A nagytesó hiányát hogyan lehet átvészelni a kórházban töltött napok alatt? Már most rettentően hiányzik, pedig még itthon vagyok.

:)

Hasonlóan érzek én is! Bármikor szülhetek és sokszor eszembe jut, mi lesz az én 20 hónapos kislányommal????? Igazából meg magam miatt "aggódom" mert hiányozni fog. Férjem azzal vigasztal, hogy úgyis el leszek foglalva az újszülött kisfiúnkkal, szoptatás, miegymás, nem lesz időm ilyenen agyalni. Valószínű igaza van :) Férjem, Anyum, Tesóm+unokaöcsém vigyáznak majd rá, felváltva, közösen, mindenhogyan, talán Apunak is lesz elég ideje unokázni. Szóval jó társaságban lesz, és tudom, hogy jól fogja magát érezni, de mégis... :) Úgyhogy megértelek!!!!! (nálunk az a nagy dilemma még, hogy jöjjön - e be a kórházba, vagy ne?????? egyikünk sem tudja, hogy lenne a helyes.....) Remélem, most is csak 3 napot kell bent lennem...

22hónap van a gyerekeim között. Éjjel jött rám a szülés, az volt az első éjjel, hogy nem együtt aludtunk. Nagyon hiányzott, alig vártam, hogy másnap legyen, és lássuk egymást. Minden nap bejöttek apával látogatni minket, nagyon jó volt. Nem sírt, neki is jó volt, hogy látott, fogta, hogy nem hagytam el, majd megyek haza. Olyan aranyos volt.

De hogy a másik oldalt is nézzük, nekem lelkifurim volt a pici miatt. A nagynak jutott belőlem 22 hónap "csak-anya", hogy csak ketten vagyunk. A picinek nincs ilyen, hogy "csak-anya", csak az a pár nap, amíg a kórházban vagyunk. Fogd fel így, ha hazamentek, akkor már hárman lesztek (+apa), de most foglalkozz csak a picikéddel, neki csak ez a pár kórházi nap jut CSAK belőled!