Velem és a gyerekemmel van baj vagy a körülöttem lévő emberekkel?

Te magad irtad, hogy a gyereked nem fogad szot.

,,ne rohanj el,ne vedd a szádba,ne boritsd ki,ne dobald homokkal a többieket,ne vágd kupán lapáttal,ne vizezz,ne masszázs fel,ne menj bele a sarba,ne gyere ki az etetoszekbol...Ezekben nem fogad szót"

Rakerdeztel, hogy ezekert meg kellene-e buntetned. A kovetkezo mondatodban kifejtetted, hogy a tobbi anyuka idomitott allatot csinal a gyerekbol, mert ,,hazaviszi a játszótérrel,mert nem úgy csinált valamit ahogy ő akarta,bezárja a szobaba amikor hisztizik v csak sír valamiért,nem kap turorudit amiért nem jön mellette az úton"

Azt is irtad, hogy mindenki elmenekul ha a jatszoterre mentek.

Leirtak szazan, hogy amit te idomitasnak nevezel, azt masok nevelesnek hivjak. Ha te is ezt tenned, a te gyereked is szot fogadna es masok nem menekulnenek fejvesztve eloletek.

Most pedig kikerted magadnak, hogy marpedig a te gyereked a tokeletes. Hat rendben van, gondold igy es tegy belatasod szerint. Csak keruld el a tobbieket a jatszon mert ok nem igy gondoljak.

Kicsit magamra ismertem a leírásodból, mert az én fiam is hasonlóan viselkedett kétévesen. Iszonyatosan kellemetlen volt vele játszótérre menni, mert rendszeresen bántotta a többi gyereket, ugyanez, verte őket, a hajukba markolt stb. Emellett pedig ő is egy igazi energiabomba volt.

Nekem ezt a következőképpen sikerült kezelnem: végiggondoltam, mi az, amit nem szabad tolerálni, és mi az, amiben lehet engedni neki. Ha esett az eső, kapott gumicsizmát, és felőlem ugrálhatott a pocsolyába. Forró nyári napokon vizezhetett a játszótéri csapnál. Engedtem csúszdázni, mászókázni már 2 évesen is, soha nem történt semmi baja.

A lényeges dolgokat viszont nagyon szigorúan kezeltem. A verekedést először én is megpróbáltam az általad említett bocsánatkérős módszerrel lerendezni, de amikor ez láthatóan nem használt, bekeményítettem, és rászoktunk arra, hogy az első támadás után hazamentünk. Nem egyszer kellett ezt megcsinálni, de néhány eset után belátta, hogy a dolgoknak következménye van. Emiatt soha senki nem is neheztelt ránk a játszón, mert látták, hogy rajta vagyok az ügyön, és megszólás helyett inkább szurkoltak. És sikerrel jártam, mert nem csak hogy leszokott a verekedésről, de 3 éves korában az óvónő már "kiemelkedően jólnevelt"-nek nevezte.

Az is létfontosságú, hogy az úton melletted menjen, ezt neked is be kell látnod! Persze nem mindegy, hogy egy forgalmas út mellett vagy egy parkban sétáltok, ez utóbbi helyen nyilván megengedhető egy kis szaladgálás, de vagy így vagy úgy meg kell neki tanítani, hogy bizonyos helyeken csak melletted, a kezedet fogva mehet. Ha idomítással, akkor idomítással. Akkor is, ha 2 éves.