Mit tegyek, hogy jobban bízzon bennünk az örökbefogadott kicsink?

jaj, minden üzidet megkönnyezem, van egy pici fiam és ő jár a fejemben h ő is mennyire törékeny kis lény és h mekkora felelősség egy gyereket hozni erre a világra, mert mi van ha történik velünk valami......de kívánok nektek sok boldogságot, szerintem a szakember segíteni fog, meg ez nagyon szép szeretet ami árad a szavaidból minden jeget megtör

Nagyon aranyos a történetetek, megkönnyeztem én is a karácsonyi sztorit, a Nikisen pedig mosolyogtam. :) Nekem is meghalt az anyukám 3 éves koromban, de nem is emlékszek szinte semmire róla :( Én nem kerültem nevelőszülőkhöz, de nagyon örülnék, ha ilyen anyukám lenne, mint te. :) Úgy gondolom, nagyon jó helyre került ez a kislány és ti hosszas, kitartó küzdelem árán, de újra visszaterelitek a dolgot a normális kerékvágásba. Remélem minnél előbb javul a helyzet és rendeződik a kicsi lelkivilága. :)

Köszönöm a történetet és szívesen meghallgatnám még a többit is. Van olyan benyomásom, hogy nincs tisztában az anyukájának a halálával kapcsolatban, hogy ő nem tud eljönni többé. Ám azt elmondhatod,hogy te amolyan pótmama vagy és mindent megteszel, hogy az édesanyja büszkén nézhessen rátok az angyalok közül. Bár én csak találgatok, majd a pszichológus segít rendbe tenni a dolgokat. Az viszont javaslom, hogy ne rendelőintézetbe vidd és ne pszichiáterhez. A rendelőintézetbe rengeteg gyerek jár, túl sok, hogy mindenre legyen idő. A pszichiáter pedig többnyire csak gyógyszert ír, ami ugye a problémát nem oldja meg. Ha megtehetitek magán rendelőbe, vagy a helyi nevelési tanácsadóba menjetek. Pozitív, hogy sikerült felcserélni a képzelet béli barátot egy kézzel foghatóra. Nagyon jól rátaláltál a barátjára Nikire. :)

Hát engem is örökbefogadtak de én teljesen bizom a szüleimben. Ez azért is van mert már csecsemőkorom óta nevelnek. Drukkolok nektek hogy boldogan éljetek és a kisgyermeknek is hogy a szomorúság melett boldogsággal teli élete legyen.

tegnap 16.25-ös és ma 8.53-as örökbefogadásra váró anyukajelölt vagyok. döbbenten olvastam az elefántos sztorit:képzeld,engem Nikinek hívnak!!!

Mindenképp kérj orvosi segítséget,nem fogja tudni egyedül feldolgozni.Én biztos, hogy elvinném.Ha már egy éve nálatok van,akkor már jobbanéreznie kellenne, hogy bennetek megbízhat,ti nem bántjátok, szeretitek.Biztos érzi is, csak elnyomja magában az előző negatív élmények miett.Egy gyerekpszichiáter tudna segíteni.Beszélj a gyerekorvossal,ő majd tud ajánlani dokit.Sok sikert,drukkolok, dícséretes, amit tesztek.

Kérlek ne haragudj, amiért segíteni nem tudok, de muszáj leírnom, minden egyes mondaton elsírtam magam, annyira szép és szomorú ez egyszerre. Jó látni, hogy vannak még ilyen emberek a világon, mint te, a kislányodnak hatalmas szerencséje van egy ilyen anyukával.

Annyira megható amiket írtál, hogy végigbőgtem, aztán bementem az alvó kislányomhoz, megpusziltam, megöleltem és kérem a Jóistent, hogy segítsen meg, hogy fel tudjam nevelni egészségben az én drágaságomat. Már ezelött is sokszor eszembe jutott, hogy nehogy velem valami történjen, mert akkor mi lesz az én drága kislányommal. Ezt a kislányt a Jóisten biztosan Nektek szánta és kívánom, hogy adjon hozzá elég erőt, egészséget, hogy fel tudjátok nevelni szegénykét, több csalódás, bánat már ne érje! Kérlek mindenképpen írjál a fejleményekről, szerintem mindannyian nagyon kíváncsiak vagyunk és nagyon szorítunk! Puszi Nektek! Timi