Mit tegyek, hogy jobban bízzon bennünk az örökbefogadott kicsink?

hát szerintem sok türelem és esetleg egy pszichiáter

szerintem is a türelem. beszéljetek hozzá sokszor kedvesen, esetleg próbáljatok meg leülni és elmagyarázni neki valahogy hogy nem kell semmitől félnie (bár nemtudom egy 6 éves kislánynál ez mennyire használ-egy próbát azért megér)

mi még előtte állunk ennek,valamivel kisebb kislányra várunk,de erre is felkészültünk lelkileg,hogy egy bántalmazott,bizalmatlan kicsi kerül hozzánk. ugyan eddig azt gondoltam,egy év elég lehet a bizalom kialakításához,de úgy tűnik,ti vagytok az ellenpélda.a pszichológus beválhat,de igazán biztos,hogy csak a szeretet fog segíteni a problémátokon. a kisebbik cicánk is rettegős volt,amikor a tenyésztőtől hozzánk került,mert ott bántották,azt hittük,sose fogad el bennünket,mindentől halálra rémült és fújt. nála ez három évig tartott,most már tökéletes a bizalom,kiterülve fekszik a szoba közepén. sokáig hiába próbálkoztunk mindennel,aztán egyik napról a másikra elkezdett hozzánk bújni,meg sírni utánunk éjszaka. tudom,hogy nem pont ugyanaz a kettő,de valamennyire edzésben vagyunk ezáltal.

Ne félj, az orvostól nem fog megijedni, ilyen esetben viszont valószínűleg csak ő tud segíteni, mivel a kislány sajnos lelkileg sérült. Nem egészen normális, hogy ennyire fél, de inkább az, hogy saját magát harmadik személyben szólítja. Vigyétek el gyeremek pszichológushoz, ártani nem fog. Sok sikert

1. jaj, tényleg annyira szívszorító lehet, de szerintem kitartással meg fog bennetek bízni....vannak jó orvosok, szerintem sokat segítene, csak egy kis beszélgetés, nem valami nagy agyturkászásra gondolok, rajzoltatja őt, meg vannak módszerek, h feltárja ami a kis lelkében van......egy év egyébként szerintem még nem olyan sok......sok sikert nektek, hamarosan érezni fogja ő is h végre jó helyre került!!!

Érdemes lenne keresni egy jó pszichológust aki ért a gyerekek nyelvén. Ez olyan a gyereknek, mint egy beszélgetős néni. Nem fehér köpenyes és még kedves is. Szegénykém öt és fél éve alatt megtapasztalta a poklot. Meghalt az egyetlen lény akihez kötődött és aki őt szerette. Ő ott meg is rekedt, ott maradt. A gyászt sem dolgozta fel, ráadásulolyan családhoz került ahol nem segítettek neki. Ha újra önmaga lenne az fájna. Akkor szembe kellene néznie mindazzalami vele történt.Öt és fél éves és eddig nagyon sok rossz érte. Ezt nem lehet egy év alatt meggyógyítani segítség nélkül. Pszichológus segíthet neki megérteni és feldolgozni mindazt ami vele történt és segít kinyitni a kaput a kis lelkéhez. Örülök, hogy ez a kislány olyan szülőket kapott amilyeneket megérdemel. Akik törődnek vele és szeretik. Nem utolsó sorban pedig elfogadják olyannak amilyen. Sérülten, kiszolgáltatottan. Sok idő kell amég rájön, hogy most már nincs mitől tartania. Nem ütitek meg és nem viszitek vissza, hanem hozzátok tartozik. Csak továbbra is mond el neki, hogy mennyire jó, hogy veletek van, mert pont ilyen kislányra vágytatok mint ő.

Utolsónak teljesen igaza van. Ez a kislány sajnos megjárta a poklot is és nem tudja feldolgozni édesanyja halálát. Az Ő érdekében forduljatok szakemberhez, mert magától nem fogja tudni megoldani és ezért bennetek sem bízik, így ti sem tudtok neki segíteni.

Fordulj vele orvoshoz. Nem kell neked odavinned. Van rá mód hogy az orvos menjen hozzátok látogatóba. A kicsinek nem kell tudnia hogy doki a látogató. Így nem fog szorongani a dokitól és korrektebb a diagnózis. A kicsinek pszichiáter és pszichológus is kellene. Valószínűleg kaptok egy komplex diagnózist (összetett több feladatot, ellátást igénylő) de a lényeg az lesz hogy időre van szüksége és szeretetre. Ebben asszem nincs hiány. Sok sikert.