Tényleg nem hiányzik neki a kutyája?

Mindkettőtöknek nagyon köszönöm a választ! Természetesen már fent van a netboardon, a menhelyeket, gyepmestereket, állatorvosokat is értesítettük, ahová csak lehetett kitettük a plakátokat, ill. készítettem kicsi, névjegy méretű papírkákat, amiket személyesen adtunk oda mindenfelé a kutyásoknak, idős embereknek (komoly adatbázisok :=) a szomszédokkal kapcsolatban), amerre csak jártunk. A postásnak is szóltunk, ismerősöknek küldtünk e-maileket azzal a kéréssel, hogy küldjék ők is tovább, amerre csak tudják, hogy minél többen tudjanak róla. Szóval, már csak annyit tudunk tenni, hogy tovább rójuk az utcákat, hátha valamelyik kertben ücsörög, illetve pótoljuk az esetleg letépkedett plakátokat és osztogatjuk a kis papírkákat.

De most nem is ez a téma, bocsánat, hogy elkanyarodtam. Szegény kisfiamat sajnálom. Nem tudom, nem lenne-e jobb, ha ki tudná adni magából a fájdalmát és nem egyedül küszködne vele. Ezért is beszélünk előtte minden megmozdulásunkról, minden hívásról (szerencsére sokan próbálnak segíteni), hogy lássa, mi is aggódunk és erről nem szégyen beszélni. Hát akkor hagyom őt. Csak azt sem akarom, hogy esetleg, miközben a kutyánkra fókuszálunk, ő csendben szenvedjen. Mégegyszer köszönöm a tanácsotokat!