Elhidegültünk a párommal és közben babát várunk. Van visszaút?

Kommunikáljatok. Indulatok és vádaskodás nélkül. Hallgasd végig, hogy őt mi bántja, min szeretné, ha változtatnál.

Utána gondold végig, aztán másnap a te köröd jön.

De semmiképp ne legyen vádaskodó, támadó a hangnem, mert az csak védekező állásba kényszeríti a másikat.

általában a női megérzéseknek mindig van alapja

és az is általános, hogy terhesség esetén a férfiakban van egy kevés visszahőkölés, menekülés kényszer, ijedelem. valahol természetes, nekik is apává kell érni, a nőnek is van erre 9 hónapja(hogy anyává érjen; lelkileg értem)

úgy kell rá hatni, ahogy lehet(vannak férfiak, akiknek ha jól megmondja az asszony a magáét, akkor észhez tér, vannak ffiak, akikkel kompromisszumokat kell kötni és vagy betartja, vagy nem, vannak empatikusabb ffiak, akik megértőek is tudnak lenni, mindent jól csinálnak látszólag, csak a haveroknak sírják el magukat. lehet idétlenül hangzik ugyan, de ált egy ffire úgy lehet hatni ahogy anno az anyja nevelte, így az a kommunikációs módszer égett bele)

sokan mondják, hogy egy gyermek kapcsolatpróbáló is, de még többen vannak, ahol apuka örömmel, szívesen segít és nem ijed meg a feladatoktól, a gyermekvállalástól.

a kérdésben mintha szerepelne pedig egy-kettő..

- gondoom örülnél, ha megbízhatósáot sugározna és nem aggódnál

- ha néha együtt töltenétek tartalmasabb időt(ami még a tanácsadó könyvek is ajánlanak, mert gyerek előtt ez az utolsó hoy igazán kettesben lehettek)

- és hogy apja legyen a gyereknek

ha azt írod, ezek részedről nem elvárások, akkor tul.képpen neked így is minden megfelel ahogy van, elvégre nem város el, szóval mindegy, ha nem, hát nem..akk a kérdés értelmét veszti..