Másfél éves gyerek nevelésével kapcsolatban lehet nevelési tanácsadóhoz fordulni?
igen, lehet, de itt nem a gyerekkel van baj, hanem veled. a dackorszakot ha izomból akarod lereagálni, üvöltéssel, akkor aztán majd éri trauma a gyereket. minál inkább üvöltesz, annál inkább hisztis lesz ő. ez életkori sajátosság, rájött hogy van saját akarata, amit mindig érvényesíteni akar, mert az miylen jó, függetlenül attól, hogy pontosan tudja, hogy mit szabad és mit nem. és igen, játszik veled, meg akarja tudni, hogy mi az amit lehet ha sokat próbálja, és mi az amit viszont sosem. és ezt tőled kéne hogy megtanulja, de nem azt kellene látni a hogy te az anyukája, a legbiztosabb pont az életében 8elvileg) kiakadsz üvöltesz bömbölsz. neked kéne a higgadtság szigetének lenned, amikor ő tombol, mert hidd el, ez számára is ijesztő. tudom, miről beszélsz nekem is hasonló korú kislányom van, és van hogy annyira feldühít, hogy legszívesebben addig ráznám amíg van benne szusz...de hát ezt így nem lehet kezelni. nem mondom hgy nálam sosem szakad el a cérna, de a mi szoszédaink bizony nem hallanak nap mint nap üvöltözést, pedig az én poronytonm a nehezebb esetek közé tartozik.
amit én javaslok: türelem, türelem türelem. amit nem muszáj mindenáron megtiltani, azt ne tiltsd meg, amit viszont igen, mert veszélyes, azt igen. én most tanítom neki, mi az hogy "itt a vége", "ez az utolsó", "midjárt" stb....nem áltatom magam, lesz ez még rosszabb is, persze, de majd kinövi, ha megfelelő reakciót kap, ami nyilván nem az üvöltözés. még valami: sokan úgy állnak hozzá: na te büdös kölök, mjd én mehgtanítom neked, ki az úr! ez sztem nem vezet sehová. nemazt akarom megtanítani neki, hogy nem lehet önálló akarata. lehet, de tudnia kell kompromisszumot kötni. ha én megengedem neki, hogy 60x felmenjen-lemenjen a lépcsőn, akkor ő meg legyen szíves ha azt mondom, ez az utolsó, akkor jöjjön, és ne kezdjen játszmákba. na itt nem ismerek tréfát. előre szólok, hogy még mehet kettőt, vissza is számolok, aztán ha vége, vége, és megyünk. valamit valamiért. nyilván még nem teljesen érti hogy mi van ,de majd megérti és egyre kevesebb harc lesz ilyeneken. már látom a javulást egyébként.
nem egyszerű menet, de meg kell lennie.
Hm. Szóval leülök, mondom neki hogy nem foglak kergetni, ha úgy gondolod idejössz és felöltözünk. Erre odahozza a ruháit, de amikor rá akarom adni, megint csak elszalad. Egy idő után nagyon idegesítő, alsó hangon 30 perc egy öltözködés, pelusozás. Ha elkapom a frakkját és kényszerrel felöltöztetem, akkor meg sír, vergődik, kiborul. Az egész cirkusz miatt nem tudunk időben kimenni az udvarra, sétálni, nem érünk oda zenebölcsibe, stb., borul a napirend, csúszik az ebédfőzés, későn kerül ágyba délután, persze fáradt és kiborul.
Evésnél folyton ledobálja a kanalát, hajigálja az ételt ha olyanja van. Jó, visszaadom neki 3x. Negyedikre nem, erre jön az üvöltözés és addig nem eszik tovább, amíg oda nem adom neki amit akar. Na de akkor megint földhöz vágja. Ha elrakom a kajcsit hogy jó, akkor befejeztük, elkezd "nyüszíteni" és mutogat a tányérra, mint egy kis éhező madárfióka. Persze elkezdem tovább etetni és kezdjük elölről.
Amikor pusztítja a berendezést a lakásban és rászólok, leguggolok, megfogom a kezét, mondom hogy nem szabad, stb., akkor csak azért is még egyet üt a bútoron, csavar egyet a tévé gombján, stb., közben dacosan néz rám.
Kb. így telnek otthon a napjaink.
50 éves vagyok, 3 gyereket neveltem (leginkább egyedül). Most a 9 hónapos unokám és szülei velünk élnek. Hát mit mondjak, imádnivaló, de eszméletlenül akaratos és durocell baba.
Lehet, hogy a kor teszi, de én a hozzászólásokba kevés olyat olvastam, amit én vallok:
Az én meglátásom szerint, elsősorban magad kell helyrerakni. Pedig erre utaltál is, tehát van önkritikád. Mehetsz te akár milyen picológushoz, ha neked kétségeid vannak.
Először is. A gyerekeket nevelni kell, és felkészíteni az életre ! Vonatkoznak rájuk szabályok. És azt nekünk kötelességünk megtanítani és betartatni velük. Ettől még szereted ! Sőt, szerintem az a szülő szereti igazán a gyerekét, aki nem old meg helyette mindent, hanem a szeme sarkából figyeli a korának megfelelő feladatok megoldását, és rá kell vezetnünk őket. "Le kell süllyednünk" az ő szintjükre. Legugolni, szemébe nézni, totál "emberszámba" nem üvöltözve !!! megmagyarázni neki a dolgokat. Ezenkívül próbáld meg lekötni a figyelmét. Adj neki megfelelő kis feladatokat, és dícsérd !!! Vagyis kösd le a figyelmét ! Ja, és a dalolás csodára képes még pelenkázás közben is ! Hidd el !
Szurkolok neked! Magad tedd tisztába először, és ne kiabálj, annak semmi értelme! Ha több kettőnél, legyen egy bünti sarok, és kiabálás nélkül csak ültesd be pár perce, nyugodtan, halkan elmondva neki, hogy ez helytelen, és most itt maradsz pár percig. Vagy tedd be a járókába ... de tényleg csak pár percre. Ha "szökik", tedd vissza higgadtan a bünti helyre, amig el nem fogadja, hogy tényleg helytelenül viselkedett. Ha megbékélt, szeretgesd meg !!!!
Egyébként egyértelmű, ő az úr a házban. De ennek nem így kellene lennie. Család legyetek ! És ez kizárólag tőled függ. És a többi családtag ne igya kárát !
Legyél szülő !!!! És ez szolgálja a gyerekek érdekét.
Sok sikert!
Jó, hogy írtál példákat. Öltözésnél, sajnos az időt rá kell szánni.. Ám lehetsz következetes.Szólj neki, hogy nem szereted, hogy szaladgál, ha nem öltözik azonnal,megbünteted.Tuti el fog szaladni. Akkor megfogod, berakod a sarokba, leguggolsz hozzá mélyen a szemébe nézel és közlöd vele, hogy 2 percig ott kell maradnia büntetésben, mert nem öltözött. Nem fog ott maradni. Ez először mindig türelem játék.Utána mész, szó nélkül visszarakod a büntibe. Ordít majd és toporzékol,de addig visszarakod amíg le nem tölti a maga kis idejét. Akkor odamész, szintén mélyen a szemébe, és elmondod,
hogy azért büntetted meg, mert nem fogadott szót, nem öltözött amikor kérted. Kérd monja,
hogy bocsánat, majd ölelgesd meg. Utána mondd neki, hogy most felöltöztök és sétálni mentek.Meglepődsz milyen könnyen leesik neki. Evésnél amikor meg kapja kanalat mond el neki, hogyha ledobja nem kapja vissza. Na és akkor ha ledobja ne add neki vissza. De nem ám!
Te vagy a főnök, nem az a kis csibész. Ha nem eszik tovább akkor éhes marad,egy étkezés kimaradhat. Ilyenkor mutogathat, hogy éhes, majd annál jobban esik az ebéd,
uzsi, vagy vacsi. A tv gombcsavarásnál ugyan az mint az öltözésnél elmondod, hogy ezt nem szabad mert elromlik a tévé és ha még egyszer megteszi, megbünteted. Megteszi, te berakod a sarokba.Ő üvölt, de előbb utóbb abbahagyja. Vedd át a hajó irányítását, mert te vagy a kapitány és nem az a kis pelenkás bajkeverő. Két három napig ha nagyon
nyugodt és következetes leszel meg látod, hogy mennyit fog változni majd.
Három csemetém van, próbálkoztak is minden félével. A gyerekek mindig kipróbálják, hogy meddig mehetnek. Feszegetik a határokat. Ám csak akkor mennek messzire,
ha megengedjük nekik.
Sokan írtak már neked sok félét.
DE minden könyv ezt fogja mondani amit én kérdezek Ki irányít? Ki a felnőtt te vagy ő?
Úgy látom az öltözést játéknak teninkti. Változtass ezen kikészíted a ruháit néhet egy mesét utána öltözés. Ha nem akkor nincs mese és nem együnk sehová. hiszen nincs felöltözve. Ha addig jutottál el,hogy éppen csak pelusban vna akkor marad úgy. Te pedig meny a dolgodra a konyhába pl.
A kaja ha ledobja a kanalat megfogod elmondod nem szabad.. ha megint akkor szigorúan a szemébe nézel. S ha egyszer eltetted akkor eltetted a kjaát.. ne enged már,ohgy őirányítson. S mnidnnel így..
tudom miylen két akaratos fiút nevlek és megtanulátk a szaáblyokat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!