Van innen visszaút?

Eljutottam arra a pontra, hogy lemondok lányomról. 13 éves. Én már nem bírom, ami 5-6 éve megy. Hazudik, mint a vízfolyás ezzel folyamatosan szégyenbe hozva engem és megbántva engem, mivel nekem is folyton hazudik! Tiszteletlen, rendetlen, lusta és iszonyatosan hálátlan. Nem tudok vele mit kezdeni. Eszköztelen vagyok és nem akarom minden napomat idegbetegen leélni.

Egyedül nevelem. Az apja évente-kétévente egyszer látja. Egyáltalán nem érdekli. Én dolgozom, hogy mindenünk meglegyen a családom támogat, hogy a lehetőségeinken felül meglegyen mindene. Nem, nem pénzzel próbálom nyugtatni a lelkiismeretem, hanem hogy ketten el tudjunk menni közös programra.

Amit elvárnék: mindenből legyen 2-es a suliban, ne csináljon kuplerájt a lakásból, beszéljen velem normálisan. Nem sikerül! :( Minden nap takarítok, de mire hazamegyek egy szegénytelep jobban néz ki, mint a lakásunk. :( Ha beszélek hozzá, forgatja a szemeit, pofákat vág, hátatfordít és elmegy. Van olyan, hogy nem hajlandó elmenni iskolába én meg nem tudok elindulni dolgozni, mert nem hagyhatom otthon. Nem érdekli, hogy kirúghatnak, amiért mindig kések és akkor az utcára kerülünk mert én a fizetésem állja az albérletet.

Próbáltam családterápiára járni vele, pszichiáterhez, pszichológushoz vinni, de szerintük nincs vele gond. Úgy, hogy már öngyilkossággal fenyegetőzött.

Az osztálytársai utálják, egy barátja sincs. Hiába próbáltam vele beszélgetni, hogy hogyan kéne változtatni, hogy be tudjon illeszkedni, de semmi. :(

Iszonyatosan sajnálom, amiért nem érdekli az apját és utálja az összes osztálytársa! Mellette álltam, mindenben segíteni, hogy ne legyen ilyen magányos és szomorú, de napi szinten belém rúg, fájdalmat okoz, mert direkt azt mondja, azt csinálja, amivel tudja, hogy fájdalmat okoz, úgyhogy belefáradtam! Tudom, hogy egy anyának szeretnie kell a gyerekét, de csak azt tudja, hogy milyen 5-6 éven keresztül olyannal élni, aki bántja lelkileg, aki átélte!