Ha örökbefogadott gyermeked lenne, aki nyílt örökbefogadással került hozzátok hogyan beszélnél neki az anyagi probléma miatt őt örökbeadó vér szerinti anyukájáról?

Ha ennyire érdeklődő, akkor nyíltan elmesélnék neki mindent.

Miért döntött az eredeti anyukája arról, hogy örökbe adja, hogyan találtatok egymásra, hogyan kísértétek végig a hölgy terhességét, etc..

Én még azt is megkockáztatnám, hogy összehoznék egy találkozót.

Bár kérdés, hogy a gyerek hogyan reagálna!

Érdemes lenne szakemberhez fordulni mert elég komoly dolog nevelési tanácsadó vagy ott ahol intéztétek az örökbefogadásdt biztos van olyan orvos vagy csoport ahol pont ilyen problémákkal foglalkoznak.

[link]

2,5 éve fogadtuk nyílt eljárásban örökbe a fiunkat.

Ő még nem kérdez,nem beszéltünk róla vele eddig, tehát csak a terveimet, elméletemet tudom megosztani. (Előttünk jártok ebben...)

Szóval mindenképp azt kell éreznie, hogy nagyon szerette őt a vér szerinti anyukája, ezért azt akarta, hogy a legjobbat,a legtöbbet kapja mindenből.Mivel ezt ő nem tudta megadni (anyagiak,háttér miatt), így döntött. Nehéz ez, mert én sem tudom elképzelni, hogy lemondjak a gyermekemről, történjen bármi. De ha azt mondjuk a gyerkőcnek,hogy anya felnevelhetett volna,ha akar,akkor azt fogja gondolni, hogy ő valami nagyon rossz, akitől meg kellett szabadulni.Nem csak a szülőanyját,de önmagát is utálni fogja.

Szerintem akármilyen jól igyekszünk kezelni ezt a helyzetet,szorongani fog egy ideig,míg fel nem fogja teljesen,hogy is vannak a dolgok. A legtöbb amit tehetünk,hogy szeretettel beszélünk arról az emberről,aki a döntésével hozzásegített ahhoz, hogy anyává válhattunk.

Én egy életre hálás vagyok a fiam vér szerinti szüleinek. Szomorú, hogy egy pár életének legtragikusabb döntése kellett a mi boldogságunkhoz.

Azt pedig, hogy összehozzatok egy személyes találkát,szerintem még korai.Én a kamaszkorra hagynám. Ez semmiképp sem úszható meg trauma nélkül, ráértek vele.

Minden jót nektek!