Barátságok/rokoni kapcsolatok megromlása eltérő nevelési elvek miatt?

Régen nagyon nehezen viseltem, ha másnak valamiről -akármiről - más véleménye volt, de most már kifejezetten szórakoztat, ha valaki máshogy gondolja.

Mégcsak pocakban van a baba, de már kaptam tanácsokat, hogy majd mit hogy kellene, nagyon sokkal nem értek egyet, de ez szerintem nem baj. Én nem akarok meggyőzni senkit arról, hogy amit én kigondolok, az nekik pont ugyanúgy jó lenne, és örülök, ha más sem meggyőzni akar, csak elmondja a véleményét, amikor kérem. A kéretlen tanácsokat nem szeretem, de sosem lehet tudni, hogy mikor ad valaki valami jó ötletet, amit fogok tudni használni.

A gyerek is rengetegféle emberrel fog élete során találkozni, én azt szeretném, ha nyitott lenne mások véleményére, ugyanakkor tudja ezeket szűrni is, és elfogadni, hogy más máshogy gondolja, és ne csak olyanokkal legyen jóban, akikkel mindenről ugyanaz a véleményük. Néha még mindig nehéz nekem eltérő véleményeket hallani, főleg gyerekneveléssel kapcsolatban, hiszen én vagyok az anyja, én fogom tudni, hogy neki mi a legjobb. De ilyenkor mindig arra gondolok, amit fentebb írtam, és ez segít.

Egyetlen egy ember volt, aki megszakította velem a kapcsolatot (vagy én vele, ezt nehéz eldönteni, leginkább kölcsönös volt). Még nem volt hat hetes a baba, amikor kifejtette, hogy ahelyett, hogy a gyereket nyugtatom, a házimunkára kellene koncentrálnom, mert úszik a lakás. A baba hasfájós volt, az első három hónapban minden este hattól éjfélig ringattuk, csak így nyugodott meg. A barát szerint meg hagyni kellett volna, hadd sírjon, és inkább mosogatni, erősködött, lehülyézett, amiért másképp gondolom, balhézott. Akkor láttuk utoljára, és ez így van jól.

Amit írsz, túlzásnak gondolom. Ha nem erőltetik rád a saját elveiket, akkor nem kellene elfordulni tőlük és szektásodni a hasonló anyukákkal.

Mondjuk én más típus vagyok, engem kifejezetten kiborít, ha a barátaimmal csak a mosipelus, hordozókendő meg a büfiztetés a téma, úgyhogy kerülöm is a szintén anyukák társaságát, amennyire lehet.

Alapból nagyon makacs és akaratos vagyok és sokszor el sem tudom képzelni, hogy máshogy is lehet jól csinálni a dolgokat, mint ahogy én szoktam :)

Viszont szeretem meghallgatni mások véleményét is mindenről, pedig úgy sokszor az általam tökéletesnek hitt elméletem is megborul és be kell vallanom (önmagamnak), hogy tévedtem.

Persze megint más, ha valaki mindenáron rám akarná eröltetni a saját elveit, na azzal kerülném az ilyesfajta beszélgetést.