Hiperaktív kisfiam tanárnénije szerint szeptemberre sikerülhet a gyereket képessé tennem, hogy végigülje a tanórákat, hogyan csináljam?

Ha ez ilyen egyszerű lenne,akkor nem lenne problémás gyerek.

Orvosilag diagnosztizálva hiperaktív,vagy csak túl mozgékony?

Egyébként a többi gyereknek sem olyan egyszerű végigülni egy órát,ez nem nevelés kérdése,hanem vérmérséklet.

Hány éves?

Remélem a tanítónéni nem várja el egy egyszerű anyukától, h kiszopja az ujjából, h h kell bánni egy hiperaktívval. Tanácsokat legalább adhatott volna. Tudom, h a hiperaktívság nem valami nagy betegség, de oda kell figyelni, h mit csinál az ember, mert bajt is okozhat.

Unokatestvérem hiperaktív volt, megállapították és hülye módon elkezdték úgy fegyelmezni, ahogy én még a nem hiperaktívomat sem. Később lett belőle egy érvagdosós kamasz. Most már szerencsére jól van.

Szerintem kérd ki szakember véleményét. két hónap alatt el tudtok valamit kezdeni és egy alapszintet el is lehet majd érni, de folytatni kell.

Első vagyok.Nem vagyok szakember,de még én is tudom,h egy hiperaktív gyereknél a legrosszabb módszer a túlzott fegyelmezés.Mivel a gyerek nem azért mocorog mert "rossz",büntetéssel képtelenség bármit elérni nála.Ezt magadtól nem nagyon fogod tudni megoldani,keress egy szakembert.Tanárnéni meg marha jó fej,gondolja ezt majd egy füttyre megoldod,laikusként,egy nyár alatt??

A fiam osztályában van egy hasonló fiú,"FIMOTA",ha így ismered,őt nagyon sok helyre vitték már,nagyon sokat foglalkoznak vele,és a rengeteg próbálkozásnak most,második végére van egy kis eredménye,egy nagyon lassú javulás.Pedig sztem ennél több időt és pénzt mint a kisfiú szülei fordítottak erre,nemigen lehet.

Az anyukája első elején összehivatott egy szülői értekezletet,ahol őszintén elmondta,h mi a probléma,és,h mit tesznek ellene.Így azért más,mert még ha nem is örülök a kisfiú viselkedésének-nagy növésű,nagyon erős,és nem igazán van tisztában az erejével.Elég verekedős volt,de mostanra ezt is sikerült leredukálniuk-,tudom,h nem hanyagolják el a szülei,hanem vért izzadnak,h javuljon.Az osztálytársaival nincs különösebb problémája,főleg,ahogy "javul".:))

Szóval sztem érdemes év elején tisztázni a többi szülővel,mert így jobban fogják tolerálni ők is és a gyerekek is.Nálunk a tanárnénik is nagyon figyelnek rá.

Én vagyok, aki az unokatesójáról írt. Ő is olyan volt (elvileg ma is olyan, de sajnos már évek óta nem találkoztunk), h lehetett vele játszani, ölelt, bohóckosott. Nagyon jó színész lett volna belőle. Úgy tanult meg olvasni/írni, h senki nem tanította. Kb úgy csinálta, mint más gyerek, odament a felnőtthöz és megkérdezte, h az milyen betű. Aztán nagybátyám egyszer csak talált egy füzetet, amire girbe gurba betűkkel ráírta, h "ne kukacs bele", 5 éves volt.

Igazából otthon nagy fegyelmezések nem voltak náluk, ha elment az asztaltól, akkor elment. Otthon jobbára le tudta magát kötni, de sokszor rájött a hoppáré. Mivel fiú és van egy bátyja meg apja ezért amolyan játékverekedésekbe kiélte magát velük. De volt, h haragból is odavágott. A legrosszabb suliban volt. Nem bírt megülni, bekiabált, rosszalkodott. A tanár meg nem tudta ezt kezelni. A 90-es évek elején még inkább csak kezdtek megismerkedni a hiperaktívság fogalmával, így a tanár úgy bánt vele, mint egy idiótával. Holott a legokosabb volt az osztályban (ezt más tanárok is alátámasztották). Szóval a fegyelmezés az ráordibálásból, kiküldésből, pofonból, beírásból és folyamatos egyesekből állt. Ez sztem elég demotiváló mindenkinek. A tanár egyszer sem ült le vele kettesben, mindenki előtt szégyenítette.

Azt elhiszem, h a tanárnak is marhanehéz a helyzete. De ma már kapnak annyi támpontot a pszichológi előadásokon a fősulin, h biztos, h tudnának mit tenni, csak akarni kell.

Mást nem tudok javasolni, mint keress és olvass. Itt van pár könyv, talán ezek közt van használható is: [link]