Hogy maradjak nyugodt? Iszonyú lelkiismeret furdalásom van.
4 gyermekem van, közülük egy autista, egy hiperaktív, a legkisebb lányom hercegnőnek érzi magát, és soha nem fogad szót, a 2 éves fiam meg mindent csinál, amit nem szabad, pl kályhát kinyitja, mikor forró, ablakból leugrál, késsel hadonászik. Nem, a kést nem éri el, de felmászik. Minden ilyen dolog már a szekrény tetején van, de mászik. A 9 évesemnek kb 5 percenként vannak dührohamai, a 8 évesem meg pörög, szaladgál egész nap. Minden napos a tányértörés, ablak üveg törés, ruha szétszaggatása, égési sérülések. Itthon megbolondulnak, máshol nagyon illemtudóan, nyugodtan viselkednek. Itthon adják ki magukból.
Már önmagában ez kicsinálja az idegeimet, de erre jönnek a párkapcsolati, egészségügyi, anyagi problémák, és ez megy egy éve. Akkor költöztünk, és minden rosszra fordult.
Iszonyat lelkiismeret furdalásom van, sokat kiabálok velük, és mintha nem tudnák egy percre sem megnyugodni. Mindig érzem, hogy feszült vagyok.
Sosem mozdulok ki, csak a napi hajtás itthon, programokon ( gyerekek különprogramjai), sosincs egy perc szabadidőm, fodrásznál 4 éve nem voltam. Ha nődokihoz megyek, a 2 évest is vinnem kell. Nincs segítségem, nincsenek a közelben sem rokonok, sem barátok.
Hogyan tudnám kevésbé felhúzni magam? Hogyan tudok megnyugodni? Szerintetek irassak nyugtatót? Az segítene?
alvásidőt kell nyújtani
aludj többet.
lehet banálisan hangzik, mégis egy varázsütésre jobb idegeid lesznek.
Pedig az lenne a megoldás, hogy valami segítséget szerezzetek, hogy egy kicsit kikapcsolhass.
Így saccra a pákapcsolat is azért nem megy jól, mert "arra már nincs időd-energiád", pedig az a legfontosabb. A gyerekek felnőnek, kirepülnek, akárhogy is alakul, ti meg ott maradtok magatoknak.
Ha 9 évesen derült ki az autizmus, akkor feltételezem, hogy valami enyhébb spektrumú. (Nemrég tolmácsoltam egy autisták szüleinek rendezett konferencián, kicsit beleláttam, bár személyesen nem vagyok érintett). Úgyhogy ennek meg örülni kell, meg annak is, hogy kiderült, mert így lehet fejleszteni-foglalkozni vele.
Nyilván a többi gyerek is azért "kattant meg", mert érzik a Te feszültségedet, és közben mindegyik próbálja felhívni magára a figyelmet, hogy megkapja azt a törődést, amire szüksége van.
Én a helyedben a férjemmel ülnék le beszélni. BIztos ő is megérti, hogy ahhoz, hogy minden jobb legyen, a Te terheidet csökkenteni kell valahogy.
Nem tudom anyagilag hogy álltok, de ha nem pocsékul, akkor addig nem nyugodnék, amíg szereznék valakit a háztartásba.
Olyat nem tudsz csinálni, hogy mindegyik gyereket egy másik családba "kölcsön adod" egy hétvégére? Barátok/ismerősök csak vannak.
És akkor lenne egy pihenős hétvége, akár a férjeddel kettesben, ha el tudok menni valahová, akkor az a legjobb, de még otthon a lakásban is jobb kettesben, mint mindig együtt az összes gyerekkel. (Tapasztalat, bár nekünk csak három van. :) )
A nyugtatót nem tartom jó ötletnek, az csak elindít egy lavinát, aminek pszichiátria lehet a vége, nincs értelme.
Átmenetileg teákat ihatsz, bár itt a legfontosabb az okok megszüntetése, tartós változtatás az életeden.
Legjobbakat Neked, és keresd az utakat, addig ne nyugodj, amíg nem sikerül!
És még egy ötlet, próbálj meg valamit tenni minden nap, amit csak magadért teszel.
Pl. leülsz egy kávéval 5 percre, és az alatt semelyik gyerek kívánságait /szükségleteit nem teljesíted.
És ha van módod, valami sport. A sport sokaknak segít a feszültség levezetésében. Pl. fuss esténként 20 percet a szabadban, vagy ilyesmi.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!