Mi az, amit a gyerekvállalás előtt megfogadtál, hogy nem teszel, aztán mégis megdőlt az azzal kapcsolatos elv?

15 hónapos, egyelőre még nem dőlt meg semmi.

De még kivárom a dackorszakot és a kamaszkort :)

Nem bántom, mindig elterelem a figyelmét, ha jön a dackorszak, mert ez neki is kínlódós. Hát. Nem jött össze, amikor már mammográfiára is beutalót kaptam (ultrahang nem jöhetett szóba a mellméret miatt), annyiszor belerugdosott pelenkázáskor a mellembe, utána kb 3x ugyan oda, nem bírtam tovább és elseggeltem. Utána nem rugdosott, nem is sírt, mégdacosabb lett, de nem rugdosott. 2 napig nem aludtam utána.

Azóta az apja is a kezére csap, ha mar, tép, vagy kirángatja a vezetékeket és hiába tereljük el, max olyanért adja fel, ami szintén veszélyes pl csavarhúzó.

Azt gondoltam végtelen türelmem lesz, hát nincs.

Vannak, amik visszagondolva már viccesek, pl. hogy soha nem fogom magunk közé venni az ágyba (ha-ha), hogy nem fogom "kézbe szoktatni", hogy nem fognak tévét nézni, és egyáltalán, hogy olyan szerető, ugyanakkor szigorú, következetes szülők leszünk, hogy a mi gyerekeinket messziről el fogja kerülni a dackorszak. Persze nem így lett, nagyon nem, de ez nem baj, árnyaltabban gondolkodunk azóta mi is.

Viszont azt is megfogadtam, hogy nem fogok velük kiabálni és lehetőleg a testi fenyítést is kerülöm, ez nem jött be, sajnos megesik a kiabálás és a popsira csapás is, főleg a kiabálást bánom nagyon.

Ők viszont nagyon jó fej, rugalmas gyerekek, az óvónők szerint ritka jól neveltek és kiegyensúlyozottak, amit én ugyan itthon nem mindig tapasztalok, de lelki sérülésük látszólag nincs, és nagyon szeretjük egymást.

Én nem fogadtam meg igazából semmit. Igyekszem sok időt vele lenni, azt hasznosan eltölteni. Inkább két óra játék, mint egy óra házimunka :)

nem gondolom, h valamit rosszul csináltam volna, vagy rosszul csinálnék. Egy boldog, vidám, kiegyensúlyozottnak mondható 3,5 éves fiam van. Hatalmas szókinccsel, remek logikával.

sosem alszik a mi ágyunkban :), 10 hónapig bírtam.

sose csapok a kezére, popsijára, 1 éves koráig működött, utána lett hisztis és makacs és mikor a távirányító a teában kötött ki, meg a kis ujja a ventillátorban akkor megdőlt..más nagy elvem nem volt :D

Én egy dologra emlékszem: még amikor terhes voltam, anyukámmal vásároltunk a Tesco-ban, és mászkált ott egy anyuka, babakocsistul, babástul. A baba folyamatosan ordított, anyukának már már lilult a feje, de nem tudott vele mit csinálni, hol kivette, hol visszatette, de látszott, hogy sík ideg. Na, akkor mondtam anyámnak, hogy én nem fogom felhúzni magam, ha sír a gyerek és nem tudom abbahagyatni vele.

Khmm, ja, nem a fenét nem :D

Mi azt határoztuk el, hogy mindennek az ellenkezőjét fogjuk csinálni, mint amit a családban tapasztaltunk. Egy családi találkozó abból áll, hogy minden gyerek üvölt, csapkod, rongál, nincs 2 perc nyugodt beszélgetés. A gyerekek szarnak a szülők fejére, ütik- rúgják a szüleiket, és mindegy, hogy ki van ott, csak 1 család, vagy 3, esetleg szomszédok.

Nagyon remélem, hogy az én fiam nem ilyen lesz...