Gyerekvállalástól, házasságtól rettentően félek. Jogosan vagy csak eltúlzom? Mit tennétek? 32F

Amiket arról írsz, hogy nem tudnál bánni egy gyerekkel stb, szerintem mind szépen kialakulna, hiszen nem egy kamasz születik nektek...

Tedd félre a gyerek témát, és azon gondolkodj el sürgősen, hogy Ő-e életed párja?

Kicsit olyan szaga van, mintha csak megszokásból lennétek együtt. Vajon ha nem külföldön lennétek (ahol csak ti vagytok egymásnak támaszként, ahogy írod), akkor is együtt lennétek még?

Az szép dolog, hogy gondolkodsz az ő jövőjén, de szánalomra nem lehet egy kapcsolatot építeni.

Nem azért parázol a házasságtól, mert nem ő az igazi?

Hát ennyi minden jutott eszembe így elsőre.

Ha csak felszines beszélgetéseitek vannak és nem köt össze titeket a szeretet és a szerelem akkor a gyerek érkezése könnyen szét is szedheti ezt a kapcsolatot, tul azon, hogy Te jelen helyzetben még nem is szeretnél gyereket.

De legfőbbképp, ha nem akarsz még házasságot és gyereket akkor nem szabad belevágni. Szép dolog a a gyerekvállalás, de nehéz is és itt nem az anyagi részére gondolok.

Ha Te nem ott tervezed a jövödet/jövötöket ahol most éltek akkor az is egy vitaforrás lehet, mert amikor hazajöttök és a nullárol kell kezdeni..vagy majdnem onnan, akkor az életszinvonalbol is engedni kell.

Szerintem ha ennyire nem tudod elképzelni a jövöt babával és feleséggel akkor hagyd elmenni és majd lesz mindkettőtöknek más, és ne csináljatok a másik leendő kapcsolatábol lelkiismereti problémát.

Tehát először a kapcsolatotokat vizsgáljátok meg, hogy tényleg ti vagytok egymásnak az igazi????

Szia,

a pontjaidra külön :)

1. 4 éves kapcsolatot zártam le hasonló miatt. Szerettem, nagyon is, annyira, hogy szakítottam vele, majd 2 napig a szobámban sírtam emiatt. De tudtam, hogy jó döltést hoztam, mert már nem szerelemből szerettem. Én nem hiszem, hogy van értelme folytatnotok, pláne úgy, amiket a későbbiekben írtál (másak a nézeteitek, te még szakmailag is fejlődnél, ő már nem, stb.)

2. Én is külföldön élek, de már eszem ágában sincs hazaköltözni. Már van egy 6 hónapos kisfiam, aki tőlünk tanul magyarul, oviban kezdi a helyi nyelvet. Én itthon vagyok vele még, de már jövőre tervezem, hogy visszamegyek dolgozni.

Ha 4 év alatt nem sikerült otthonnak érezned az országot, akkor nem hiszem, hogy valaha fogod. Ha hazaköltöztök, nagyon sokszor fogod hallani a barátnődtől, hogy "én megmondtam, hogy maradjunk kint", mert nem fogtok tudni úgy megélni otthon, mint külföldön.

3. Szerintem nem vagy még érett az apaszerepre. Én úgy gondolom, el tudnád látni, és tudnál mit kezdeni egy kislánnyal (hidd el, minden apának Ő lesz a kis hercegnője), de ha esetleg te szeretnél szakmát tanulni, továbbképezni magad, de időtök, pénzetek a gyerek miatt nem engedi, neked eszedbe jutna, hogy hol tarthatnék, ha megvalósítom a terveim.

Összességében szerintem egyáltalán nem kéne együtt maradnotok, elsősorban a mély érzelmek hiánya miatt, másodsorban, mert teljesen máshogy gondolkodtok a jövőtökről. Valakinek engednie kell, de annyira mások az elképzeléseitek, hogy előbb vagy utóbb megbánná, hogy akkor engedett.

Szinte szó szerint ezt akartam írni mint az előtt em író csak anniyt hogy nekmnem volt ilyen kapcsolatom,de ez így nagyon gáz szerintem is.Ő akarja te nem az egyik dolgot,te akarod-ő meg nem a másikat.Két ember között meg kell a vonzalom,együttérzés,közös gondolkodás,közös célok.Szerintem mind ketten tudjátok hogy külön kéne lennetek de egyikőtök se mer lépni mert már megszoktátok egymást.És bocsi lehet azért is mert fiatal vagyok de nem hiszem hogy olyan könnyű 32-34 évesen hamar komoly kapcsolatot találni.....Azért én drukkolok.

24N 2 éves kisfiúval

Szomorú ilyet mondani, de szakítsatok. Engedd el, add meg neki az esélyt, hogy mással boldog lehessen,mert nyilvánvalóan Veled csak időzített bomba a kapcsolat. Sajnálatra, szánalomra, megszokásra nem szabad házasságot, gyerekvállalást alapozni.

Ettől függetlenül idővel azért a gyerekkérdéshez fűződő hozzáállásodat is rakd majd rendbe magadban. Akkor, amikor már nem "lebeg Damoklész kardjaként feletted", hogy olyan tegyen apává, akit nem szeretsz. Lehet, hogy csak ettől a hölgyeménytől nem akartál gyereket, és ezért voltak az averziód? Vagy egyszerűen csak ismeretlen terület, és ezért tartasz tőle? Vagy az életformádat, a szabadságodat félted?

Abból, ahogy írsz, nem tűnsz érzéketlen embernek, szerintem igenis tudnál JÓ apa lenni. Csak most a körülmények még nem erre játszanak.

Az 1.) pont felénél abbahagytam az olvasást. Ez veszett fejsze nyele. Hagyd a francba a csajt, és légy szerelmes!!! Mi lesz veled 30 év múlva, ha most is ilyen nyomott kapcsolatban vagy?

Persze, nincs tűz végig, de ez sok...