Mit tennétek ha a 14 éves lányotokról kiderülne hogy a barátját szájjal kényesztette?

Nagyon aggódnék érte, hogy kihasználták! 14 éven alulival, ha nagykorú bármilyen szexuális aktust létesít, az megrontás, bűncselekmény! Egy 14 éves nem tudja felmérni a szexualitás lelki következményeit, nagyon gyakran a fizikaival sincsen tisztában.

Ha tudomásomra jutna, akkor leülnék a lánnyal beszélni nyíltan, őszintén próbálva a saját aggodalmaimat nem túl rátenni, de komolyan felhívni a figyelmét pár dologra.

Ezen kívül elgondolkodnék, hogy a lányomnak miért nincsen ennyi önbecsülése, miért adja magát ennyire könnyen? Ha ilyen esemény van, akkor több sebből vérzik sok minden...

21!

12 év a korhatár,nem 14!!!

"(2) Szexuális erőszakot követ el az is, és öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés büntetéssel büntetendő, aki tizenkettedik életévét be nem töltött személlyel szexuális cselekményt végez vagy végeztet."

én 14 évesen veszítettem el a szüzességemet. szerelmes voltam, egy éve együtt jártunk a sráccal. mielőtt lefeküdtem volna vele, végiggondoltam, hogy ettől most bizonyára ribizlinek néznének mások, és ez eléggé bántott. de közben kíváncsi is voltam, izgatott a dolog, és nagyon szerettem volna boldoggá tenni azt a fiút. fel sem tűnt, hogy egy szemét disznó, amiért egy 14 éves lányt noszogat, hogy engedje már. egyszerűen vak voltam a szerelemtől. mindegy, ami történt megtörtént, de tudjátok mit? rettentően kisgyerek voltam még, de akkor is nagyon élveztem! és tökéletesen kiegyensúlyozott, egészséges szexualitású felnőtt, majd később anya lett belőlem - persze nem tizenévesen, mielőtt valaki félreérti :)

most 7 éves a lányom. ha 7 év múlva kiderülne, hogy kóstolgatja a szexualitását, korainak, de természetesnek venném. remélem, addigra már alkalmam nyílik kellően fevilágosítani is. nem, nem azon a szinten, hogy ha nem vigyáz terhes és/vagy nemi beteg lesz. ezt már most tudja. de szerintem a felvilágosításba a szexuális viselkedéskultúra is beletartozik, pl. hogy hogyan vegye észre, és kezelje, ha nem bánnak jól vele, hogyan mondjon nemet, hogyan ne legyen akarata ellenére megalázható, hogyan ne dőljön be a szexről és szexisségről szóló sztereotípiáknak, hogyan ne féljen a szégyentől, vagy hogy hogyan vigyázzon ő is a partnere méltóságára. nyilván nem technikai részletekbe menően ecsetelném, de akkor is fontos egy alapvető szexuális kulturáltság, mert pont erről sehonnan sem kapnak információt, és tele vannak bizonytalansággal. ha már 14 évesen elkezdi felfedezni ezt a világot, nem bezárnám, hanem iránytűt adnék neki, hogy ne tévedjen el.

Meg arra is jó példa, hogy mivel semmi baja nem lett, és tisztában van vele, hogy van, hogy a gyerek már ennyi idősen ilyet csinál, ezért inkább felvilágosítja és kialakít vele egy olyan viszonyt, hogy legalább tudjon róla. Még mindig jobb, mint "nem engedni" aztán az vagy bejön, vagy nem, sok szülő nem is tudja mit csinál a gyerek, csak hiszi, hogy semmit és többnyire nem is fog szembesülni a valósággal, hacsak nem valami akkora és olyan baj lesz, amit egyedül nem tud eltussolni a gyerek és kiderül.

Az én szüleim nem voltak laza erkölcsűek, én meg egy borzadály voltam, de semmiről nem tudtak, mert annyi eszem nekem is volt, hogy különben "nem engednék" meg keresztbe tennének. Nem akarok így járni a gyerekemmel és nem akarom, hogy nála is a szerencsén múljon, hogy semmi baja nem lett. Nem bátorítom, hogy menjél 15 évesen szexelj te is, mint anyád, de nem is állok úgy hozzá, hogy az én pedáns és erkölcsös nevelésem alapján tuti ilyet nem csinál, de ha mégis megtudom az biztos, hogy kitekerem a nyakát, mert emlékszem rá én milyen voltam és mit csináltam és jobban szégyellném azt, hogy a gyerekem kb. kettős életet él, mint azt, hogy korán kezdi a dolgot.

Volt pár értelmes, hasznos válasz - én csak egy szempontot szeretnék hozzátenni.

Azt a tanácsot adtam a lányomnak (ennél már jóval idősebb, de itt még nem tart), hogy ha már tényleg idáig jut a kapcsolatuk, hogy szexre kerül a sor, semmiképp se azzal kezdje, hogy lefekszik a fiúval. Nagy valószínűséggel megkímélheti magát egy csalódástól. Túl sok (szűz)lány engedte már, hogy a fiúja rámásszon, aztán ott maradt hoppon. Kezdjék csak egymás óvatos felfedezésével, kényeztessék egymást, legelőször csak kézzel, aztán majd napok, hetek múlva, de csak ha a fiú más módon már képes kielégíteni, akkor válthat, ha akar.

"14 évesen elkezdi felfedezni ezt a világot, nem bezárnám, hanem iránytűt adnék neki, hogy ne tévedjen el."

Egy normális 14 évesnek nem kellene a szexualitásba menekülnie véleményem szerint. A szexualitás egy érett szerelmi kapcsolat kiteljesedése, ha már a kultúráról beszélgetünk. Annak minden testi-lelki vonzatával együtt.

Nemigen láttam még olyan érett személyiségű 14 évest, aki kellően megalapozott, érzelmileg érett, kölcsönös szerelmi kapcsolattal rendelkezett. Ugyanis ez véd a lelki sérülések ellen. Az, hogy te nem sérültél, nem garancia arra, hogy más sem fog. Mindenkinek más az idegrendszere, az érzékenységi küszöbe. Ami az egyiknek meg sem kottyan, a másiknál komoly krízist és traumát okoz. Minél éretlenebb egy személyiség, annál komolyabb lehet a trauma mértéke is.

14 évesen még a diákszerelemnek van az ideje, a finom és olykor vicces próbálkozásoknak, a figyelemfelhívásnak, a nemi szerepek felfedezésének. A lopott, titkos csókoknak esetleg, ha nagyon előre megyünk. De semmiképpen sem a nemi aktusnak, pláne nem az orális kielégítésnek. (ami ráadásul egyirányú is volt...)Mindennek megvan a helye és az ideje az életben, a siettetésből csak baj származik.

Tudom, mert én is átéltem fiatalon, pont 14 évesen, meg is lett a következménye. Nem csak nálam sajnos...

szerintem sem 14 évesen kellene az első ilyen tapasztalatokat szerezni, de ha már a gyermek a fejébe veszi, hogy ő ezt akarja, akkor egy tinédzsert csak úgy lehetne visszatartani, ha konkrétan bezárjuk és a radiátorhoz kötözzük. vagy még akkor se. simán kijátszanak, akár irracionális kockázatokat is vállalva, akármilyen jólneveltek.

én az osztály kiutált strébere voltam, a tanárok kedvence, az örök kitűnő, a megbízható jókislány, aki tanulmányi versenyekre jár és hatodikos kora óta fizikusnak készül (az is lett).

de amikor 13 évesen szerelmes lettem, és a szüleim eltiltottak a fiúmtól, kiszöktem az ablakon éjszaka, vagy sokszor szemrebbenés nélkül hazudtam, mint a vízfolyás, és szüzességemet is úgy veszítettem el 14 évesen, hogy aznap ellógtam a suliból, csak hogy legyen pár nyugodt óránk a sráccal. sem pofon, sem kiabálás, sem tiltások nem hatottak. tudtam, mit akarok. a szüleim az ellenségeim voltak. ezerszer többet értek volna azzal, ha nem a dacomat serkentik a tiltásokkal, hanem a személyiségfejlődésemet az őszinte beszélgetésekkel. persze ahogy nő a lányom, egyre tisztábban látom, hogy ez nem is olyan egyszerű feladat, de azért próbálkozásra mindenképp érdemes.

Persze a tiltás önmagában nem elég! Mindenképpen bizalmi kapcsolat is kell. Azonban higgyétek el, a határok is nagyon szükségesek! Határok nélkül is igen komoly problémák adódnak.

A határállítást természetesen nem a pofonokra értem, hanem az alapja a kölcsönös bizalom és őszinteség, ami, ha meginog, annak következményei vannak. (pl hazudik a gyerekem és ellóg titokban)

A kamaszokkal ami bejön az a kölcsönös "szerződéskötés", amiben megbeszéljük egymás kívánságait és elvárásait is és ehhez mindkét fél tartja magát. Egy bizalomvesztés rengeteg hátránnyal járhat a serdülőnek. Leginkább ami a szabadságát és kívánságait illeti.