Ti milyen elvek szerint nevelitek a gyereketek?

Nem furcsa. Én is így szeretném nevelni a gyermekem.

De míg kicsi addig is kötődő nevelési elv szerint próbálom nevelni. A legtöbb ilyen nevelésben részesült gyermek, önbizalommal teli és nyitott a világra mert megkapja a kellő, szeretet, odafigyelést.

Sokan nem tartják ezt megfelelőnek, mert igenis a gyereknek az elejétől kezdve meg kell tanulnia önállóan meglenni.

Valakinek bejön ez a nevelési elv, valakinek nem.

Szerintem ezek általános dolgok, és senki nem fogja azt mondani, hogy nem törekszik ezekre. :) Hisz mindenki ilyen gyerekre vágyik.

Az elvek inkább olyanok, amik tipikusan megosztják a szülőket, szoptatás vs. tápszer, kötődő nevelés, hagyjuk sírni vagy ne?, tanuljon nyelvet kiskorában vagy ne?, ehessen-e édességet vagy ne, és mennyit? Hogyan fogjuk fegyelmezni, jutalmazni?

Szóval lesz mit átgondolni... :)

Szülés illetve gyerekvállalás előtt mindenkinek vannak elképzelései arról, hogy miként fogja majd nevelni a gyermekét, aztán amikor már ott van akkor minden másképp lesz. Én inkább arra törekszem, hogy boldog gyerekkora legyen. Persze veszélyes dolgokat nem engedek neki, de nem esem kétségbe, ha pl. összesározza a ruháját. Erre találták fel a mosógépet. Szerencsére hamar feloldódik idegen környezetben is, de azt nem szeretném, ha idegennel elmenne bárhova is. Most még kicsi ahhoz,hogy egyedül menjen bárhova is, de időben meg fogom neki tanítani, hogy nem szabad idegenektől semmit sem elfogadni, s legfőképp elmenni vele. Most még a köszönés van terítéken. Az esetek nagy többségében szokott köszönni, de van amikor rá kell szólni. Mondjuk időnként meg is értem, hogy elmegy a kedve, mikor ő szépen köszön és semmi reakció a másik féltől. Na szóval lényeg az, hogy olyan kiegyensúlyozott boldog ember váljon belőle, aki eléri a céljait, s megvalósítja az álmait.

3 éves kislány anyukája

En azt tapasztaltam ismeretsegi korben is es csaladon belul is, h a gyerek azt tanulja el, amit lat, nem pedig azt, amit mond neki az ember, vagy amire probalja tanitani. Errol rengeteg pszichologiai olvasmany van. Peldaul, hiaba probalsz urilanyt nevelni belole, ha Te magad nem vagy az, vagy nem elsz ugy. Ezt most latom csak igazan a sajat csaladomban. A paromnak egy elozo kapcsolatnak nem nevezheto viszonybol van egy 13 eves fia, aki az anyjaval el. a no egy primitiv, igenytelen no, aki nem dolgozik es a kedvenc idotoltese a pletykalkodas, meg a reality tv show-k nezese. Az uj parja tetkos, dohanyzik es a telefonjan jatszik egesz nap. Mielott megkerdezned, a parom 21 eves volt, amikor osszejott ez a gyerek, es az anyaval sosem volt rendes kapcsolatban, sot nem is nagyon beszelnek mar.

A mi gyerekunk 16 honapos es magamat is es a paromat normalis ertekrenddel rendelkezo csaladbol szarmazonak gondolom. a parom fia kethetente van nalunk, igy sajnos nem tolunk veszi a mintat, h hogyan kell viselkedni, hiaba probaljuk tanitani, vagy mondani neki. Szamara az a minta, amit az anyjaeknal lat, es hiaba mondjuk neki, h nem illendo csamcsogva enni, meg vagja le a felcentis kormeit, nalunk ugyan immel-ammal megteszi, de tudjuk, h szamara ez nem peldaerteku...sajnos. Az en 16 honaposom pontosan azt teszi, amit tolem lat, hiaba mondok neki mast. Eppen ezert a sajat cselekedeteimmel probalok mintat adni neki...