Van innen visszaút?
Eljutottam arra a pontra, hogy lemondok lányomról. 13 éves. Én már nem bírom, ami 5-6 éve megy. Hazudik, mint a vízfolyás ezzel folyamatosan szégyenbe hozva engem és megbántva engem, mivel nekem is folyton hazudik! Tiszteletlen, rendetlen, lusta és iszonyatosan hálátlan. Nem tudok vele mit kezdeni. Eszköztelen vagyok és nem akarom minden napomat idegbetegen leélni.
Egyedül nevelem. Az apja évente-kétévente egyszer látja. Egyáltalán nem érdekli. Én dolgozom, hogy mindenünk meglegyen a családom támogat, hogy a lehetőségeinken felül meglegyen mindene. Nem, nem pénzzel próbálom nyugtatni a lelkiismeretem, hanem hogy ketten el tudjunk menni közös programra.
Amit elvárnék: mindenből legyen 2-es a suliban, ne csináljon kuplerájt a lakásból, beszéljen velem normálisan. Nem sikerül! :( Minden nap takarítok, de mire hazamegyek egy szegénytelep jobban néz ki, mint a lakásunk. :( Ha beszélek hozzá, forgatja a szemeit, pofákat vág, hátatfordít és elmegy. Van olyan, hogy nem hajlandó elmenni iskolába én meg nem tudok elindulni dolgozni, mert nem hagyhatom otthon. Nem érdekli, hogy kirúghatnak, amiért mindig kések és akkor az utcára kerülünk mert én a fizetésem állja az albérletet.
Próbáltam családterápiára járni vele, pszichiáterhez, pszichológushoz vinni, de szerintük nincs vele gond. Úgy, hogy már öngyilkossággal fenyegetőzött.
Az osztálytársai utálják, egy barátja sincs. Hiába próbáltam vele beszélgetni, hogy hogyan kéne változtatni, hogy be tudjon illeszkedni, de semmi. :(
Iszonyatosan sajnálom, amiért nem érdekli az apját és utálja az összes osztálytársa! Mellette álltam, mindenben segíteni, hogy ne legyen ilyen magányos és szomorú, de napi szinten belém rúg, fájdalmat okoz, mert direkt azt mondja, azt csinálja, amivel tudja, hogy fájdalmat okoz, úgyhogy belefáradtam! Tudom, hogy egy anyának szeretnie kell a gyerekét, de csak azt tudja, hogy milyen 5-6 éven keresztül olyannal élni, aki bántja lelkileg, aki átélte!
Kedves 9-es! A nevelési tanácsadót érdekli a legkevésbé! Kiadtak egy szakvéleményt, hogy tanulási nehézségei és viselkedési, beilleszkedési, tanulási zavarai vannak és ennyi. Ezzel törölhetem ki a fenekem. Az iskolában is semmibe veszik. Semmilyen könnyítést nem kap. Hiába mentem az osztályfőnökökhöz az évek alatt és az igazgatóhoz is. Mióta kezelték a pszichiátrián, kegyelemből jobb jegyet kap, hogy ne bukjon meg. Ennyi.
Nem tudom, olvastad-e, leírtam, hogy hordtam pszichológushoz, de semmi értelme nem volt, mert szerintük okés. A családterápiára nem volt hajlandó eljárni.
Kedves kérdező, még egyszer feltenném én is a kérdésem:
- Hány alkalommal voltatok pszichológusnál és hol?
- Pszichiátriára hogy került be?
- Mennyi ideig volt bent és milyen diagnózissal?
_ történt-e ott szülő konzultáció is?
A nevelési tanácsadóban kértél-e terápiát is, vagy csak vizsgálatot?
Válaszok:
- Hány alkalommal voltatok pszichológusnál és hol? 2 éven keresztül heti rendszerességgel. Szóval, kb. 100. Persze, szünet, betegség, szabadság miatt kicsit kevesebb.
- Pszichiátriára hogy került be? Öngyilkossággal fenyegetőzött.
- Mennyi ideig volt bent és milyen diagnózissal? 2 napot volt bent, aztán hívtak, hogy menjek érte, mert nem tolerálják a viselkedését! Én már ettől ki voltam, hogy mi az, hogy egy pszichiátrián nem tolerálják a beteg viselkedését... Záró szerint egészséges.
_ történt-e ott szülő konzultáció is? Csak kikérdezték az anamnézist.
A nevelési tanácsadóban kértél-e terápiát is, vagy csak vizsgálatot? A helyi pszichiáterhez küldtek, ahova utána jártunk. Fejlesztést kap onnan a suliban tartott alkalmakon.
2 éves terápia tinilánynál nem szokott működni. Mire szerződtetek a pszichológussal? Miért húzódott el ennyire, ha "nincsen semmi baja"? Klinikai szakpszichológus és pszichoterapeuta is volt együtt? (szakmai kompetencia miatt kérdezem)
- A pszichiátriáról bizony el lehet tanácsolni beteget, ha a beteg nem tartja magát a jó előre tisztázott keretekhez és szabályokhoz. Ha nem tartja be az osztályon rá is kötelező szabályokat, akkor segíteni nem lehet neki. Kizárólag akkor tarthatják bent, ha ön és közveszélyes, tehát zárt osztályra tartozik.
A terápiás keretek szigorúak éppen azért, hogy a terápia működjön. Ha a beteg játszmázik, határokat dönt és ezzel együtt állapota nem indokolja a zárt osztályos kezelést, akkor megköszönik az eljövetelét és hazaküldik. Erőszakkal senkit sem lehet megmenteni. Bizonyára a lányodnak nem volt meg a kellő motivációja a változtatásra, együttműködésre.
A nevelési tanácsadóban is azért javasolták az orvosi kezelést, mert látták ennek a szükségességét.
A problémád valóban komoly, de pont ezért internetes kereteken keresztül nem lehet megoldani sajnos.
Az egész viselkedészavar okát nem ismerjük. A terápia is nagyban függ az okozattól.
A kérdés, hogy a lányod így jól érzi-e magát a bőrében, vagy nincsen semmi szenvedésnyomás rajta? Amíg nincsen kellő nyomás, addig kevés a motiváció a változtatásra is.
A pszichiátriai kezelést és a pszichoterápiát meg lehet még egyszer próbálni, ha sikerül elérni nála valahogy, hogy együttműködjön. (neki is sokkal könnyebb lesz így az élete, vagy ez a feltétele a családban maradásnak stb)
Nem tudom, hogy hová valósiak vagytok. A pszichiáter konkrétan írt diagnózist a papírra?
Neked meg szülőkonzultációkat javasolnék, ha Pestiek vagytok tudok szakembert ajánlani. Ha te változtatsz az eddigi módszereiden, akkor ő is változni fog. A konkrétumokat részletesen kell átbeszélni a szakemberrel.
Zárt osztályra vitték be, mivel öngyilkossággal fenyegetőzött. Hát, szerintem felelőtlenség volt 2 nap után kiengedni, akárhogy is nem tetszik a viselkedése a dokinak!
Változtattam a módszereimen, de nem ért semmit. Nem változott semmi.
A pszichológussal nem szerződtünk semmire. Szerintem egy semmire kellő volt a nő! Azt mondta, hogy kivetítem a lányomra a gondjaimat, nincs is semmi baja. Ehhez képest kétszer nagyon komoly életveszélybe hozta az öccsét vagy hogy mondjam... Kétszer olyan helyzetet teremtett, hogy másodpercek kérdése volt az élete!
Ha jól gondolom, ADHD-s a lányod. Az én kisfiam is az, és ő sem egyszerű eset (szintén elsőszülött, ami miatt eleve "irányító" típus.
Tisztában van a tettei rövidebb/hosszabb távú következményeivel, szoktatok erről beszélni? Pl. mi történik, milyen lesz a jövője, ha nem jár iskolába, nem tanul, mi lesz, ha elveszted miatta a munkádat, nem tudjátok fizetni az albérletet...
Szoktad hagyni, hogy néha meg is tapasztalja a tettei közvetlen következményét? Vagy inkább kimagyarázod, kivéded mások előtt?
Vannak jó pillanatai, amikor tud kedves lenni, vagy legalább normálisan viselkedni, amikor lehet vele veszekedés nélkül beszélgetni, esetleg megígéri, hogy megváltozik?
2 vagyok.
Valóban a zart osztályon ha nem közveszélyes másokra kiengedik. Van nyitott osztály is de itt is ha a lányod úgy tűnik hogy szinészkedett elbocsájtották.
Az én tesóm mikor zárt osztályon volt leszedálták gyógyszerekkel. De Ő veszélyes volt magára és a körülötte levőkre. 2 hónapig volt zárt osztályon majd 1 évig nyitott osztályon. Itt Debrecenben.
Azóta is gyógyszert kell szednie. Antiszociális, alkalmatlan a munkára, a beilleszkedésre meg mindenre. Ráadásul lassan 5 éve iszik és még csak 30 éves lesz. Tehát ahogy irtam elég régen kezdődtek nálunk is ezek a gondok.
Sajnos az van hogy a lányodnak is gyógyszeres kezelésre lenne szüksége. Tudom hogy képzelem én hogy leszedálnék egy 13 évest de kell. Ezekkel a gyógyszerekkel lehet úgymond a világba vissza hozni.
Mondom mit szed tesóm: antidepresszánst, nyugtatót.
Egy iskolát nem végzett el normálisan. Az érettségit se.
Lesz majd egy pont amit ki kell várnod és a lanyod annyira elfajul hogy hivnod kell a mentőt. Ezután már nem mondhatják hogy egeszséges, sem azt hogy te csöszted el.
Nálunk a pont az "I" re ott volt mikor kifestve pucéran mászkált a lakásban. Ez volt az utsó csepp anyám poharába amikor ráhivta a mentőt és rájöttek hogy tényleg nem 100-as a gyerek.
Addig kb hüly..nek néztek minket mert azt hazudott amit akart.
Pl felhozta a kutyát en szóltam az állatvedősöknek vigyék el erre vissza hivta hogy nem megoldótt a helyzet. Ezt eljátszotta kb 5x.
Majd kitörte a nagyszoba üvegét lábbal mert nem kapott pénzt, szétvert 5 hazitelefonunkat, kidobta a macskát az ablakon, leboritotta a mikrot.
Viszont anyám látta már kiskorában a tesómnak nem tiszta teljesen.
Te láttad már kikorában is?
Tudom hogy szemét leszek de lesz neked is egy pont mikor elszakad a cérnád ha mondjuk leköp majd vagy öngyilkosságot kisérel meg megint akkor kell hivnod a mentőt és akkor kifogják vizsgálni. Egy olyan transzállapotba kell legyen a lányod mikor más is látni fogja hogy valami baj van.
Na majd akkor fogják beutalni es kezelni.
Ezt várd meg és utána egyből lépj.
Nem tudom, mi az az ADHD, majd utána olvasok. Az ADHD központba mentünk család terápiara, de nem mondták, hogy baja lenne. Annyit mondtak, hogyha ő nem akar menni, nincs értelme.
Erre panaszkodom mindenkinek 4-5 éves kora óta, hogy nem fogja fel a tettei következményeit!!!
Kérdező, tehát egy "semmirekellő" pszichológushoz jártatok 2 éven keresztül a vakvilágba, szerződés nélkül? A szerződés a pszichológusnál szóbeli, azt jelenti, hogy megfogalmazzátok a jöveteletek célját, a kívánt eredményeket.
Még ezek után is így érzed, hogy nem szerződtetek?
A "semmirekellő" jelző alatt azt érted, hogy a pszichológus jelezte, hogy a gyermeked tünetei mögött esetleg a te nehézségeid is létezhetnek, legalább is részt vehetnek ebben egy bizonyos fokig? Ezt a lehetőséget teljes mértékben elveted?
Amiről az utolsó válaszoló ír, az egy sajátságos pszichiátriai állapot, amelyet valószínűleg a pszichopátia okoz az illető személynél. A pszichopátia genetikai eredetű, nem a családi rendszer és a külső körülmények okozzák. Viszont jóval ritkább, mint a "sima" antiszociális személyiségzavar.
A személyiség egy komplex rendszer, melynek a genetikai temperamentális tényezők és a személyiség sérülékenysége ugyanúgy meghatározó, mint a környezeti hatások.
Az is igaz azonban, hogy a gyermek tünethordozó. Ezért lenne nagyon fontos kideríteni, hogy a lányod problémájában melyik tényező játszik döntő szerepet. Ezért is kérdeztem, hogy a pszichiátriai zárón milyen diagnózis szerepel.
Azt, hogy változtatni kell neked is úgy értettem, hogy mindezt terápiás segítséggel párhuzamosan, szakember felügyelete és kísérete mellett célszerű tenni. Nem elég önkényesen módszereket variálni. Ezt részletes átbeszélés, tervezés után érdemes megtenni.
A pszichiátrián a szabályok pedig nem véletlenül állnak fenn. Ha azok durva áthágása történik, akkor vége. Ezt már az elején elmondják mindenkinek, és a lányodat többször is figyelmeztethették.
A lányod ezek szerint határokat képtelen tartani, manipulál, játszmázik, uralkodik. Látatlanban nem tudok ennél többet mondani. Továbbra is ismétlem magamat, hogy akkor értek el változást, ha te is szakszerű segítséget kapsz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!