Dackorszakban bevált nektek a büntisarok/büntiszék/akármi, értetek el vele bármi változást?

Én sem hittem, hogy egy helyben marad.

Aztán kipróbáltam, és bevált, nem hittem a szememnek! Tényleg ott marad, és után bocsánatot kér, ölelkőzés, szeretgetés, és minden megy normálisan a következő rosszaságig.

A mai napig alkalmazom, pedig már 5 éves elmúlt, bár igaz, nagyon ritkán, és ahhoz nagy rosszaságot kell csinálnia, hogy sarokba küldjem.

És nem akarlak elkeseríteni, de ez egyre rosszabb lesz. Eljön az a pont, amikor úgy istenigazából öntudatra ébred, és fogja tudni, hogy mi a határ a rosszaság és nem rosszaság között. És azon táncol... Meg az idegeimen.

Nekem kb. 3 éves korára értette meg a veszély fogalmát (nem megyünk át esztelenül az úton...) viszont most a napirend "betartása" elég kemény dió.

A menjél már öltözni, menjél fürödni, menjél wc-re mondatok ismétlését már én unom, de nagyon, erre már sok-sok módszert próbáltam, és talán most beválni látszik valami. Meglátjuk.

Szia. Nekem is 2 éves a lányom. Elég akaratos, makacs. Van mikor dühében szétdobálja a játékokat, csapkod. Nem fogad szót csak azért is ledobálja a kaját a földre és nem hajlandó össze szedni vagy vissza pakolni a helyére olyankor oda állítom és addig nem.mehet el onnan amíg pl fel nem veszi az ételt-utána megdícsérem. Vagy a játékokhoz is odaviszem és nem mehet el onnan amíg vissza nem pakolja a helyére-megmutatom hova tegye.

El kell neki mindent magyarázni, hidd el megérti.pl ne nyúlj a tűzbe mert forró és megéget vagy ne nyúlj hozzá mert éles-elvágja a kezed és megyünk a doktornénihez/bácsihoz. Van mikor mezítláb akar a hidegben mászkálni ilyenkor azt kérdezem "akarsz menni a doktornénihez?" -nem - akkor vedd fel a zoknit. A fogmosást játékossá kell tenni. Vettünk a lányunknak fellépőt a csaphoz azóta mindog kezet akar mosni és fogat mosni :)

Gyermekkorban ösztönös igény van külső iránymutatásra. Korlátokra is (ami biztonságot ad, ha nem viszik túlzásba).

Ezek a korlátok eleinte külső korlátok (ne nyúlj a tűzbe), majd idővel belső motivációvá alakulnak át, bár ez elég hosszú folyamat.

Büntetést abban az esetben javasolnék, ha már egyértelműen érti az adott szabályt és ennek ellenére nem hajlandó betartani, vagy kárt okoz. A büntetés mellé KELL a magyarázat is. Ez a kettős működik csak.

Eleinte mindenképp magyarázat, főleg szóképekkel, amit ő is megért. Pl. fogmosásnál lehet magyarázni a fognyűvő manókról, ami számára kézzelfoghatóbb, mint a "szuvasodás lép fel és fogorvosi kezelésre lesz szükség".

És igen, időigényes dolog, ezt el kell fogadni

További javaslatom,ami nálunk jól működik: minden este mesélek neki egy maciról, aki tulajdonképpen ő maga. Elmesélem, hogy mit csinált aznap a maci, valamint neccesnek ígérkező helyzetek előtt a maci jól teljesít egy ugyanolyan szituációban. Boltban őrjöngésnek így lehetett elejét venni, hogy előző nap a maci elment bevásárolni és szépen viselkedett (ez utóbbi számos példával kifejtve), majd nagyon büszkék voltak rá a szülei.

Valamint, ha jól csinál valamit, akkor dicsérd meg. Nagyon bőkezűen! Egyik legjobb motiváció, ha dicséretre hajthat és emiatt kerüli a negatív viselkedést. (Szigorúan véve az is büntetés, hogy elmaradt a várt dicséret.)

Mickey egér játszótere című mesében van olyan rész, hogy Goofy-nál evés után jön a fürdés, aztán a fogmosás, majd a pizsama és alvás. Vagy valami ilyesmi. És még egyelőre követi ezt a példát (vajon meddig)

Nálunk sokat segített az ovi, mert ott kőkeményen betartják a napirendet.

És ami nagyon fontos, következetesnek kell lenni: ha egyszer valami tilos, akkor máskor is legyen az.

Aztán mindig mindent meg kell magyarázni, nem elég csak a tiltás, pl:

"Ne nyúlj a tűzbe, mert megégetheted magad!"

Ja, az egyáltalán nem célravezető, ha kitalálunk egy figurát, akitől félni kell, a legnagyobb marhaság ijesztgetni egy gyereket...

Nem mindegy a lehetséges veszélyek felismerése sem, és a figyelmeztetés sem. Pl. hagyni kell, hagy másszon mászókára, és nem mindegy, hogyan mondjuk: "Vigyázz, mert le fogsz esni!" mint: "Óvatosan, mert leeshetsz!"

Nagyon nehéz a gyereknevelés, az ösztönökben bízhatunk leginkább. Minden gyerek más és más, és csak a saját anyukájuk tudja megtalálni a megfelelő módszereket, csak kitartás és türelem szükségeltetik. :)

Igen, bevált. De azt ne gondold, hogy azonnal működni fog. Meg kell értenie, hogy büntetés. Aztán azt is, miért kapja. Azt is, hogy ott kell maradni, de fel a kar majd lázadni. Neked meg nem szabad engedni. Napok múlva lesz eredmény, de lesz.

Csípést, hajhúzást én mindig visszaadtam, nagyon jól működött. Nem ütött meg, de azt is visszaadtam volna. A 2 évesek kitartósak, és még kevés a belátásuk, ezért hosszú a folyamat. Nálunk szoba volt, nem szék, a szőnyegre kellett ülnie és valahány percig nem jöhetett ki. Én néztem az órát, ő ordított. 1 hét múlva már szótlanul tűrte. Az meg élettanilag később alakul ki, hogy önkontrollal csinálja, még te vagy a kontroll, ez normális.

Miért, bánt fizikailag? És olyankor te mit csinálsz?

A leírásodból kicsit az jön le, hogy fejetekre nőtt a gyerek... szerintem tök jó amúgy, hogy ilyeneken gondolkodsz, mármint, hogy a büntetéssel csak megtöröd az akaratát stb. Jó, hogy ilyen önreflektív vagy, de ettől függetlenül ne féljél megfegyelmezni a gyereket, ha arról van szó. (Fegyelmezés alatt persze nem szíjjal verést vagy kiabálást értek, hanem határozottságot és adott esetben büntetést vagy ignorálást. És persze következetességet.)