kisfiammal van ez,a jövőtől félek a leginkább,én kitartok a jelenben,csak reményem legyen,hogy később elfogadható szinten beilleszkedik a társadalomba ,képes különálló életvitelre.

Ami sokat segít,ha olyanokkal beszélek akiknél már felnőtt a hiperaktív gyermekük és sikeres,többé ,kevésbé megállja a helyét...esetleg egy-két dolog nehézséget okoz neki ,de megtalálta a helyét.

Boldognak szeretném látni a kisfiamat és néha akármit teszek ez nem sikerül,érzem,hogy ő is szenved,nem jókedvében csinálják a hiperaktív gyerekek a kitöréseiket,higyjétek el nekik is nagyon rossz!

Az enyém sírt ma,hogy "anya én nem tudok jó lenni",sokszor érzem úgy,hogy megszakad a szívem érte.

Hidd el pontosan ugyanezekkel a dolgokkal szembesülök én is nap,mint nap.

A tegnapi éjszakánk is borzalmas volt,egész éjszaka üvölt,kicsit elalszik,aztán megint,kérdezgetem mi a baj kicsim,fáj valami,pisilni kell,azt mondja nem ,egyik sem,visszaalszik ,majd rövid idő múlva megint sír.

Amennyiben nagyon büntetjük a kisebb testvér bántásásért ,ezzel elmélyítjük mégjobban a testvérféltékenységet,tegnap is jópárszor feküdt rá a nagyobb a kicsire,ilyenkor azonnal elterelem onnan,közlöm,hogy ezt nem lehet,mert fáj a picinek és baja lehet tőle,igyekszem a figyelmét elterelni,még azt is fel szoktam hozni,hogy úgy örültél mikor a hugi született,nagyon akartál kistestvért.

A helyzet mint már írtam nem fog egy csapásra megoldódni,tehát hosszú távon kell felkészülni a nehézségekre,amik a hiperaktivitással járnak,nagyon nehéz,nekem is vannak mélypontjaim mikor kiborulok,sírok,mert a kisfiam nagyon jól tudja,hogy mennyire rosszul érint ha csúnya szavakat használ velem szemben,látva a kiborulásomat aztán jön,bújik,simogat...de ez nem zárja ki azt,hogy a legközelebbi vélt sérelemnél nem fog megint csúnya szavakkal illetni,ilyenkor mondom neki,hogy de hiszen most ígérted meg,hogy nem beszélsz így többet...van,hogy sírva fakad,hogy ő hiába akar nem tud jó gyerek lenni.

Mi is nyugost család vagyunk,nem igazán lát egy hangos szót sem,hogy veszekednénk a férjemmel,sőt nagyon meghitten ,szeretetteljesen élünk és mégis hiperaktív és mégsem tudjuk őt megváltoztatni teljesen,de ha türelmesek vagyunkén bízom benne,hogy idővel javulni fog a helyzet,minket már 4 éves kora előtt szakemberhez küldtek az oviból,már elmúlt 5 éves és bizony rengeteget javult sok mindenbenmsokkal,de sokkal könnyebb már vele és ez szerintem így fog folytatódni később is,de maradhatanak nehézségek amik egy életen át megmaradnak szegénynek,,mert ugye kiszámíthattalan,hogy mivé fejlődik az állapota később.

Kiszolgáltatottabbak ők 100x a többinél,úgy tűnik,mintha nagyonis talpraesettek lennének,de mégis hiányzó képességük az indulatkontroll és ez miatt nagyon sok meg nem értéssel fognak találkozni,ha a család nem áll melléjük senki másra nem számíthatnak ,néha engem is feldühít ahogy viselkedik,előfordult,hogy a fenekére ütöttem,utánna teljesen belebetegedtem,hogy amúgy sem tehet róla és akkor még én az anyukája is bántom,mondta a pszichológus,hogy eza legfőbb ,hogy SOSEM szabad bántani

a gyereket,mert nagyon sok sérülés fogja érni az állapota miatt,ne legyen még ez miatt is,hogy én elfenekelem.

Hónapokat jártam a pszichológushoz aki azt mondta a legfontosabb,hogy fogadjam el a gyereket ezzel együtt és próbáljam minimalizálni a kirohanásait,lehetőleg megelőzéssel,azzal kitapasztalom,hogyan lehet még elejét venni az indulatainak.