Nektek beválnak ezek az új nevelési elvek?

Ételnél: Választhat két féléből mit akar enni. H eszi, jó ha nem, kétszer kérem hogy egyen, másodiknál figyelmeztetem, hogy harmadik után elküldöm az asztaltól és nincs étel következő étkezésig. Ha szót fogad, megdicsérem, ebéd után kaphat desszertet. Ha nem, akkor elküldöm, és akárhogy hisztizik elengedem a fülem mellett. És ezt addig csinálom míg annyira meg nem éhezik, hogy megeszi az ételt. Ha vacsorára már szépen eszik, megdicsérem, és kapja a finomságot. Ha nem, akkor éhgyomorral fekszik le. Nagyon nehéz, de ki kell bírni.

Tanulásnál: Nem állok le vele vitatkozni, rögtön mondom, hogy gyerek kicsim megnézzük hogy kell írni, lehet te tudod jól, és anya téved. megnézitek hogy kell, ha neked van igazad megmondod hogy úgy se rossz, ahogy ő csinálta, de próbálja ki ezt a módszert, amit együtt néztetek, mert te úgy látod, így könnyebb. Ha beleegyezik,. csináljátok meg együtt, dicsérd végig hogy milyen ügyes, és látja-e mennyivel könnyebb így. ha nem használ, akkor hagyd rá, de mond azt is, hogy a tanítónéni nem fog örülni neki ha rosszul tanulja meg, nem fog tudni haladni a többiekkel, és lemarad. A lényeg, hogy sose állj le vele vitatkozni.

Szerintem nem a fenékrecsapás hiányzik, hanem a határozottság. Mindenáron meg akarsz felelni a gyerek igényeinek, és közben elfeledkezel a ajátjaidról. Persze, hogy visszafelesel a gyerek, nem veszi komolyan, amit mondasz, mert azt látja, hogy alárendeled magad, és senki nem áll melletted, a férjed sem.

Egyébként nem könnyű időszak ez, a 7 éves most kezd öntudatra ébredni, mint a Skynet, gondolom, suliba jár, ott is meg kell felelni, otthon fújja ki a frusztrációt. A 4,5 éves épp csak kilábal a dackorszakból, ráadásul, mint középsőnek, ki kell boxolnia a helyét a családban. Ez a meccs még el fog tartani egy darabig.:-)

Nyugodtan állj a sarkadra, ha a nagy tojik a fejedre. Neki se jó, ha gyengének, határozatlannak lát, bizonytalanságot kelt benne.

Nagyon sok gyerek elutasítja a húst. Gyerekkoromban velem is volt olyan, hogy bizonyos kajákat elutasítottam. Például a kenyeret. Később kiderült, hogy nagyon jól tettem, mert az nekem nem jó.

Bár manapság sokan mondják, hogy a kenyér egészségtelen.

Szerintem amiatt, mert nem szereti a húst, nem volna bölcs megbüntetni. Sőt. Büntetni semmiért sem kéne.

Egyébként én sem voltam nagy evő.

Fel kéne tárni, hogy milyen kaják azok, amiket szeret. Lehet, hogy ő gyümölcskedvelő.

Biztos neked is vannak olyan kaják, amiket elutasít a szervezeted.

Próbáld ki, hogy szereti-e nagylányod a mandulát (só nélkül is lehet kapni), ilyesmit.

Szerintem az lenne igazán jó, ha tudnál tájékozódni a táplálkozásról, mert ezek szerint elég furcsa nézeteid vannak az evésről.

Közösen végezzetek együtt kreatív tevékenységeket, beszélgess velük sokat, olvass nekik.

Az étkezésen én se vitatkoznék: ha nem eszik, nem eszik. Éhen nem hal a következő étkezésig, akkor meg remélhetőleg annál jobb étvággyal eszik. (Természetesen étkezések között nincs édesség!)

Viszont igazat adok annak is, aki azt írta, ha szósz nélkül enné a tésztát, mi baj lenne? Az én háromévesem lazán megeszik egy szelet kenyeret magában. Biztatjuk, hogy kennénk rá vajat vagy májkrémet, de ő tiltakozik.

Ötös írása: kicsit szigorú vagy. Én pl. inkább értékelném, hogy miután megmutattam neki a könyvben, belátja, hogy tényleg úgy kell.

De ezek közül egyik sem az, amelyiknél a büntetés eszembe jutna. Ha nem eszik: a büntetés, hogy éhen marad. Ha rosszul írja az ötöst: majd a tanár értékeli negatívan.

Mit jelent az, hogy "válaszkészen kötődően nevelni"?

Kicsit az az érzésem,hogy olvastál valami könyvet,mert nem volt példa előtted vagy magad sem tudod milyen szülő is akarsz lenni,és most azokból az elvekből akarsz mereven nevelni.

Ettől azért több rugalmasság kell! És leginkább ne egy könyvet vegyél alapul,hanem ismerd meg a gyereked,és ez alapján nevelj.

Nem eszik,hát nem eszik,csak magával tol ki.

Az 5 ös téma meg,csinálja úgy akkor nézzétek meg,melyik a jó!